Még ma is sokan hajlamosak azt mondani, hogy a gerincproblémákkal fizetünk a két lábon járás előnyeiért, de kiderült, hogy alaposan tévednek! Az emberi gerinc felépítése a másfél millió éve élt homo erectus óta lényegében változatlan. Nem véletlenül: a konstrukció tökéletesen működik azon a terepen, ahol kialakult: az egyenetlen talajon. Az utóbbi harminc év kutatásai alapjaiban változtatták meg az emberi gerinc működéséről alkotott felfogásunkat, mely hamarosan alaposan fel fogják forgatni a prevencióhoz és a terápiához való hozzáállásunkat.
Sokáig azt hittük, hogy a lábunkkal járunk, a gerincünk a testünk tartóoszlopa, és a kezek a manualitás fő eszközei, melyeknek viszonylag kevés közük van egymáshoz. A terapeuták ezt tanulták, ebben a szemléletben gyógyítottak, és ha valakinek gondja volt például a derekával, akkor ott kezelték a betegségeket, ahol a probléma jelentkezett: a derekában. A dolog részben sikeres volt: gyakran sikerült elmulasztani a helyi fájdalmakat, azonban a pácienseknek előfordult, hogy idővel kiújultak ugyanott, vagy jelentek meg a test távolabbi részein tünetei. Meglepő a differencia aközött is, hogy amíg egy idős oroszlán meglehetősen fürgén tud futni a gazella után, a ma idős emberére ez már nem igazán jellemző: szalagproblémák , illetve mozgásszervrendszeri eredetű egyéb bajok sora viszont egyre inkább. Ma már nehezen találunk olyan fiatalt is, akinek ne lenne valamilyen gerincbaja.
A cikksorozatunkban érthető nyelven azt vizsgáljuk meg, hogy a modern kutatások szerint hogyan teszi tönkre a mai életmód az emberek gerincét, és ez hogyan gyűrűzik tovább a csípőre, térdre, és hogyan okoz olyan gerinctől távoli tüneteket, melyekről gyakran nem is gondolnánk, hogy mozgásszervi eredetűek (fejfájás, fogcsikorgatás, vérnyomáskiugrások, szédülés, lábzsibbadás, stb…)
Ebben az első részben átnézzük azokat az új ismereteket, melyek ma még kevésé nyilvánvalóak: hogyan alakult ki az emberre jellemző felegyenesedett gerinc, és a maga nemében miért zseniális konstrukció. A második rész a ma jellemző gerincbetegségek okairól szól majd, a harmadikban megnézzük, hogyan okoznak ezek mindenféle egyéb tünetet és problémát, a negyedikben, hogy hogyan lehet megelőzni, az ötödikben pedig, hogy hogyan lehet meggyógyítani ezeket.
A gerincünk eredete:
Az evolúció alaptörvénye, hogy egy funkció igénye alakítja ki a struktúrát, magyarul ha szükség van valamire a túléléshez, akkor az előbb – utóbb kialakul. A gerincesek hosszú és sikeres karrierje a primitív haltól indult el. Ő a gerincének a dinamikus oldalra hajlításával hajtotta magát a vízben, így ez volt az első olyan mozgásirány, amit a gerinc végre tudott hajtani. A vízben viszont egy idő után túl sokan lettünk. Egyre több lett a nagyhal, aki akár meg is ehetett, így a tenger kényelmetlen területté kezdett válni számunkra. Alapvetően három stratégiát követhettünk: mi is nagy hallá váltunk, páncélt növesztünk, vagy kimásztunk a partra.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mi a part felé vettük az irányt, de a parton egy sor új kihívás várt az oldalra hajlítást (laterálflexiót) már jól kigyakorolt mozgásszervrendszer számára. Például ha valaki meg akart enni, akkor nem működött a vízben jól bevált védekező reakció. Nem tudtunk villámgyors hátraarcot csinálni és elcikázni, hiszen a földön csúszva ez egy elég problémás projekt. Szükség lett egy nyaki gerincre – egy jó ideje ezzel nézünk szét ha baj van – és olyan végtagokra, melyek a gerinc mozgásait továbbítani, és felerősíteni (!) tudják, ezzel téve lehetővé a hatékony helyváltoztatást, a lokomóciót. Az evolúció minden tervezés nélkül „gányol”, és nem is szereti elvetni a korábban bevált metódusokat, így a legtöbb négylábú járó mozgásának egyik alapja továbbra is a hal gerincének oldalra hajlítása maradt.
Ahogy változtak az igények és a testünk felépítése, az energiahatékonyság szempontjait szem előtt tartva úgy változtak a végtagok is. A hüllő oldalra helyezett lábai bekerültek a test alá – ló, macska - majd a fán is elkezdtünk ügyesen funkcionálni /majom/. Aztán elkezdett vonzóvá válni a sztyeppé, ahol a használható kéz, a felegyenesedett gerinc nyújtotta távolba látás, illetve a felszabaduló kéz lehetősége is akkora előnyt jelentett, hogy az evolúció 19-re lapot húzott, és a hatékony lokomóció érdekében létrehozott egy olyan megoldást a felegyenesedő ágyéki gerinc és medence között, aminek a jelentőségét egészen 1987-ig senki nem fedezte fel.
A titok évszázadokig annyira ott volt az orvosok, fizioterapeuták, biomechanikával foglalkozó kutatók szeme előtt, hogy senki nem vette észre a lényeget… Egészen addig, amíg egy nukleáris fizikával foglalkozó kutatónak megfájdult a dereka. Aztán amikor öt orvostól öt különböző diagnózist kapott a problémájára elkezdte kutatni a témát… Hogy mire jött rá, és az hogyan magyarázza meg a mai ember gerincbetegségeit és degenerációt, arról a következő részben.
Ez is érdekelhet
A cikk szerzője Bene Máté gerincspecialista ( www.porckorong.hu )
