Az élelmiszeripart számtalan kritika érte az elmúlt évtizedekben. Vajon hány volt közülük jogos, és hány minősült inkább riadalomkeltésnek? Ember, sőt táplálkozási szakértő legyen a talpán, aki ezt el tudná dönteni. Tény, hogy a folyton növekvő igények kielégítésére sok trükköt be kellett vetni: van-e még valaki, aki emlékszik a húsz évvel ezelőtt kapható tejek átlagosan egy-két napos, a sörök nyolc napos eltarthatóságára?
Manapság a zacskós tejre is nyolc-tíz napos fogyaszthatósági határidőt tudnak írni, a sörök pedig hónapokig békésen elállnak az üvegben, érezhető minőségi károsodás nélkül. Ezeket a változásokat viszont biztos, hogy adalékanyagok hozzáadása nélkül, pusztán a technológiai folyamatok továbbfejlesztésével sikerült elérni - ám ez nem minden esetben van így.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Sajtok, amelyek inkább pusztítják a kalciumot
Az egyik, ha talán nem a legjobb természetes kalciumforrás a tejtermékek csoportja, ezen belül is kiemelt helyet foglalnak el a sajtok. Ön mikor evett utoljára sajtot? Tegnap? Ma? Még a héten? És milyen sajt volt az? Ha a válasza kockasajt, vagy krémsajt, akkor nem sokat tett a megfelelő kalciumbevitelért. A titok a gyártásban rejlik: kevesek előtt ismert ugyanis, hogyan lesz a magas kalciumtartalmú sajtból ömlesztett sajt.
Az ömlesztett sajtok , sajtkrémek, kockasajtok kiindulási alapanyaga a kemény vagy félkemény sajtok gyártásánál keletkező selejt. Ez a selejt jó minőségű, ám esztétikailag hibás, nem szívesen vásárolnánk meg a boltban. Ezért ezeket összeaprítják, és az úgynevezett ömlesztősó (és még más anyagok) segítségével kenhető-formázható állagúra alakítják. Itt van viszont a kutya elásva! Az ömlesztősó általában ugyanis valamilyen foszfátvegyület, amely a sajt hasznos kalciumtartalmát rögtön oldhatatlan kalcium-foszfát formájába alakítja át. Tehát ha finom, kalciumdús sajtfalatokra vágyik, kerülje az ömlesztett sajtokat.
Tejtermékek, amelyek nem teljesen azok
Maradjunk még a tejespultok környékén! Szerencsére egy ideje visszaszorulóban van a növényi eredetű élelmiszerek tejtermékként való forgalmazása (frissföl és társai), mivel erős szabályozást vezettek be ezekre a termékekre, hogy mi, egyszeri vásárlók minőséget kaphassunk a pénzünkért.
Ma már a tejtermékektől elkülönítve, jelölve kell ezeket a pultokon kínálni, ám sok feldolgozott tejtermékben találunk még növényi alapanyagokat. Már említettük a növényi alapú "tejszín"-eket, amelyekből főzőtejszínek között is találkozhatunk, de a sajtok között még hódítanak ezek az anyagok, így többek között vásárolhatunk "lapka" sajtokat, vagy hagyományos kördobozos "kockasajtokat" növényi alapanyagokból készítve. Bár ezek az élelmiszerek nem rabolják el szervezetünkből a kalciumot, azt a hamis illúziót keltik, hogy egészségese, kalciumdúsan táplálkozunk. Ne dőljünk be nekik, olvassuk el a címkét vásárlás előtt! Az ilyen élelmiszereken kötelező feltüntetni a növényi eredetet !
Tej, ami nem az?
Emlékszik még pár évvel ezelőtt a reggeli italként forgalomba hozott, inkább silány minőségű tejpótléknak nevezhető folyadékra? Gyorsan hódították meg a vásárlók szívét, mivel igen olcsóak voltak. Annyira, hogy rövid idő alatt a hagyományos tejtermékek piacát veszélyeztették, ezért jogszabály készült a visszaszorításuk érdekében. Ennek eredményeként alig találkozunk ma már ilyen termékkel, ám a tudatos vásárló sok helyen bukkanhat még rájuk.
Az ízesített tejes italok többsége ugyanis nem tejből, hanem a tejtermékek gyártásakor keletkező melléktermékkel, az úgynevezett permeátummal készül. Ehhez tejet, tejszínt adagolnak, így megtévesztésig hasonló ízt érhetnek el a hagyományos kakaóhoz vagy más ízű tejes italhoz, ám sokkal olcsóbban. A különbséget azonban mi fizetjük meg: az olcsóság azt is jelenti, hogy az ilyen termékek sokkal kevesebb kalciumot tartalmaznak, mintha tejből lennének. Nem károsak, csak éppen becsapják a kalciumforrást kereső vevőket.
Igyunk egy pohár üdítőt!
... és kapjunk be utána egy kalciumtablettát, ha egészségesek akarunk maradni! A boltokban kapható legnagyobb kalciumrablók ugyanis éppen a szénsavas üdítők. Már maga a szénsav is képes megkötni a táplálékkal bevitt kalciumot, de ez csak csepp a pohárban.
Az üdítőitalok frissességét, üdítő ízét ugyanis a savak adják. Az élelmiszeripar elemi érdeke, hogy ez a savasságot a lehető legolcsóbban érje el, ezért a szénsavas üdítőkben kivétel nélkül foszforsavval állítják be a savasságot. A foszforsav teljesen természetes és ártalmatlan anyag, nagy mennyiségben sem mérgező, természetes formában is jelen van a szervezetünkben, tápanyagainkban. Sajnálatos tulajdonsága azonban, hogy a kalciummal oldhatatlan komplexet, kalcium-foszfátot képez, amelyet szervezetünk képtelen felhasználni.
Az üdítőkben olyan mennyiségben használják fel, amely már kisebb mennyiség, napi két-három pohár fogyasztásánál is komoly veszélyt jelent a kalciumbevitelünkre. Ha ilyen italokat szeretünk inni, legalább arra vigyázzunk, hogy ne étkezés előtt, közben vagy közvetlenül utána tegyük, hanem étkezések között, mert így legalább adunk esélyt a táplálékainkból származó kalciumnak, hogy fel tudjon szívódni.
Nehéz, de nem lehetetlen dolog tehát elkerülni a rejtett kalciumrablókat. Azzal, hogy elolvasta a cikkünket, már képes arra, hogy jelentős lépést tegyen előre a megfelelő napi kalciumbeviteléért, hiszen biztosak vagyunk abban, legközelebb már ezzel a szemmel is megnézi, mi kerül kosarába.
