Joó Abigél cselgáncsozónak a térde sérült meg, egy német súlyemelő pedig 196 kilót ejtett magára - az olimpia napjai alatt nemcsak azért szoríthatnak a sportrajongók, hogy kedvenceik érmet szerezzenek, de azért is, hogy épségben, egészségben térhessenek haza.
A felmérések szerint az olimpián induló versenyzők 95 százalékának van valamilyen sérülése, fájdalma - minden tizedik pedig a versenyen sérül meg. Soknak egyetlen pillanat alatt szertefoszlanak éremről, helyezésről szóló álmai. A szakmai csapat (sportorvosok, gyúrók, kiropraktőrök és egyéb szakemberek) naponta több órát töltenek azzal, hogy újra "versenyképessé" tegyék az atlétát, gyakran azonban ez is kevés.
"Egy olyan sérüléssel, amely nem kényszeríti azonnali feladásra a sportolót, többször is meg kell küzdenie" - mondja Baky Dániel tanácsadó és sport szakpszichológus. "Elsőként az adott versenyszituációban kell tudni a lehetőségekhez mérten kizárni a sérülés körül keringő gondolatokat, sőt időnként a fájdalmat is. Ehhez nagyon nagy lelki erő szükségeltetik, hiszen minél hamarabb túl kell jutni a krízisen. Ilyenkor van szükség a mentális állóképességre, a kreativitásra, a pozitív, rugalmas gondolkodásra, a helyzet 'mentális átkeretezésére' való képességre. Lelki alkattól függően előfordulhat, hogy a balszerencsés helyzet olyan extra energiát mozgósít, amely segítségével meglepetésszerű sikert is arathat a sportoló."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az extra erő azonban nem elég, hiszen a sérülést gyógyulás, hosszabb felépülési szakasz kell, hogy kövesse. Egy 2005-ös tanulmány szerint a sportolókon egyre nagyobb a nyomás, hogy gyorsan visszatérjenek a játékba, ne hagyjanak ki túl hosszú időt. Ez természetesen sokszor káros, hiszen a szervezetnek nincs ideje teljesen meggyógyulni.
"A verseny lezajlása után jön a 'második menet' a sérüléssel. Ilyenkor a betegségek elfogadásához és leküzdéséhez hasonló lelki folyamaton kell végighaladnia a sportolónak. Eleinte gyakori a tagadás, a probléma hárítása, amelyet düh, elkeseredettség követhet. A belenyugvás, a sérülés elfogadása után kezdődhet a valódi gyógyulás. A sportsérülésekből való felépüléskor az orvosi segítség és a fizikai rehabilitáció mellett a pszichológiai támogatásra is szükség van, hiszen a száz százalékos gyógyulást nem elég pusztán az orvosi vélemény alapján elkönyvelni. Rendkívül fontos, hogy a sportoló bízzon, és higgyen is a sérült izom, ízület, vagy szerv optimális működésében" - mondja Baky.
Ez is érdekelhet
Az optimizmus és a pozitív életszemlélet több kutató szerint is az egyik legfontosabb (nem fizikai jellegű) tulajdonság, mellyel egy sportoló rendelkezhet: ez ugyanis hozzásegítheti az atlétákat, hogy túllépjenek a kudarcon - ami akár egy sérülést is jelenthet -, képesek legyenek a legnehezebb időkben is motiváltak maradni és még a nehéz, lábadozással töltött időszakban is tudjanak úgy tekinteni a saját teljesítményükre és tehetségükre, melyből még többet kihozhatnak.
