Az egész országot "megmozgatta"
Az "Éljen 140/90 alatt!" program során eddig elért eredmények felmérése érdekében a Társaság csaknem 20 ezer kezelt hipertóniás beteg adatain alapuló felmérést készített 2007-ben. Hogy a Társaság a betegeket országos szinten minden megyében elérje, átfogó kampányt indított a médiában. A lakosok újságokból, TV- és rádió programokból, valamint internetről tájékozódhattak a kezdeményezésről. Az alábbiakban a Hypertonia Regiszter legfrissebb eredményeit vetjük össze az induláskor, 2005-ben mért adatokkal. Bár a vizsgált betegek száma a két évben eltérő volt, a mintákban a nemek eloszlása gyakorlatilag változatlan, és az átlagos kor is nagyjából megegyező volt. A vizsgálatban szereplő nőbetegek egyébként átlagosan mintegy 2,3 évvel voltak idősebbek a férfiaknál.
Egyértelmű javulás a célértékek tekintetében
A 140/90 Hgmm-es célérték elérése 2005 és 2007 között egyértelműen javult. Míg 2005-ben a betegek csupán 39,3%-a érte el a célértéket, addig 2007-ben már a betegek 44,6%-a mondhatja el magáról ugyanezt. A program hatására 2 év alatt újabb ötvenezer hipertóniás beteg esetében - Eger lakosságával közel megegyező nagyságú populáció - sikerült elérni a 140/90 alatti célértéket, ezáltal jelentősen javítva a betegek életkilátásait! A magyar orvosok szakmai felkészültségét és a program hatékonyságát jól jelzi, hogy a hasonló mértékű - ráadásul rosszabb kiindulási arányról indulva - javuláshoz az Egyesült Államokban több mint 5 évre volt szükség, míg Magyarországon alig két év alatt sikerült ezt az eredményt elérni.
A nőbetegeknek jobb a terápiás együttműködésük
A jelek szerint a nőbetegeknek e területen jobb a terápiás együttműködésük. Körükben a célértéket elérők aránya is magasabb, és feltűnő, hogy a két év alatt mért javulás mértéke a nőbetegeknél több mint a kétszerese a férfiaknál tapasztaltaknak. A jelek szerint egyébként kezd egymástól elválni a jól kezelt és együttműködő, valamint a nem jól kezelt vagy nem együttműködő magas vérnyomásos betegek csoportja, hiszen akik elérték a célértéket, azoknak az áltagos szisztolés vérnyomása 126 Hgmm, míg a célértéket el nem érők vérnyomás átlaga 151 Hgmm körül alakul.
A cukorbetegek vérnyomás eredményei lehangolóak
Továbbra is elkeserítőek viszont a cukorbetegségben, vagy a cukorbetegséget megelőző állapotban (prediabétesz) lévők vérnyomás eredményei. Annak ellenére, hogy a diabéteszeseknél még nagyobb jelentősége van a célérték elérésének - sőt, diagnosztizált cukorbaj esetén még a célérték is alacsonyabb - a 140/90 Hgmm-es értéket az emelkedett vagy már kóros vércukorértékkel rendelkezők az átlagnál is kisebb arányban érik el. E jelenség annyira tetten érhető, hogy még az ismert diabétesz esetében is 8-10 százalékkal alacsonyabb a 140/90-es célértéket elérők aránya.
Természetesen a két éves munka eredménye itt is tetten érhető, hiszen a szigorúbb - pl. kifejezetten ismert cukorbetegség esetén alkalmazandó - célérték elérése a cukorbetegek körében mintegy 15 százalékkal növekedett, azonban a cukorbetegség "előszobájában" tartózkodók egyáltalán nem részesülnek megfelelő kezelésben. Ez ellen a jövőben mindenképpen tenni kell.
Ez azért is fontos, mivel a saját kórelőzményeket firtató kérdésre minden negyedik válaszadó (24%) a cukorbetegséget említette, ami ezzel a leggyakoribb kórelőzmény lett. Minden ötödik beteg említette a mellkasi fájdalmat, 12% az érszűkületet. 6,5% a infarktust, 6% a vesebetegséget, és mintegy 5% a szélütést. A két adatfelvétel szerinti bontásban vizsgálva a témát csak egyetlen helyen látható érdemi változás, a stroke (szélütés) kórelőzmény említése mintegy 25 százalékkal csökkent. Mivel ennél a betegségnél egyértelműen a magas vérnyomás az elsődleges kockázati tényező, így ez kiemelkedően értékes előrelépés.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Súlyos gondok
Ahogy arra már a 2005-ös adatfelvétel is rávilágított, a magas vérnyomásos betegek körében az egyik leggyakoribb gond a súlyprobléma. Úgy tűnik, hogy ezen egyelőre nem tudnak az érintettek túllépni, a vizsgálatban szereplő betegek átlagos testsúlya 2005 óta mintegy 0,8 kilogrammal, 81,4 kilogrammra nőtt. Korcsoportok szerint nézve a kérdést egyértelműen látszik, hogy a markáns testsúlynövekedésre 30-40 éves korban kerül sor - a 30 évnél fiatalabbakhoz képest plusz 5,75 kg! -, mint ahogy a "csúcsérték" elérése is itt látható, ami aztán az életkor növekedésével fokozatosan csökken.
"Derekas" méretek
A derékméretet tekintve is hasonlóan elszomorító a kép. A nők kevesebb mint egyharmadánál (31,18%) volt mérhető az "erősen veszélyeztetett" kategória határát jelentő 88 cm alatti érték. A férfiaknál valamivel jobb a helyzet, 42 százalékuk derékmérete volt a "veszélyeztetett" kategória értéke alatti, és egyharmaduknál haladta meg az "erősen veszélyeztetett" kategóriát a mért derékméret.
Normális össz-koleszterinszintet mindösszesen a vizsgáltak 30 százalékánál találtunk, de ami ennél is fontosabb, a koleszterinszint emelkedése látványos és egyértelmű összefüggést mutatott a testtömeg index és a derékkörfogat növekedésével, kortól és nemtől függetlenül.
Örvendetes fejlemény, hogy az eltelt két évben a magas vérnyomásban szenvedő betegek körében csökkent a metabolikus szindróma előfordulása. A nemek közötti eltérés azonban talán itt a legnagyobb, hiszen míg a vizsgált férfiak kevesebb, mint felénél (49%) volt jelen e betegség, addig a nők több mint kétharmada (68%) érintett e problémában.
Az elmúlt két év pozitív eredménye az is, hogy - bár a legmagasabb szív- és érrendszeri kockázati kategóriába tartozók aránya változatlan - a két éve még közepes kockázati kategóriába tartozók egytizede 2007-ben már csak az alacsony kockázatot jelentő csoportba sorolható.
Ez is érdekelhet
Az eredmények azt mutatják, hogy az "Éljen 140/90 alatt" programot a jövőben is érdemes folytatni, hogy csökkenjen a hazai szív-érrendszeri megbetegedések és a halálozás kockázatát!
