Kik lehetnek érintettek? "A betegség nem képez egységes csoportot, jelenleg több fő csoportra, és azon belül is kisebb alcsoportokra osztható a megjelenése" - mondja dr. Karlócai Kristóf, a SE Pulmonológiai Klinika főorvosa, a Pulmonális Hypertónia Centrum vezetője. Mint magyarázza, megkülönböztetünk olyanokat, akiknél a magas vérnyomás csupán a tüdő verőereiben jelentkezik (ez lehet ismeretlen, genetikai vagy immunológiai eredetű), illetve olyanokat, akiknél a bal kamra betegségei miatt alakul ki. Másoknál valamilyen tüdőbetegség és oxigénhiányos állapotok következtében diagnosztizálják az elváltozást, és előfordul az is, hogy krónikus tüdőembólia áll a jelenség mögött. Az országban jelenleg 80-90 érintettet kezelnek, de akár 300-an is lehetnek azok, akik pulmonális hipertóniával élnek.
Nem specifikus tünetek
A legjellemzőbb panasz a terhelésre érzett nehézlégzés, fulladás, és ehhez járulhat a kis terhelés után jelentkező kimerülés, a teljesítőképesség csökkenése, a szapora szívverés, szédülés, egyensúlyzavar, ájulás és mellkasi fájdalom is. Külsőleg nem nagyon tapasztalható feltűnő eltérés, de előfordulhat az ajkak és a körmök elkékülése, illetve a láb és a has megnagyobbodása a vízfelszaporodás miatt.
"A pulmonális hipertóniát nem lehet kiszűrni, hiszen a betegség tünetei nagyon általánosak. A terheléssel járó fulladás, légszomj mögött állhat ugyanúgy vérszegénység és rengeteg izombetegség is. Kezdődhetnek így keringési-, szívizom-, koszorúér-, billentyű-, légzőszervi és központi idegrendszeri betegségek is. Nem tudunk mást mondani, mint hogy ha valaki terhelésre fullad, menjen el a háziorvosához, aki majd különböző szakorvosokhoz küldi tovább" - mondja a kardiológus, majd hozzáteszi, így az orvosok legalább minden egyéb betegséget kizárnak, mire eljutnak a valós diagnózishoz. - "A nemzetközi adat arra, hogy a tünetek kezdetétől a diagnózisig mennyi idő telik el, két és fél év" - ismerteti a szomorú adatot Karlócai doktor.
Kivizsgálás
Miután az orvos kikérdezi a beteget a tüneteiről, a panaszok és fizikai terhelés kapcsolatáról, a rizikófaktorokról, a szedett gyógyszerekről, a családtagok esetleges érintettségéről, számtalan vizsgálat jöhet szóba, mellyel közelebb kerülhetünk a diagnózishoz. A fizikális vizsgálat után mellkasröntgen, EKG, echokardiográfia (szívultrahang), járásos terhelés, szívkatéterezés, légzésfunkciós vizsgálat, izotópvizsgálat, mellkasi CT, érfestés, hasi ultrahang, áramlási- és laborvizsgálatok várnak az érintettekre.
A kezelés elengedhetetlen
"Egy évig voltam még táppénzen a diagnózis után, és megkaptam az egyik drága gyógyszert. A munkahelyemen visszavártak, végig energiát és erőt adtak a munkatársaim is" - meséli Eszter, aki bár munkahelyére még visszament, de be kellett látnia, hogy nem bírja az iramot. "Amelyik mozgás nagyobb energiát igényel és kicsit intenzívebb légzéssel jár, nagyon fáraszt. Régen sokat túráztam, ma már két bottal, lassan, hároméves gyerekek tempójában megyek, de csak addig, ameddig jól esik. Időnként azonban elfeledkezem róla, hogy beteg vagyok, és akkor annyira elfáradok, hogy összeesek. Olyan gyorsan érkezik el a pillanat, hogy nem tudok rá felkészülni" - mondja mosolyogva a Tüdőér Egylet elnöke, és bevallja, hogy a diagnózissal való szembesülés után a gyógyszeres kezelés hozta vissza életkedvét.
A jövő és a fejlesztések
Jelenleg nagyban nehezíti és kockázatossá teszi a kezelést, hogy súlyos esetben a hatóanyagokat sokszor folyamatos belégzés vagy infúzió formájában kell a szervezetbe juttatni. A hasbőrbe adott gyógyszer a kezelés kezdetén komoly fájdalmakkal jár, az inhaláció pedig napi nyolcszor negyed órás elfoglaltságot jelent, ami szintén kényelmetlen és időigényes. "A legújabb fejlesztés, hogy a prosztaciklint sikerült most tabletta formájában előállítani, de ez még vizsgálat alatt áll. Az erek növekedési mechanizmusát befolyásoló kezeléshez fűznek még sok reményt, amely a daganatos betegségeknél már bevált" - ismerteti a kutatási irányokat Karlócai doktor, aki nagyon bizakodó a kutatásokkal kapcsolatban. Mint mondja, egyelőre a legfontosabb hosszú távú cél, hogy minél több érintett eljusson háziorvosán keresztül a szakorvosokhoz, azután pedig mindennél fontosabb lenne, hogy az Unióban törzskönyvezett gyógyszerek mindegyike elérhető legyen itthon is.