„Napközben teljesen nyugodt, éjszakánként viszont nagyon izgazottá válik.” „Ma este megállás nélkül csak az anyját hívogatta, aki már sok-sok éve meghalt. Előtte viszont egész nap aludt, szinte lehetetlen volt felébreszteni” – a hasonló beszámolók sok olyan idős beteg hozzátartozóinak és ápolóinak ismerősen csenghetnek, aki egy ideje már kórházban tartózkodik. A helyzet valójában igen gyakori: egy idős beteg kórházba kerül, majd hirtelen romlás áll be az egészségében, amelyet elsősorban a térbeli és időbeli tájékozódás zavara, valamint izgatottság jellemez. Olyan, mintha váratlanul kialakuló demencia lenne. De mégis mi okozhatja ezt? Laura Zaurín Paniagua, a zaragozai Szent György Egyetem Egészségtudományi Kar ápolóképzésért felelős dékánhelyettese a The Conversation oldalán adta meg a magyarázatot.
Demencia vagy delírium?
A demencia, avagy időskori elbutulás kifejezés nem egyetlen betegséget ír le, hanem egy gyűjtőfogalmat, amely a kognitív funkciók egyre súlyosbodó romlását foglalja magában. E körbe tartozik a figyelem, a koncentráció, a tájékozódás, a problémamegoldó képesség stb. Ekképpen a demencia az érintett személy önellátó képességét és autonómiáját is aláássa. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a probléma hosszú idő alatt jön létre és súlyosbodik, progresszív módon. Az idézett beszámolók viszont akut zavartságról szólnak. Ez esetben tehát nem demenciáról van szó, hanem úgynevezett delíriumról.
A delírium a kórházi tartózkodás komplex és gyakori szövődménye, amely a beteg állapotára, sőt, a halálozási kockázatra is kihatással lehet. Éppen ezért rendkívül fontos a megelőzés, vagy annak sikertelensége esetén a korai diagnózis és az arra épülő kezelés. Különböző felmérések szerint a tünetegyüttes az idős kórházi betegek 20-30 százalékát érintheti. Tünetként delíriumra utalhatnak az alábbiak.
- Ha olyan változást észlelünk a beteg figyelmében és éberségében, amely a nap folyamán is eltérő mértékben jelentkezhet. Sok beteg éjszaka túlzottan is éber, izgatott, napközben pedig aluszékony.
- Ha változást észlelünk a beteg kognitív funkcióiban, legyen szó akár rövid távú emlékezetkiesésről, tájékozódási zavarról (például arról, hogy azt hiszi, otthon van, holott egy kórteremben fekszik), esetleg zavart vagy összefüggéstelen beszédről.
- Egyéb tünetként felléphetnek hallucinációk, izgatottság, hirtelen és kiszámíthatatlan hangulatváltások.
A jelenség hátterében számos kiváltó tényező meghúzódhat. Ezek egy része a öregedéshez kötődik, mint például a többszörös gyógyszerszedés vagy az érzékszervek romlása. Más faktorokért a kórházi tartózkodás a felelős, mint például egy akut megbetegedés, egy újabb gyógyszeres kezelés vagy egy műtét miatt fellépő stressz. Környezeti tényezők is fokozhatják a kockázatot, így akár az, ha az ápolók és a többi beteg folyton megzavarja az éjszakai pihenést.
A delírium kezelhető
Dacára a közös jellemzőknek, a demencia és a delírium nem azonos egymással. Persze előfordulhat, hogy egy betegnél mindkettő párhuzamosan fennáll, sőt, a demens betegeknél nagyobb arányban mutatkozik delírium kórházi kezelés és benntartózkodás során. Ez utóbbi kapcsolat valószínűleg azzal magyarázható, hogy a demens betegek kognitív tartalékai szűkösebbek, magyarán kevésbé tudnak megküzdeni a stresszes helyzetekkel.
A jó hír, hogy a demenciával ellentétben a delírium gyógyítható – és minél hamarabb kezelik, annál jobb. A legfőbb kockázata éppen abban rejlik, ha nem ismerik fel időben, aminek demens betegek esetében különös nagy a veszélye.
Ha a delírium egy meghatározott gyógyszerre adott reakció következménye, akkor a megoldást az adott gyógyszer megvonása jelenti. Ha egy fertőzés áll a háttérben, akkor a fertőzést kezelve a panaszok is enyhíthetők. Egyéb esetekben specifikus gyógyszerkezelések segíthetnek kontroll alatt tartani a viselkedési zavarokat. Természetesen mindezen lehetőségekről szakorvosnak kell döntést hoznia.
Ami pedig a delírium megelőzését illeti, abban fontos szerep hárul az ápolókra. Néhány alapvető lépés ugyanis nagyban segíti e cél elérését. Fontos például, hogy a beteg szabályos nappali-éjszakai rutint követhessen a kórházban is. Napközben el kell húzni a függönyöket, hogy a természetes fény bejuthasson a helyiségbe, éjszaka pedig az alvást segítendő mérsékelni kell a zajhatásokat, le kell kapcsolni a fényeket. Ugyancsak lényeges, hogy a kórterem a lehetőségekhez mérten maradjon csendes, komfortos. A beteggel beszélgetve érdemes rövid, egyszerű mondatokban kommunikálni, elég időt hagyva neki a válaszra.
Ha a beteg zavarttá vagy ijedtté válik, akkor emlékeztetni kell arra, hogy hol van és miért. Ha izgatottnak mutatkozik, vagy valami feldühíti, akkor fontos nyugodtan kezelni a helyzetet, kerülve a veszekedést. Sokat segíthet a témaváltás ilyenkor. Ha pedig a beteg hallucinál, nem szabad meghazudtolni, illetve megmagyarázni neki, hogy téved. Inkább próbáljuk felismerni az érzelmeit, és ennek mentén megnyugtatni őt.
„Összefoglalva, a megelőzés és a korai felismerés elengedhetetlen a delírium megfelelő kezeléséhez, amely rendellenesség jelentős hatással lehet az egyén fizikai és mentális egészségére, nem beszélve az egészségügyi ellátórendszerre gyakorolt súlyos következményekről” – zárja cikkét Laura Zaurín Paniagua.
Legjobban: