A balesetet, műtétet - azaz szöveti sérülést - követő fájdalom az egyik leggyakoribb ok, amely miatt a betegek orvoshoz fordulnak. Míg egyes betegek meggyógyulnak és visszatérnek a mindennapi, megszokott életükhöz, addig másoknál sajnos krónikus fájdalom alakul ki, és a mindennapi életüket sem tudják úgy folytatni, mint azelőtt. A súlyos sérülést követően kórházba került betegek 15 százaléka szenved a későbbiekben tartós, nehezen elviselhető fájdalomtól; a műtéten átesetteknél ez az arány akár 60 százalék is lehet!
Vajon állhatnak-e idegi problémák mindeddig tisztázatlan fájdalmai mögött?
Töltse ki a tesztet centrumhoz !
A krónikus fájdalom egy összetett és sokoldalú probléma, amelynek sokféle kiváltó tényezője lehet. Úgy tűnik azonban, hogy a speciális okhoz, pl. sérüléshez vagy műtéthez köthető fájdalomban szenvedőket lelkileg jobban megterheli a betegség és nagyobb fájdalmat tapasztalnak, mint akiknél a fájdalom lappangva vagy ismeretlen eredettel jelentkezik. A krónikus fájdalom kialakulásának megelőzését célzó hatékony stratégiák kifejlesztésének egyetlen útja az akut fájdalom krónikussá válásában szerepet játszó folyamatok pontosabb megértése - írja egy nemrég megjelent tanulmányában Patricia Lavand’homme.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mi állhat a háttérben?
A szakember szerint az egyik ok, ami miatt a műtét utáni krónikus fájdalom kialakul, a nem megfelelően kezelt akut fájdalom - annak ellenére, hogy napjainkban számos hatékony fájdalomcsillapító módszer áll az orvosok, nővérek rendelkezésére. A szubakut (vagyis az akutnál is rövidebb, hat hét és három hónap közötti időtartam alatt jelentkező) fájdalomperiódus - a kutatások által hanyagolt terület - pedig továbbra is szürke zóna marad, amely egyes betegeknél kiemelkedő szerepet játszhat az akut fájdalom krónikussá válásában. A fájdalom eredete is ismeretlen: vagy az állandó gyulladás vagy a műtétek, beavatkozások során elkerülhetetlen szövetroncsolódás áll a háttérben. Érdemes azonban kiemelni, hogy a tapintásérzékelés elvesztése, csökkenése nem minden esetben vezet neuropátiás fájdalomhoz. Egyes öröklött tulajdonságok, a fájdalomtolerancia, sőt a személyiség is szerepet játszanak abban, hogy valakinél kialakul-e a krónikus fájdalom.
Az újabb nézetek, amelyek dinamikusan közelítik meg az akut fájdalomkezelést, illetve az egyéni fiziológiás (ún. endogén fájdalomcsillapító folyamatokat) és a pszichológiai válaszkészséget, segíthetnek a nagyobb kockázatú betegek kiválasztásában és a részükre a megfelelőbb terápia megtalálásában.
Ki van a legnagyobb veszélyben?
A sérült szövetekből érkező nociceptív ingerek hosszú és általában visszafordítható, fokozott idegrendszeri izgatottságot hoznak létre, amelyet centrális szenzitizációnak nevezünk. Ez a fokozott idegi ingerátvitel a központi idegrendszerben fájdalom-túlérzékenységhez vezet, amely klinikai hyperalgesiát (fokozott fájdalomérzékenységet) okoz. A hyperalgesia egy természetes jelenség, amelynek célja a szövetgyógyulás elősegítése. Kifejezetten káros azonban (és az életminőséget is jelentősen rontja), ha a gyógyulási időszakon túl is fennmarad ez a túlérzékenység.
A hyperalgesia kialakulása, az érzékenység erőssége, a fájdalomcsillapítókra adott válasz azonban egyénenként igencsak eltérő lehet. A fájdalomérzékenység beavatkozás előtti értékelése egy bizonyos mértékig előjelezheti a posztoperatív fájdalmat és a tartós fájdalom kialakulásának valószínűségét. A műtéti helyhez nem köthető krónikus fájdalom egy háttérben lévő fájdalomfokozással jellemezhető. Ezek a betegek módosult fájdalomérzékenységet és szabályozást mutatnak és hajlamosabbak a háttérben lévő fájdalom fokozott megjelenésére a műtét után, ráadásul a fájdalom is erősebb náluk.
A mentális egészségnek, vagyis az optimizmusnak és a pozitív hozzáállásnak fontos szerepe van a gyógyulásban, illetve a fájdalom feldolgozásában. Vannak sajnos olyanok, akik, akik nem tudnak megfelelően megbirkózni a fájdalommal, felkészülni arra vagy kezelni azt, ha azt tapasztalják. A szorongó jellem vagy a pszichológiai betegség, pl. depresszió a súlyos posztoperatív fájdalom előjelzői, amely önmagában is nagyobb kockázatot jelent a tartós fájdalom szempontjából, így a fájdalom csillapítása, illetve a krónikus fájdalom kialakulásának a megelőzése szempontjából jobban meg kellene ismerni a beteget. Azokat az érintett pácienseket, akiknek a szorongása, stresszkezelési problémái vagy depressziója ismert, eleve a nagyobb kockázatnak kitett csoport tagjaként kell kezelni.
Ez is érdekelhet
A rosszul kezelt, hosszú ideig tartó, orvosi beavatkozást követő fájdalomnak nem csak negatív pszichológiai hatása van, hanem a háttérben lévő centrális szenzitizáció fenntartásához is hozzájárulhat, így megzavarhatja a beteg felépülését. A legtöbb egészséggel összefüggő életminőségi változás a műtétet követő első hetekben vagy hónapokban következik be. Következésképpen különös figyelmet kell fordítani a betegek állapotára ez alatt a korai gyógyulási időszak alatt - foglalja össze tanulmányának eredményeit Patricia Lavand’homme.
