A menopauza idején a nők 10-40 százalékánál jelentkezik a vaginális atrófia, a hüvelyhám elvékonyodásával, sorvadásával együtt járó állapot. Ezt különböző, igen kellemetlen tünetetek kísérik: hüvelyszárazság, égő, viszkető érzés, fájdalmas aktus és vizeletürítés, inkontinencia (ezek összefoglaló neve az urogenitális szindróma). A háttérben az ösztrogénszint drasztikus csökkenése áll, amely a változókorban egy természetes folyamat, hiszen a peteérés megszűnésével a női nemi hormonok termelődése is leáll. Ösztrogénhiányos állapotot azonban a menopauzán kívül más okok is kiválthatnak, így a hüvelyszárazság fiatalabb nőknél is előfordulhat.
Normál esetben a hüvelyfalat vékony, síkos réteg borítja. A sűrű, áttetsző, többnyire szagtalan folyadékot a hüvelynyílás két oldalán található Bartholin- és Skene-mirigyek termelik. Ezeket az egyik női nemi hormon, az ösztrogén "vezérli", vagyis ha csökken az ösztrogénszint, megcsappan a váladék mennyisége is. Szexuális ingerre sem (vagy csak alig) indul be nedvesedési reakció.
A menstruáció hiánya
Ha egy termékeny korú nőnek legalább három hónapon át kimarad a menzesze – és nem várandós vagy szoptat –, akkor amenorrheáról beszélünk. A ciklus hiányát a szervi problémákon túl több tényező is okozhatja, ezért ha a nőgyógyász nem talál testi eltéréseket, az életmódot kell megvizsgálni. A túl sok stressz vagy éppen a túlzásba vitt sportolás is felboríthatja a hormonháztartást. De az étkezési rendellenességek (anorexia, bulimia) vagy fogyókúra miatti nagymértékű súlyvesztés is ösztrogéncsökkenéshez vezet, mivel egy bizonyos testzsírszázalék alatt testünk automatikusan leállítja a peteérést, ezzel együtt a női hormonok termelését is.
A szülés és szoptatás „mellékhatása”
A várandósság alatt a kismamák szervezetében rendkívül megemelkedik az ösztrogénszint, ám a szülés után csökken a hormon mennyisége. Emellett viszont nő a prolaktin szintje, hiszen ez a hormon felel a tejelválasztás megindulásáért. Ez a két hormonváltozás pedig hátrányosan hat a hüvelyváladék termelődésére, így a szülés utáni időszakban sok nő tapasztal hüvelyszárazságot, ami nem szoptató anyáknál általában fél évig, a szoptató nőknél pedig akár a szoptatás teljes ideje alatt fennállhat.
Nőgyógyászati tumorok kezelése
A hüvelyszárazság gyakori azoknál a nőknél is, akik az emlőket vagy a különböző kismedencei szerveket, például méhet, petefészket, végbelet érintő daganat miatt kemo- illetve sugárterápiát kapnak. A kismedence területén lévő rákos sejtek elpusztítása mellett ezek a kezelések ugyanis a hüvelyhám egészséges szövetét szintén károsíthatják. Mellrákos betegeknél ráadásul gyakran alkalmaznak tamoxifen hatóanyag-tartalmú gyógyszereket, amelyek erősen lecsökkentik az ösztrogénszintet, így okozva egyebek között hüvelyszárazságot is.
Petefészek vagy méh eltávolítása
Ha bármilyen okból szükség van a két legfontosabb női nemi szerv sebészi eltávolítására, az minden esetben drasztikusan és azonnal felborítja a hormonháztartást. Ezért az ilyen beavatkozáson átesett nők már a lábadozás kezdetétől tapasztalhatják a hüvelyszárazságot, amely kezelés nélkül tartós állapot marad, még akkor is, ha az eredeti betegség megszűnt.
Endometriózis esetén
A betegséget egyre több nőnél diagnosztizálják, a statisztikák szerint a termékeny korú nők 5-15 százalékánál fordul elő. A méhnyálkahártya rendellenességét a sebészi beavatkozáson túl hormontartalmú gyógyszerekkel kezelik, ami természetesen hatással van a hormontermelődésre is, ezért sokaknál ösztrogéncsökkenést vált ki.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ne legyen tabutéma!
Bár Magyarországon közel 300 ezer 45-60 év közötti változókorú nő lehet érintett, csak minden negyedik vagy ötödik fordul orvoshoz a hüvelyatrófia kellemetlen tüneteivel. A fiatalabb korban jelentkező hüvelyszárazsággal pedig még kevesebben, mert a legtöbben még ma is tabunak tartják ezeket a panaszokat. A nedvesedés hiánya, az állandó viszkető, égő érzés viszont nemcsak a mindennapokat és a szexuális életet - ezáltal a párkapcsolatot - nehezítik meg, de a lelki teher mellett egyéb szövődményekkel is számolni kell. Például ösztrogén hiányában a tejsavbaktériumok mennyisége is csökken, mivel ez a hormon biztosítja számukra a glikogént, amiből táplálkoznak. A tejsavbaktériumok feladata pedig a hüvely normál pH-értékének és védekezőképességének fenntartása lenne, így ilyenkor gyakoribbá válthatnak a különböző hüvelyi és húgyúti fertőzések.
Ez is érdekelhet
Többféle megoldás
Az orvosok elsősorban hormonális gyógyszerekkel kezelik az ösztrogénhiányos állapotot, de ha valakinél ez nem javasolt (például daganatos betegség esetén) vagy egyszerűen tart tőle, léteznek már más opciók is. A szexuális együttléteknél segíthetnek a különböző síkosítók, bár ezek hatása rövid távú és a mindennapi életminőségen nem igazán javítanak. Másik lehetőség a recept nélkül kapható hormonmentes hüvelyi kúpok napi rendszerességű vagy kúraszerű alkalmazása, mivel ezek speciális összetételüknek köszönhetően (például ha hialuronsavat és gyógynövények kivonatait tartalmazzák) nemcsak hidratálják és ápolják, hanem regenerálják is a károsodott vaginális szöveteket, így hosszabb távú megoldást nyújtanak.
