Az orr funkciója nem csupán a szaglás, hanem hogy hatékonyan távol tartsa a szennyeződéseket és kórokozókat a légutaktól. Az orrnyálkahártya ebben a védelemben elsődleges szerepet játszik. Folyamatosan nedves, csillós hengerhámján a száraz részecskék könnyen megtapadnak, az apró csillószőrök pedig ritmikus hullámzással adogatják egymásnak a mikroszkópikus porcicákat, amolyan futószalag jelleggel, vagy inkább a tengeri fű ringására emlékeztető módon a garat nagy barlangja felé. A köhögés, krákogás, prüszkölés, tüsszentés, hapcizás sokszor nem más, mint iciri-piciri porrészecskék irritációjának következménye.
Hatékony védelem
Embereken és állatokon végzett kísérletek azt mutatták, hogy a belélegzett pornak és a baktériumoknak mintegy fele fennakad az orrüregben. Egészséges viszonyok között állandóan dolgoznak az orr kicsi csillói - másodpercenként körülbelül 10-15 csapkodást végezve -, hogy minket védjenek, és ilyen módon a tüdőbe jutó levegő jelentős mértékben megtisztuljon a portól. Ha egy idegen részecske mégis túljut az akadályon és sikerül bejutnia az orrgaratba , két út áll előtte. Nyállal együtt köpet formájában ürülhet, vagy pedig nyelés útján a gyomorba jut, ahol valószínűleg sisteregve elég a gyomor fortyogó, savas kondérjában. Mint látható, az orrnyálkahártya igen hatásos alkotmány, ám előfordul, hogy zavar keletkezik a működésében, vagy hogy károsodhat: ilyenkor nem árt tisztában lennünk a kezelési lehetőségekkel, illetve azzal, hogy a későbbiekben miként őrizzük meg az épségét.
A károsodás okai
Az orrnyálkahártya károsodásának számos oka lehet, így a túlzott orrcsepp-használat, a különböző eredetű fertőzések, idegen test bekerülése, a nem megfelelő higiéniai szokások vagy akár a veleszületett, fokozott sérülékenység. Amikor például az orrból vízszerű, úgynevezett szerózus váladék kezd csöpögni, akkor ez félreismerhetetlen jele annak, hogy sikerült megtelepedniük rajta a cseppfertőzéssel odakerült, náthát okozó kórokozóknak, a rhinovírusoknak . Erre nagyobb az esély olyankor, ha az orrnyálkahártya valamilyen okból, például lehűlés miatt veszít az ellenálló képességéből. A vírusok által meggyengített orrnyálkahártyán könnyebben telepszenek meg különböző baktériumok is, ami szövődmények kialakulásához is vezethet. De a vírusfertőzés önmagában is sejtmérgek felszabadulásával jár, károsítva a csillószőrös hámot, amelynek regenerálódása heteket is igénybe vehet. Az orrüreg nyálkahártyájának állandó nedvessége a csillószőrös hám működése szempontjából rendkívül fontos. A csillók szőrei normális viszonyok között vékony nyálkaréteggel borítottak, naponta körülbelül 500 gramm nedvet választanak ki. Ha az orrnyálkahártyánk makacs szennyeződéssel találkozik, akkor bőséges váladékot termel, akár a szokásos mennyiség többszörösét is. Az orrnyálkahártya súlyos károsodása esetén gyulladás alakulhat ki, amelyet spontán vérzés is kísérhet. Ebben az esetben fontos, hogy fül-orr-gégész szakorvos azonosítsa a betegséget, illetve az azt kiváltó okot, és kiválassza az alapbetegség kezeléshez szükséges gyógyszert. A szervezet normál "békeidejében" a megelőzést segíthetik, illetve - ha már megvan a baj - a tüneteket enyhíthetik a különböző gyulladáscsökkentő, illetve kiszáradást gátló készítmények, orrspray-k is.