Miért követel nagyobb óvatosságot a forró nyár a COPD-s és asztmás betegektől? A kérdésre dr. Potecz Györgyi a Tüdőközpont tüdőgyógyász, allergológus szakembere válaszolt.
A szélsőséges hőség és magas páratartalom kiváltképp kockázatos a légúti betegségben szenvedőkre, hiszen megnehezítheti a légzést, rontja tüneteiket és általános egészségi állapotukat is veszélyeztetheti. Mindezt tovább súlyosbítja a városok megnövekedett légszennyezettsége, valamint a szezonális allergiák.
A nagy nyári melegben és magas páratartalom mellett a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) vagy asztmában szenvedő pácienseim gyakran számolnak be légzési nehézségekről -mondja dr. Potecz Györgyi. Ennek az az oka, hogy a szervezet ilyenkor is igyekszik a normál testhőmérsékletet beállítani, ám a hűtéshez extra energiára van szüksége, ami további terhelést jelenthet a légzőrendszerre, a szív- és érrendszerre. A tüdőbetegségben érintett betegeknél szaporább lesz a légzésszám, és megnő az oxigénszükséglet, ami újabb megterhelést jelent az amúgy is károsodott tüdőnek. A beteg légszomjat és fáradékonyságot tapasztal.
Hőség, pára, ózon és pollen -veszélyes négyes
Egy 2022-es vizsgálat eredmény szerint, melyet a European Respiratory Journal Open Research című folyóiratban tették közzé kiderül, hogy a COPD-s betegek magas hőmérséklet esetén nagyobb valószínűséggel észlelik légzési tüneteik rosszabbodását, légszomjat, zihálást és mellkasi szorító érzést. A meleg időjárás okozta fellángolások egyik lehetséges oka a magas talaj közeli ózonkoncentráció, ami az egyéb légköri szennyező anyagokhoz hasonlóan (szálló por, nitrogén-dioxid, kén-dioxid) légzési nehézségeket okozhat – magyarázza Potecz doktornő.
Az ózon képződéséhez a megnövekedett szennyezőanyag-kibocsátáson kívül a száraz és napos időjárás, gyenge szél és az alacsony légnedvesség is hozzájárul. Főként tavasszal és nyáron, valamint a déli órákban kell magasabb ózonszinttel számolnunk, ami csökkenti a baktérium- és vírusfertőzésekkel szembeni ellenállóképességet és a tüdőkapacitást. Ez elsősorban azokat érintheti rosszul, akiknek eleve csökkent a tudőfunkciójuk. Magas ózonszint esetén nagyobb a kockázata a tüdőgyulladásnak és a hörghurutnak, az asztmások tünetei felerősödhetnek, és gyakrabban kényszerülnek rohamoldó inhalátoruk használatára.
„Nyáron a magas hőmérséklet okozta kiszáradás is veszélyeztetheti a tüdőbetegek egészségi állapotát. A dehidratáció miatt a tüdőben lévő nyák besűrűsödik, ami nehezen köhöghető fel, megnövelve ezáltal a fertőzések és a légúti váladékpangás kockázatát. Végül, de nem utolsó sorban ne felejtsük el, hogy a pázsitfűfélék és a gyomok miatt a pollenek mennyisége is magasabb ebben az időszakban, ami szintúgy ronthatja az asztmával, allergiában is szenvedő, COPD-vel élők életminőségét” - magyarázta a szakember.
Dr. Potecz Györgyi arra figyelmeztet, hogy a krónikus tüdőbetegesben szenvedőknek érdemes az időjárási adatok mellett a levegő szennyezettségi adatokat és pollenelőrejelzéseket is figyelemmel kísérniük. Kánikula idején a betegek korlátozzák a szabadlevegőn való tartózkodást a kora reggeli és esti órákra, és ha tehetik, kerüljék a főutakat, forgalmas utcákat! A nap többi részében igyekezzenek hűvös, jól szellőző (légkondicionált) helyen tartózkodni, és ne feledkezzenek meg a bőséges folyadékpótlásról sem! Minimalizálni érdemes a nagy hőmérséklet különbségnek való kitettséget a légkondicionáló ésszerű használatával. A szakember azt tanácsolja, hogy ebben a nagy melegben az érintettek csökkentsék a fizikai munkavégzést is.
Legjobban: