Egészen 1967-ig ritkán jelent meg John Lennon szemüvegben a nyilvánosság előtt. Hétéves korában diagnosztizáltak nála rövidlátást, de már gyerekként sem szívesen hordott ilyesfajta látásjavító eszközt – írja Steve Vincent, az ausztrál Queenslandi Egyetem szemész professzora a The Conversation oldalán. A kutató a közelmúltban részletes szemészeti tanulmányt szentelt az Ophthalmic and Physiological Optics című tudományos folyóiratban a világhírű énekes-dalszerző látásproblémáinak, külön kitérve arra, miként segített számára a kontaktlencse-viselésben a marihuánafogyasztás.
Bármennyire is utálta ugyanis a szemüvegeket, szüksége volt látásjavításra. Nigel Walley, John Lennon gyermekkori barátja és egyben első bandája, a The Quarrymen egykori menedzsere például úgy fogalmazott korábban a BBC-nek nyilatkozva, hogy Lennon „vak volt, mint egy denevér – volt szemüvege, de sosem viselte volna, túlságosan is hiú volt hozzá”. Sőt, egy 1980-as interjúban a sztár maga mondta azt a Rolling Stone magazinnak, hogy: „egész gyerekkoromat levetett szemüveggel töltöttem, mert a szemüveg túl nagy nyűg volt”.
Így aztán nem hordott szemüveget még a The Beatles 1963 és 1966 közötti nagy sikerű turnéin sem, illetve semmilyen élő fellépés alkalmával. Helyette 1963-tól kontaktlencsével próbálkozott, amelyet a legendás Roy Orbison akkori gitárosa, Bobby Goldsboro ajánlott neki először. Csakhogy ezzel sem boldogult könnyen: a lencse folyton kiesett szeméből, volt, hogy filmfelvétel közben, máskor a színpadon, vagy éppen a medencében. A sok kellemetlenség Vincent szerint egyrészt a korban használatos kontaktlencsékből, másrészt Lennon szemének alakjából eredhetett.
Merev lencsék és John Lennon szemtengelyferdülése
Becslések szerint több mint százmillió ember használ napjainkban kontaktlencsét látásjavító eszközként. Csakhogy a ma ismert lágy, rugalmas lencsék először az 1970-es években kerültek forgalomba. Az 1960-as években még rugalmatlan, merev kontaktlencséket lehetett kapni, amelyeknek két nagy típusa létezett. Egyrészt a szklerális lencsék, amelyek a szemfehérjét is lefedték, így aztán rögzítésükben a szemhéjak is közreműködtek, aminek köszönhetően ritkán mozdultak el. Másrészt akkor is léteztek kisebb, a szaruhártyára tapadó lencsék, amelyek viszont könnyebben ki tudtak esni.
Lennon is ez utóbbi típust használta, ez azonban önmagában még nem a teljes magyarázat arra, hogy miért szenvedett sokat a viselésével. Egy 1971-ben regisztrált szemüvegrendelés alapján Vincent azt írja: valójában John Lennon nemcsak rövidlátó volt, de enyhe asztigmiával is küzdött. Ez egy szintén gyakori fénytörési hiba, amelyet a magyar nyelvben – orvosi szempontból kevésbé helyes megoldással – általában szemtengelyferdülésnek nevezünk. Az asztigmia lényege a szaruhártya felszíni görbületének egyenetlensége. Részben tehát ez is közrejátszott abban, hogy Lennon kontaktlencséje nem tudott megfelelően illeszkedni a szemére.
Annál is inkább, mert hat évtizeddel ezelőtt még nem volt jellemző, hogy a gyártók kifejezetten asztigmiások számára készítettek volna kontaktlencséket, azok belső felszínét a szemfelszín nem teljes gömbölyded alakjához igazítva. Egy sztenderd merev lencse tehát nem volt képes stabilan illeszkedni az érintettek szemére, és amikor megemelték a felső szemöldöküket, a lencse egyszeriben kipattanhatott a helyéről.
A marihuána rejtélye
A zenész maga tapasztalt ki egy módszert, amely segített neki elkerülni kontaktlencséje folytonos elmozdulásait. „Próbáltam mindenhogy hordani, de az egyetlen módja annak, hogy bent tudjam tartani az átkozott szememben, az volt, ha előbb átkozottul betéptem” – árulta el saját szemészének John Lennon.
De mégis hogyan segíthetett a marihuánafogyasztás a helyén tartani egy kontaktlencsét? Nos, Vincent szerint a válasz nagy valószínűséggel a szemhéjcsüngés, avagy ptózis jelenségében rejlik. Nem ismert pontosan, hogy a kannabisz miként függ össze ezzel az állapottal. Állatkísérletek tanúsága alapján azonban létezik kapcsolat a kettő között. Elképzelhető, hogy a marihuána gyengíti a musculus levator palpebrae superioris, azaz a felső szemhéjat tartó izom működését.
Ennél fogva tehát valóban lehetséges, hogy amikor Lennon marihuána hatása alatt állt, a szokásosnál lejjebb csüngő felső szemhéja segített a helyén tartani a kontaktlencse felső szélét. Aligha véletlen egybeesés tehát, hogy a látásjavító eszközt 1963 végétől egészen 1966 végéig hordta. Éppen abban az időszakban, amikor a The Beatles tagjai a legtöbbször éltek kannabisszal. Az 1965-ben megjelent Rubber Soul című albumról például Lennon kifejezetten „a füves albumként” beszélt.
Ez is érdekelheti
Marihuána ide vagy oda, Lennon végül megelégelte a kontaktlencse-viseléssel járó sok vesződséget, és 1967-től elkezdett nyilvánosan is szemüveget hordani. És ma, több mint fél évszázaddal később szinte csak így emlékszik már rá a társadalom: ikonikussá vált, kerek lencséjű szemüvegében.
Legjobban: