Miért kell csökkenteni a vérnyomást?
A magasvérnyomás-betegség világszerte népbetegség. Szövődményei a szívinfarktus, agyvérzés, érszűkület, stb. súlyos terheket rónak mind az egyénre és környezetére, mind az egészségügyi ellátórendszerre. A betegség kezelése a kivizsgálást követően az észlelt vérnyomásértékek, és társbetegségek függvénye.
A 140/90 Hgmm-t meghaladó vérnyomásértékek esetén életmód-változtatások mellett gyógyszeres kezelésre is szükségünk lesz. Ma már számos korszerű gyógyszer áll rendelkezésünkre a vérnyomásértékek optimális beállítására. A forgalomban lévő több mint 10 gyógyszercsoport nagyszámú gyógyszerei közül lehetőség van az egyéni, személyre szabott kezelés kiválasztására. A gyógyszeres kezelés kialakítása során az orvos mindig figyelembe veszi a panaszainkat, felméri állapotunkat. A vérnyomáscsökkentő szerek különböző módon fejtik hatásukat. Most ismerkedjünk meg a belgyógyászati terápiában régóta használatos és napjainkban leggyakrabban alkalmazott gyógyszereivel, a béta-blokkolókkal.
Bétareceptor-blokkolók története
A szimpatikus tónus alapvető fontossága már az 1940-es években napvilágot látott. Ez már akkor arra késztette az orvosokat, hogy súlyos hipertónia kezelésére valamilyen módon kikapcsolják a szimpatikus idegrendszer befolyását.
A szimpatikus idegrendszer idegvégződéseiben adrenalin, noradrenalin és hasonló anyagok szabadulnak fel, és az ún. receptorokon (érzékelő testecskéken) keresztül fejtik ki hatásukat, és okoznak szapora szívműködést, izzadást, vérnyomás-emelkedést.
Ahlquist 1948-ban állatkísérletes vizsgálatokkal azt igazolta, hogy ezeknek a receptoroknak két típusa van, az alfa- és béta-receptorok.
A perifériás szimpatikus tónust különböző mechanizmusokkal befolyásoló vegyületcsaládok felfedezése nagy áttörést jelentett a hipertónia kezelésében is.
A bétareceptor-blokkoló szerek a kardiovaszkuláris betegségek kezelésében kiemelkedő jelentőségre tettek szert. Ezeknek a szereknek a megjelenése a klinikai gyakorlatban "forradalmasította" az iszkémiás szívbetegség és a hipertónia kezelését, és nélkülözhetetlenek a szívritmuszavarok terápiájában is. Az 1960-as években, az is kiderült, hogy a béta-receptoroknak több típusa is van (béta-1, béta-2) és ez a felismerés az elmúlt évszázad egyik legfontosabb felfedezését jelentette. A béta-1 receptorok elsősorban a szívben találhatók, de a szívizomban mintegy 20-25%-nyi béta-2 receptor is kimutatható. Az erek simaizomzatában, valamint a tüdőhörgőkben a béta-2 receptorok vannak túlsúlyban.
A hatvanas években vezették be a klinikai gyakorlatba az első, nem szelektív (béta-1 és béta-2- receptort is blokkoló) úgynevezett első generációs készítményt. Mivel a tüdőben találhatók a béta-2 receptorok, a nem szelektív béta-blokkolók azokat is gátolják, így ezek alkalmazása krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegek esetén nem javasolt.
A receptorok tulajdonságainak jellemzésével összefüggésben megindult a kutatás, hogy minél szelektívebben ható gyógyszereket állítsanak elő, ami azt jelenti, hogy a vegyület csak egyféle receptort blokkol.
A kutatások eredményeképpen aztán a nyolcvanas évek elején forgalomba kerültek a második generációs, szelektív (kardioszelektív) béta-1-blokkolók. A kevesebb mellékhatással rendelkező készítmények jó vérnyomáscsökkentőnek bizonyultak. Majd nem sokkal később már megjelentek az ún. harmadik generációs szerek is, melyek mind a béta- mind az alfa-receptorokat gátolják, így értágító hatásuknak köszönhetően még erélyesebb vérnyomáscsökkentő hatással rendelkeznek.
A néhány éve bevezetett legújabb béta-blokkoló készítmény újdonságot jelent a béta-blokkolók között is. Az erős béta-1 szelektivitással rendelkező receptor-blokkoló készítmény, jellegzetes egyedi tulajdonsága az, hogy stimulálja az érbelhártya nitrogén-monoxid (NO) szintézisét, s ezáltal érellazító (vazodilatatív) és antioxidáns (gyökfogó) tulajdonsággal is rendelkezik.
Hogyan hatnak?
A béta-blokkolók közös tulajdonsága tehát, hogy a béta-receptorok gátlása révén, a szimpatikus idegrendszer idegvégződéseiben felszabaduló adrenalin, noradrenalin és hasonló kémiai anyagok hatását mérséklik, így hatásukra csökken a szívfrekvencia, a balkamra-telődés, a szívösszehúzódás mértéke, a szimpatikus tónus, és ezen hatások eredményeképpen a vérnyomásunk is csökken. A csoport tagjai azonban nem egységesek. A sok egyedi, eltérő járulékos tulajdonságok miatt az orvos megtalálhatja, kiválaszthatja a számunkra legmegfelelőbb kezelést, az észlelt vérnyomásértékek, társbetegségek, szövődmények meglétének a függvényében.
A szívfrekvenciát csökkentő hatás szinte mindegyikre jellemző, ezért a pulzusszámot időnként ellenőriznünk kell. Ha pulzusunk tartósan a percenkénti 60 alá menne, orvoshoz kell fordulni. A gyógyszert önkényesen ne hagyjuk el, mert kihagyásukkor még a kezelés előttinél is magasabbra ugorhat a vérnyomásunk, ezt "rebound effektusnak" nevezik.
A béta-blokkolók alkalmazása elsősorban fiatal és középkorú hipertóniás betegeknek javasolt bevezető kezelésként.
