A közel 1100 Egyesült Államok-beli nő megkérdezésével készült felmérésből kiderült, hogy szinte valamennyien hallottak a híresség döntéséről és öt százalékuk vallott úgy, hogy Jolie hatására ők maguk is orvoshoz fordultak. Ez kicsi számnak tűnhet, de országos szinten 6 millió nőről van szó.
Mint ismeretes, a színésznő ez év májusában jelentette be, hogy mivel megtudta, ő maga egy olyan génmutációt hordoz, amely nagy valószínűséggel mell- és petefészekrákot okozhat nála, önként kérte a kettős masztektómiát, és a jövőben a petefészke eltávolíttatását is tervezi. A színésznőben is megtalálható BRCA1, illetve egy másik, a BRCA2 névre hallgató génmutáció durván 60 százalékosra növeli a hordozók mellrákra, illetve 15-40 százalékra a petefészekrákra való hajlamukat. Összehasonlításképpen egy átlagos amerikai nőnek előbbire 12, utóbbira 1,4 százalék esélye van.
A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a legtöbb mellrák nem örökletes, és az összes mellráknak, mindössze 5-10 százaléka fordul elő génmutációk következtében, ezért aztán a legtöbb nőnek nem igazán van szüksége ilyen jellegű vizsgálatra. Az igazán magas kockázati csoportba tartozók azok, akiknél a család kórtörténetén már többször fordult elő mell- illetve petefészekrák, és az sem mindegy, kinél milyen idős korban jelent meg a betegség, illetve milyen fokú rokon volt az illető.
A genetikai teszt egyébként nem olcsó mulatság, és a biztosító csak nagyon indokolt esetben állja a költségeket. Akinél pedig végül kimutatják a veszélyes génmutációt, még egyáltalán nem biztos, hogy csak a melleltávolítás jelent megoldást, lehet, hogy a gyógyszeres kezelés vagy a gyakoribb szűrésre járás is elég.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szakemberek hozzátették, hogy a BRCA mutációval rendelkező nőknél az a legjobb eljárás, ha negyvenévesen eltávolítják a petefészküket, mert ezzel a mellrák esélyét is csökkentik.
