Ezekre a kérdésekre adott választ dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont szakorvosa.
A gyógyszerelés folyamatosan fejlődik
Míg az 1950-es években a magas vérnyomás kezelésére csak Nyugaton lehetett korszerű gyógyszerekhez hozzáférni, addig egy-két évtized múlva már hazánkban is egyre többen alkalmazták a modern készítményeket, a kilencvenes évekre pedig a vérnyomáscsökkentő szerek új generációi nemcsak megelőzni, de akár kezelni is tudták a már kialakult szív- és érrendszeri szövődményeket.
Milyen gyógyszerek alkotják ma a kezelés alapjait? - A 4 fő típus
Bétaadrenerg-blokkoló szerek
Elsősorban fiatalabb vagy középkorú betegeknek, valamint szívinfarktuson átesett idősebbeknek ajánlott szerek a béta-blokkolók, amelyek a gyors pulzus- és vérnyomás-emelkedést gátolják meg. Ezt a hatást úgy érik el, hogy a vérerek falán elhelyezkedő "érzékelőket", a béta receptorokat gátolják meg abban, hogy fogadják az adrenalinhormon "üzenetét", vagyis hogy a szívnek erőteljesebben kelljen dolgoznia. Így az adrenalin hiába kerül a vérbe - jellemzően gyors reakcióval a külső hatásokra -, nem tudja fokozott üzemmódba kapcsolni a szívet, tehát a vérnyomás sem emelkedik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A béta-blokkolók előnye, hogy nem fokozzák a víz- és a só-visszatartást, sőt idővel csökkenteni is lehet az adagjukat. Hátrányuk viszont, hogy a tüdő hörgőinek falában is gátolják a bétareceptorok működését, ami asztmás rohamot válthat ki. Így asztmás vagy arra hajlamos betegeknél meg kell fontolni a szedésüket.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitását gátló szerek
Az angiotenzin, a renin és az aldoszteron mind olyan, a szervezetben termelődő anyagok, amelyek természetes módon képesek emelni a vérnyomást. Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek ezeknek az anyagoknak a képződését gátolják. Ezek a szerek ráadásul nemcsak a szívelégtelenségben szenvedőkre hatnak jól, de a magas vérnyomás miatt kialakult szövődmények kezelésében is hatásosak.
Számos gyógyszerkészítmény áll rendelkezése ebből a csoportból, éppen ezért kiválasztásuk gondos orvosi mérlegelés kérdése. Korántsem biztos, hogy ha a szomszédunknál bevált, akkor nálunk is ugyanolyan jó hatású lesz.
A kalciumantagonista szerek
A kalciumantagonisták, vagy más néven kalciumcsatorna blokkolók gyakorlatilag lezárják a kalciumcsatornákat, amelyek az izomsejtekbe juttatnák a kalciumot. Enélkül az izomsejtek nem tudnak összehúzódni, vagyis nem tudják csökkenteni az ér keresztmetszetét: végső soron az összehúzódás helyett értágulás jön létre, ami csökkenti a vérnyomást. Ugyanezen az elven ezek a gyógyszerek a szív koszorús ereit is tágítják, ezért jól használhatóak a koszorúér okozta mellkasi fájdalom megszüntetéséhez is.
A leggyakrabban alkalmazott kalciumantagonista tabletta szétrágva igen gyorsan csökkenti a vérnyomást, így kiugrás esetén nagyon hatékony. Ugyanakkor az esetek bizonyos részében mellékhatással is kell számolni: jobbára szívdobogás-érzéssel és lábdagadással. Ennek kezelésére alkalmazandóak a vízhajtók.
Vízhajtók
A vízhajtók (diuretikumok) fokozzák a só- és vizeletürítést, ezáltal csökkentik a keringő vér mennyiségét és ezzel a vérnyomást is. Ezzel párhuzamosan csökkentik az agyi szövődmények előfordulási esélyét is.
Ugyanakkor a vízhajtókkal nagyon körültekintősen kell bánni. Bizonyos szerek ugyanis a káliumot is hajtják a szervezetből, ami izomgyengeséget, szívritmuszavart eredményezhet. Az esetek többségében az így elvesztett kálium élelmiszerekkel, banánnal, babbal, burgonyával, paradicsommal is pótolható. Emellett léteznek olyan vízhajtók is, amelyek visszatartják a káliumot. Az egyébként egyszerűen szedhető és viszonylag olcsó vízhajtók általános mellékhatása lehet a vércukor-, a vérzsír- és a húgysav-szint emelése, éppen ezért nem mindegy, milyen alapbetegségekkel rendelkezik az adott beteg. Ebben a kérdésben kizárólag az orvosi mérlegelés dönthet.
Egy, két vagy több gyógyszer szükséges?
"A magas vérnyomás kezelését rendszerint egyetlen szerrel kezdjük el, hogy megfigyelhessük az adott személy reakcióit, bár ma már vannak korszerű, fix gyógyszerkombinációk. Éppen ezért szükségesek a rendszeres kontrollok, amelyek során ellenőrző vizsgálatokat végzünk, és persze a szubjektív tapasztalatokra is kíváncsiak vagyunk" - hangsúlyozza dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont szakorvosa.
"Később, az egész életen át tartó terápia során természetesen bármikor előfordulhat a szedett szerek dózisának megváltoztatása, gyógyszercsere vagy kombinációk bevezetése. Ráadásul egyre több készítmény áll a rendelkezésünkre: a legújabb szerek jelentős része például az idegrendszer különböző helyeiről kiáramló, vérnyomás- és pulzusemelő impulzusokat csillapítja. Ezen kívül elérhetőek más vérnyomáscsökkentő gyógyszercsaládok is, például alfa receptor blokkolók, vazodilatátorok, centrálisan ható szerek. Mindig az adott helyzethez, állapothoz, életkorhoz, társbetegségekhez kell igazítani a kezelést, amelynek hatékonysága jelentősen múlik az orvos-beteg együttműködésen is."
