Mióta van cukorbaj?
A cukorbetegség a legújabb korban kezdett járványszerűen terjedni, de egyáltalán nem új betegség. Az ókori Japántól, Kínán át Indiáig régóta ismert volt. A görög eredetű diabétesz szó túlfolyást, átfolyást jelent. Már a görögök észrevették ugyanis, hogy a cukorbetegek a normálisnál sokkal több vizeletet ürítenek. Indiában diagnosztikai módszert is ismertek: az édes folyadékokat kedvelő hangyák előszeretettel fogyasztották a vizeletet, ha cukros volt. Hangyák híján a középkorig a vizelet megkóstolásával diagnosztizálták a betegséget.
Az 1700-as években, bár a betegség okát nem ismerték, azt tudták, hogy diétával lehet kezelni. 1869-ben Paul Langerhans, német orvos felfedezte fel a később róla elnevezett hasnyálmirigy-szigeteket. Húsz évvel később két strassburgi kutató, Josef von Mering és Oskar Minkowski kutyán végzett hasnyálmirigy-eltávolító műtéte nyomán igazolódott, hogy a cukorbetegség a hasnyálmirigy elégtelen működésének következménye. A hasnyálmirigyüktől megfosztott kutyák a műtét után a cukorbetegség tüneteit produkálták, és hamar elpusztultak. Az inzulin vegyületének felfedezése és elnevezése az angol Edward Albert Sharpey-Schafer nevéhez fűződik.
1921-ben Frederick Banting és Charles Best megismételte a kutyakísérletet, majd az állatokat a hasnyálmirigyből kivont, inzulint is tartalmazó porral tartották életben. Az inzulin hatásának bizonyítása után a két orvos és kollégájuk, James Collip kémikus sikeresen állítottak elő inzulint szarvasmarhák hasnyálmirigyéből. Készítményükkel 1922-ben sikerült megmenteni egy 13 éves kómás állapotba került cukorbeteg fiút.
Kutatásaikért Banting és laborvezető kollegája MacLeod orvosi Nobel-díjat kapott. Az, hogy az inzulinkezelés hamar elérhetővé vált a cukorbetegek számára, Banting és Best önzetlenségének köszönhető, közkinccsé tették ugyanis az inzulin-előállítás módszerét. A világ első inzulinkészítménye nem sokkal ezután már piacra is került, és Magyarországon alig négy évvel az első sikeres inzulininjekció után, a budapesti I. sz. Belgyógyászati Klinikán Korányi professzor és munkatársai már alkalmazták az inzulint. Igaz, az anyag nem hivatalos körülmények között érkezett az országba. A magyar cukorbetegek azóta legálisan beszerzett gyógyszerekkel - nyugodtan mondhatjuk - a világ élvonalába tartozó ellátást kapnak.
Egyes vagy kettes?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A hiányosságot fokozott inzulintermeléssel próbálja ellensúlyozni, ám a többlettermelés előbb-utóbb az inzulintermelő sejtek kimerüléséhez és pusztulásához vezet, végeredményében tehát egyre kevesebb lesz az inzulin.
Tévedések végjátéka - Tabletta vagy inzulin?
Kicsit talán már meg is rettentünk a cukorbetegségtől, ezért - biztos, ami biztos - időnként kapunk az alkalmon, és megejtünk egy gyógyszertári vagy valamilyen rendezvényen felkínált ingyenes vércukormérést. A lelkiismeretesebbek rendszeresen méretik vércukrukat. Ha azután kiderül, hogy a vércukor a normális tartományban van, akkor biztosan nincs mit aggódni - gondoljuk, de tévedhetünk.
