A mozgásnak számos jótékony hatása ismert. Segít kontrollálni a testsúlyunkat, fejleszti állóképességünket, erősíti izmainkat, csontjainkat, javítja a hangulatunkat és csökkentheti bizonyos betegségek kockázatát. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy mint minden más, a sport is csak úgy segíthet, ha mértékkel, a határokat betartva űzzük – még akkor is, ha történetesen sportolók vagyunk. Túlzott intenzitású és mennyiségű tréning esetén ugyanis túledzettség léphet fel, amelynek rendkívül negatív következményei lehetnek a szervezetünkre nézve.
Azt, hogy valaki miért zsigereli ki a testét, számos ok magyarázhatja. Általánosságban azonban elmondható, hogy az érintett úgy gondolja, minél többet sportol, annál nagyobb az esélye, hogy elérje az álomalakot – vékonyabb/izmosabb/szálkásabb/erősebb legyen –, és az általa űzött mozgásformában a legjobbak közé tartozzon. A túledzettség lassan kialakuló állapot, egy ördögi kör, amelyben a pszichés, a fiziológiai és teljesítményproblémák egymás megjelenését, fennmaradását generálják. A következő tünetek figyelmeztethetnek rá:
- teljesítménycsökkenés,
- izomgyengeség, -fájdalom,
- krónikus fáradtság,
- motivációcsökkenés,
- alvászavar,
- hangulatingadozás,
- emésztési zavarok, pl. étvágytalanság,
- fertőzésekre való fogékonyság,
- a menstruációs ciklus zavara, súlyos esetben vérzéshiány (amenorrhea).
Milyen laborértékek mutathatják ki?
Fontos tudni, hogy túledzettség csak abban az esetben állapítható meg, amennyiben egy átfogó szűrés után az összes olyan okot kizárták, ami a zavaró tünetek mögött állhat. Bár kizárólag vér- és vizeletvizsgálat alapján sem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy túledzettség áll fenn, de amennyiben egyes laborparaméterek eltérnek a normálértéktől, nagy a valószínűsége, hogy az érintett túlhajtotta magát. Ebben az esetben célszerű további vizsgálatokat is elvégezni.
Árulkodó lehet a fehérvérsejtszám (FVS), illetve a hemoglobin (HGB) és a hematokrit (HTC) szintje, amely túledzettség esetén alacsony lesz. A fehérvérsejtekkel kapcsolatban egyébként érdemes megjegyezni, hogy nemcsak számukat, hanem más-más feladatot elvégző fajtáinak arányát is mérik és értékelik (pl. neutrofilek, eozinofilek, bazofilek, nyiroksejtek), így állapotunk súlyosságát ezen adatok szintén árnyalhatják.
Figyelmeztethetnek a mellékvesekéreg működésére jellemző laborparaméterek is: a túlzott intenzitású és mennyiségű edzés által okozott stressz lecsökkenti az ACTH (adrenokortikotrop hormon) szintjét, a stresszhormonként is ismert kortizolét ugyanakkor megnöveli, ami pedig a DHEA (dehidroepiandroszteron-szulfát), illetve a tesztoszteron hormonok szintjének redukálódását okozhatja.
Jelezhet a vesefunkció, ha ugyanis valaki túledzi magát, annak magas a kreatinin-, a karbamid-, a D-bilirubin-, a GOT- (glutamát-oxálacetát aminotranszferáz), a GPT- (glutamát-piruvát aminotranszferáz), a D.bilirubin- (direkt bulirubin), a CK (kreatin-kináz) és a húgysavszintje. Túlzott fizikai aktivitás esetén megemelkedik a vér laktát-, vagyis tejsavszintje, és mivel a túledzés komoly gyulladást okozhat a szervezetben, a vérből kimutatható C-reaktív protein, azaz CRP is magas értéket fog mutatni (ez a testben lévő gyulladások markere).
A sok sport negatív hatást fejt ki a vasanyagcserére is, következményeként lecsökken a vas és a ferritin szintje, súlyos esetben vashiány alakul ki. Szintén alacsony ilyenkor a magnézium, illetve a D-vitamin szintje. Túledzettség esetén az immunrendszer nem működik olyan hatékonyan, az érintett könnyen kap el különféle fertőzéseket, gyakran beteg. Az immunoglobulinok (pl. az IgG, IgA és IgM) az immunrendszer állapotáról árulkodnak, csökkent szintjük esetén gyanítható, hogy le van gyengülve a szervezet.
Hogyan kerülhetjük el?
A túledzettség elkerülésének kulcsa, hogy megtaláljuk, mekkora mennyiségű és milyen intenzitású mozgás az, amit jól tolerál a szervezetünk, és így a fejlődésünket szolgálja, illetve, hogy hagyunk elegendő időt a pihenésre, regenerációra. Mivel a megfelelő edzésterv mindig egyéni, személyre szabott, hivatásos sportolók esetében szükség van szakember segítségére az összeállításához. Ugyanakkor az egészségmegőrző célból mozgó hobbisportolóknak is ajánlott, hogy a biztonságos keretek megteremtése érdekében specialistához forduljanak. Mindemellett szintén sokat jelenthet, ha rendszeresen részt veszünk orvosi kivizsgáláson, elsősorban vér- és vizeletteszten, így állapotunk folyamatosan nyomon követhető.