Jóllehet, az aktív dohányosok is szenvednek a passzív dohányzás ártalmaitól, a passzív dohányzás káros hatásairól elsősorban a nem dohányzók érdekeinek védelmében esik szó. Nem árt tudni azonban, hogy a közvetlenül a cigarettából beszívott mérgezett levegő összetétele nem csak abban különbözik a füstös szoba levegőjétől, hogy sokkal töményebb. A cigaretta akkor is füstöl, ha nem szívják. A dohányzáskor képződő cigarettafüst háromnegyedét nem a dohányos szívja be, hanem a helyiség levegőjével keveredve mérgez minden jelenlévőt. A parázsló cigarettavégen és a fő légáram útján kívül eső, alacsonyabb hőmérsékletű részeken sokkal több káros anyag keletkezik, mint a cigarettába szippantás alkalmával, amikor a dohányos a cigaretta közepéből a magasabb hőmérsékleten képződő füstöt inhalálja.
Friedrich Wiebel toxikológus, a németországi neugerbergi Környezet- és Sugárkutató Társaság (GSI) tagja, közel 40, az egészségre káros anyagot határozott meg a cigarettafüstben, közöttük egyértelműen rákkeltő anyagokat, mint amilyenek a nitrozaminok és a policiklikus széndhidrátok. A mérgező nitrogénoxidokból és a formaldehidből a passzívdohányos pontosan ugyanannyit szív be, mint aktív társai. A szakemberek többnyire egyetértenek abban, hogy cigarettafüst az első számú légszennyező, és mint ilyen, sokkal veszélyesebb, mint pl. a sokat szidott azbeszt, ill. a dioxin- vagy formaldehid-tartalmú ipari mérgesgázok. A dohányfüst méreganyagai különösen zárt térben rendkívül veszélyesek.
A Heidelbergi Rákkutató Intézet szerint a passzív dohányzás jelentős rizikófaktor a tüdőrák kialakulásában, a dohányfüst-mentes környezetben élőkkel szemben a passzív dohányosoknál akár 50 %-kal is nőhet az esély a tüdőrákra, sőt ez a tendencia még a dohányfüstben tartott hobbyállatoknál is kimutatható. A fejfájás, szédülés, a szemek égése, a köhögés és a különböző légzési problémák ehhez képest már szinte ártalmatlan jelenségek.
Ez azonban még nem minden. Számos vizsgálat alapján ugyanis úgy tűnik, hogy egyértelmű összefüggés mutatható ki a passzív dohányzás és a legkülönbözőbb szív- és érrendszeri megbetegedések, a szívinfarktus és az érelmeszesedés kialakulása között is, többek között, mert a passzív dohányzás is tönkreteszi az ereket, amelyek elveszítik tágulási képességüket, valamint könnyebben léphetnek föl véralvadási zavarok.
A mellrák kialakulása és a dohányzás közötti összefüggések vizsgálata kapcsán figyeltek fel először a passzív dohányzás korábban nem is sejtett veszélyességére. A 90-es években a Genfi Egyetemi Klinikán Alfredo Morabiának és munkatársainak föltűnt, hogy semmilyen statisztikai különbség nem mutatható ki a dohányzó és nem dohányzó nőknél kialakult mellrákesetek számában. Nem akarták elhinni, hogy a dohányzás teljesen ártatlan a mellrák kialakulásában, így nem maradt más hátra, mint beigazolni gyanújukat, miszerint a passzív dohányzás a felelős a nem várt statisztikai eredményekért. A svájci kutatóknak igazuk lett, így ma már tudjuk például, hogy az egész napos, mondjuk munkahelyi passzív dohányzás nem kevésbé káros, mintha mi magunk füstölnénk el naponta 20 szál cigarettát. Be kellett vallaniuk, hogy ilyen eredményt azért nem vártak. Remélhetőleg ma már kevesen vannak, akiknek egész nap mások füstjét kell belélegezniük, ezért álljon itt a genfi kutatók egy másik eredménye is: azok a nők, akik napi két órát töltenek cigarettafüstben, huszonöt év után ugyanolyan eséllyel betegszenek meg mellrákban, minta azok, akik napi egy doboz cigarettát fogyasztanak.
forrás: www.rauchen.de/frames.htm