Az éhgyomorra mért normális vércukorszint nem sokat árul el szervezetünk inzulintermeléséről. Csak a terheléses vércukormérés ad megbízható adatot arról, hogy étkezést követően az egészséges inzulinellátásnak köszönhetően megfelelő-e a vércukorszintünk, és megfelelő időn belül csökken-e a kívánt értékre, azaz, hogy veszélyben vagyunk-e. Ez a vizsgálat magas cukortartalmú folyadék ivását követő vércukormérésekből áll. Az utolsó mérés a cukorfogyasztás után két órával történik. Ha a cukorfogyasztás, illetve étkezés után tartósan magas a vércukorszint, bizony előbb-utóbb valószínűleg diabétesz alakul ki. Negyven éves kor fölött évente el kellene végeztetni ezt az alig kétszáz forintba, de az ujjbegyszúrásos pillanatnyi vércukormérésnél valamivel több időbe kerülő vizsgálatot.
Egy másik igen gyakori és veszélyes tévhit már a cukorbeteg-állapothoz kötődik. Sokan gondolják, hogy egy cukorbeteg állapota akkor fordul súlyosra, ha orvosa inzulinkezelést javasol. Ezért, az érintettek, ameddig csak lehet, inkább az egyszerűbb, tablettás kezelést részesítik előnyben. Ez az elv és gyakorlat néha még az orvos részéről is tetten érhető. Dr. Nagy Erzsébet, diabetológus, a budapesti Szent Imre Kórház vezető főorvosa meg van róla győződve, hogy a 2-es típusú cukorbetegek legmegfelelőbb ellátása nem a könnyen bevehető tabletta, hanem az inzulin, melynek segítségével a kezelés jó beállítása mellett a betegek 90 százaléka tökéletesen kezelhető! Ez azt jelenti, hogy a szövődmények hosszú évtizedeken át elkerülhetők.
A rendszertelen inzulinadagolás vagy a kezelési tervtől való eltérés miatt ezzel szemben két-három éven belül menthetetlené válhat a beteg. A tablettás kezelés csak akkor jelent megoldást, ha még vannak a beteg hasnyálmirigyében működő B-sejtek, ezek azonban pont a 2-es típusnál folyamatosan kimerülnek és pusztulnak. Ezért sokkal károsabb, ha a cukorbeteg a rég szükséges inzulinpótlás helyett még mindig a tablettás kezeléshez ragaszkodik.
Ennek a tűtől való félelem is lehet az oka. Önmagunk megszúrása még korszerű, vékony tűvel is nagy lelkierőt igényel, legalábbis először. "Az első öninjekciózás átélése tényleg olyan, mint valami tűzkeresztség" - ismeri el a szakorvos. Nem szabad azonban itt megállni. - "Ha a cukorbeteg már igazoltan valamilyen diabéteszes szövődménnyel küzd, vagy egyéb gyógyszerek mellett a cukorbetegségre szedett tabletta lenne a harmadik, haladéktalanul rá kell venni az inzulin alkalmazására" - mondja az orvos igen határozottan. Pályája során megtanulta, hogy néhány beteget csupán némi erőszakossággal, rámenősséggel lehet szembesíteni betegségével, és rávenni, hogy mentse meg az életét. Azért ma már a tű és a szúrás sem olyan borzalmas!
Tűtörténelem
A cukorbetegség sikeres kezelésének egyik meghatározó tényezője az az eszköz, amivel az inzulint be lehet juttatni a szervezetbe. Ki hinné, hogy már megint az ókori Rómáig kell visszatekinteni, hiszen egy, a fecskendő előfutárának tekinthető tárgyat már ott is használtak. A fecskendőre az 1700-as években került tű. Az első kónuszos - a tű felhelyezésére szolgáló fémkúppal végződő - üvegfecskendőket morfiumadagoláshoz használták.
A tűket és fecskendőket 50 éve, és azután még egy jó darabig körülményes konyhai kifőzéssel kellett sterilizálni. A műanyagfecskendőket az új-zélandiak találták fel, és amerikai szabadalmaztatás után az 1970-es években terjedtek el. Következtek a holttér nélküli fecskendők az egybeforrasztott tűkkel, amiket már nem kellett légteleníteni, viszont a vastag tűvel történő gyakori beadás még mindig csúnya, véraláfutásos foltokat, sérüléseket okozott.
Az inzulinadagolás nem tartozott az egyszerű műveletek közé, pedig a fegyelmezett beadás életfontosságú. Végül megjelentek a vékony tűvel ellátott adagolótollak, - angol elnevezéssel - a penek, amelyek már tényleg annyira kényelmesek, hogy emiatt lehetőleg senki se utasítsa el az inzulint. Leheletvékony tűvel működik, gyakorlatilag nem okoz sérülést. Segítségével könnyen elvégezhető a pontos időben történő öninjekciózás és ellenőrzés. Gyengén látó betegek is tudják használni, mert kitapintható, és a beállításban jól hallható és számolható kattanások nyújtanak segítséget.
Az inzulin patronokban van előkészítve, így az eszköz feltöltése rendkívül egyszerű, nem kell attól tartani, hogy rossz mennyiséget adunk be. A legújabb tollak még a beadott adagokra is emlékeznek. Gyarlóságnak tűnhet, mégis fontos, hogy ráadásul elegáns, kifejezetten szép kis tárgyról van szó: zakózsebbe tűzve akár a ruha dísze is lehet. Miután bebizonyosodott, hogy összességében nem drágább eszköz, mint a korábbi tűk, Magyarországon a penhasználat nem jelent többletköltséget a betegnek. Minden rászoruló hozzájuthat, ha szakorvostól kéri felírását.
Amíg nem késő!
A statisztikák tanúsága szerint a cukorbetegséget nehezebben vállalják fel az emberek, mint a rákot vagy valamilyen tumoros megbetegedést. Úgy tűnik, nehéz szembenézni az életfogytig tartó, folyamatos kezelést igénylő betegséggel. Pedig a diabétesz, ha nem is gyógyítható, nagyon jól kezelhető. Legalább tizenhétféle kezelési séma van a tablettástól a legkülönbözőbb inzulinadagolási módokig. Van injekció, az említett "inzulinbelövő" adagolótoll, drága inzulinpumpa, de újabban még a nyálkahártyán keresztül felszívódó, inhalálható inzulin is, amit, ha nem is a beszúrt inzulin helyett, de annak könnyen bevehető kiegészítésére alkalmaznak. Ezek valamelyike biztosan jól hozzáigazítható a cukorbetegséggel élő ember állapotához és életviteléhez, hogy jó eséllyel szövődménymentesen élhesse le az életét.
Jó példa Sámán Miklósné, a Cukorbetegek Budapesti Egyesületének alapítója és máig elnöke, aki harminc éve fegyelmezett cukorbeteg, a mai napig napi négyszer adja be magának az inzulint. Szövődmények nélkül, tartalmas, kiegyensúlyozott, mondhatni egészséges életet él. Ma, több mint 40 000 szúrással a háta mögött, már könnyű dolga van, nem kell kifőzéssel sterilizálnia az injekciós tűket.
A cukorbetegségből még erényt is lehet kovácsolni. Az inzulinadagok számolgatása karban tartja a gondolkodást - vallja egy másik idősebb, immár húsz éve diabéteszes sorstársa. Aki nem hiszi, keresse fel az ország 57 betegegyesületének valamelyikét, vagy látogasson el valamelyik aktív cukorbeteg-klubba. Csak Budapesten 16 ilyen működik. Sok fiatal is megirigyelheti az itt tevékenykedő idősebb, de bámulatosan aktív betegek életét. A világon egyébként nyolc olyan ember él, aki legalább 75 éve cukorbeteg. Egy közülük magyar.
Ez is érdekelhet
Reméljük, akinek kell, rászánja magát a terheléses vércukorvizsgálatra, vagy ha annak van itt az ideje, az inzulinadagolásra!
