Az ötletet először a düsseldorfi Benrath idősközpont valósította meg: a valódihoz nagyon hasonló buszmegálló-táblákat szereltek fel. Csupán egy különbséggel: a buszok ott nem állnak meg. Ezek a beteg, idős emberek rendszerint a gyakran már nem is létező otthonukba, családjaikhoz akarnak visszatérni, és eddig a rendőrség feladata volt visszavinni őket.
Az rövidtávú memóriájuk már nehézkesen működik, a hosszú távú azonban ép. "Ismerik a zöld és sárga buszjelzéseket és emlékeznek arra, hogy ha ott várnak, az azt jelenti, hogy hazamennek" - fogalmazott Goebel.
Az eredmény pedig: a feledékeny betegek most a megállóban várakoznak, hogy hazavigye őket egy busz, mielőtt gyorsan elfelejtik, hogy miért is voltak ott. Az intézet dolgozói odamennek hozzájuk, elmondják, hogy a busz csak később jön és meghívják őket egy kávéra. "Öt perc múlva elfelejtik, hogy el akartak menni" - mondta Richard Neureither, a Benrath igazgatója.
Az ötlet olyan sikeresnek bizonyult, hogy már több más idősek otthona is bevezette Németországban.