A cukorbetegségről általában
A cukorbetegség régóta ismert kórkép. Hosszantartó állatkísérletes és klinikai kutatások eredményeképpen kanadai kutatók 1921-ben Torontóban állították elő a hasnyálmirigy speciális sejtjeiben (béta-sejtek) termelődő hormont, az inzulint. Sokan úgy vélték, hogy ezzel a felfedezéssel megoldódott a cukorbetegség problémája. Kétségtelen, hogy a zömmel gyermek- vagy fiatalkorban megbetegedett cukorbetegek az inzulin folyamatos adása segítségével életben maradtak, de előtérbe kerültek a később kialakuló szövődmények (szem, vesék, idegrendszer, érrendszer stb.) melyek mind az élettartamot, mind az életminőséget hátrányosan befolyásolták. Sőt, minél inkább előrehaladnak a kutatások, minél több beteget sikerül jó életminőség mellett sokáig életben tartani, annál inkább szaporodnak a szövődmények miatt megoldandó egészségi problémák.
A cukorbetegségek két alapvető csoportja keletkezésében, a megelőzés és kezelés tekintetében jelentősen eltér egymástól. Az elsősorban gyermek-, ill. fiatal felnőtt korban kialakuló diabetes mellitus oka az inzulintermelés megszűnése, melyet egy autoimmun-folyamat idéz elő. A szervezet a saját inzulint termelő sejtjeit téves felismerés következtében elpusztítja. Ez az inzulin-dependens diabetes mellitus, újabban általában 1-es típusú cukorbaj névvel illetik.
Tünetei többnyire viharos gyorsasággal jelentkeznek: nagyfokú szomjazás, sok folyadék fogyasztása, nagy mennyiségű vizelet ürítése, testi leromlás, kiszáradás jellemzi. Ha a beteg nem kap időben inzulint, illetve megfelelő kezelést, "diabéteszes kóma" lép fel, a beteg eszméletét veszti, s olyan visszafordíthatatlan változások keletkeznek, melyek a beteg halálát okozhatják. Ezeket a betegeket mentette meg az inzulin felfedezése.
Hazánkban 15 éves életkorig bezárólag az 1-es típusú diabétesz előfordulási gyakorisága 16/100.000 lakos. Európában a gyakoriság északról délre csökken. Sajnos már néhány hetes csecsemőnél is felléphet, szerencsére csak nagyon ritkán.
A cukorbetegek túlnyomó többségénél, több mint 90 százalékuknál a betegség inkább közép- vagy idősebb korban kezdődik, tünetmentesen vagy tünetszegényen, így az illető általában már 5-6 éve beteg, mire kiderül a pontos diagnózis. Ebben a betegcsoportban jelen van az inzulintermelés zavara is, de zömmel a túlsúlyos egyének molekuláris biológiai hibájáról van szó: inzulinjuk nem elég hatékony. A betegek rendelkeznek ugyan "saját" inzulinnal, sőt általában inzulinszintjük magasabb, mint az egészséges anyagcseréjű felnőtteké, ez az inzulin azonban nem tudja kellően kifejteni vércukorcsökkentő hatását. Azok a sejtek, ahol az enzimnek hatnia kellene, rezisztensek az inzulinra, ezért a betegséget non-inzulin-dependens diabetes mellitusnak, ma pedig még inkább 2-es típusú cukorbajnak nevezik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Járványként terjed
Az inzulinrezisztencia már jóval a cukorbetegség megjelenése előtt kimutatható. A betegség kóroka sajnos még ma sincs kellően tisztázva, az azonban biztos, hogy autoimmun-folyamat nem játszik szerepet. A genetikai hajlam mellett minden valószínűséggel a mozgásszegény életmódnak, a helytelen, zsír- és kalóriadús táplálkozásnak, az elhízásnak jelentős szerepe van. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy elsősorban e 2-es típusú betegek száma a jóléti társadalmak elhízottjaival együtt gyarapodik.
A becslések szerint több mint 200 millió cukorbeteg él a világban. Hazánkban 5 százalékkal számolunk, bár amerikai adatok szerint 65 éves életkor felett a gyakoriság meghaladja a 10 százalékot. Ha viszont már a cukorbetegséget megelőző állapotokat, a csökkent cukortoleranciát is figyelembe vesszük, akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy az említett kor fölött a lakosság egyharmada érintett valamely cukoranyagcsere-zavarban.
A betegek nagy számánál is riasztóbb az a rohamosság, amellyel számuk évről-évre duzzad. Míg 1995-ben "csak" 130 millió beteget tartottak nyilván, addig 2005-ben 300 millióval kell már majd számolnunk. Dr. Jermendy György, a Magyar Diabetológiai Társaság főtitkára úgy fogalmazott, hogy csaknem minden, a tévében reklámozott élelmiszer káros. Külön kiemelte a cukros üdítőitalokat, kólát és csipszeket, a gyorséttermek választékát, amelyektől az emberek rohamosan híznak, és egy részük előbb vagy utóbb cukorbeteggé válik.
Nemzetközi körkép tanulságokkal
Az európaiaknak "vigyázó szemeiket" Amerikára kellene vetni, ahol elképzelhetetlenül sok elhízott ember mászkál az utcákon. Ha még mászkálni tud, az a jobbik eset. A nálunk még elítélő tekintettel kísért és sokszor önhibáján kívül, betegség következtében kórosan elhízott ember látványa a tengeren túlon nem olyan ritka. A rokkantigazolvánnyal rendelkezők jelentős része csupán elhízott. Márpedig a cukorbetegek száma és az elhízás sokkal szorosabb kapcsolatban áll egymással, mint eddig hittük - támasztja alá egyre több kutatás. Az a táplálkozás- és életmód, ami ott katasztrofális méretűre duzzasztotta a cukorbetegek számát, Európába is begyűrűzik. Míg azonban ott ennek megfelelő a cukorbetegségre fordított kutatási összeg is, addig az Európai Unió brüsszeli politikusai nincsenek tudatában a diabétesz jelentőségének a kontinensen.
Hazai körkép és kilátások
Az inzulin 1926 óta ingyenes hazánkban, a tablettás gyógyszerek jelentős része kellő támogatásban részesül. Itthon 15 éve használják a betegek a hazai gyártású vércukor önellenőrző készüléket, melynek rendszeres alkalmazása elengedhetetlen a cukoranyagcsere normalizálásában.
A hazai Nemzeti Egészségmegőrző Programok közé a Magyar Diabetes Társaság javaslatára bekerült a Metabolikus Szindróma korai felismerésének szükségessége is. A Magyar Diabetes Társaság közel 40 éves fennállása óta számos jelentős népegészségügyi eredményt mondhat magáénak: többek között a társaság teremtette meg - Európában sok szempontból egyedülállóan - az egy éves intenzív szaknővér-képzést. A területi referensek felelőssége, hogy az ország valamennyi régiójában a 150 cukorbeteg szakellátó hely zavartalanul és megfelelő színvonalon működjön. A belgyógyászaton belül van külön diabetológus szakorvos képesítés.
Ez is érdekelhet
Hazánkban kiemelkedő a diabétesszel szövődött terhesek ellátása, a veszélyeztetettek szűrésére is egyre több gondot fordítanak, a betegellátás világszínvonalú, de azért van még mit tenni. Annál is inkább, mert minden jel arra mutat, hogy Magyarország sem ússza meg a betegek számának rohamos növekedését. Ezért egyre fontosabbá válik a megelőzést célzó ismeretterjesztés és egészségnevelés.
