Melyek azok a helyzetek, amikor mégis érdemes orvoshoz fordulni, és mi a szerepe a differenciáldiagnosztikának? Ezekre a kérdésekre válaszolt dr. Bajor Gábor, az Urológiai Központ urológusa.
A húgyúti fertőzés jellegzetes tüneteket okoz
A hólyaghurutot vagy húgyúti fertőzést (téves megnevezéssel felfázást) általában olyan baktériumok okozzák, amelyek normálisan is jelen vannak az ember vastagbelében, de a húgyutakba kerülve és elszaporodva kórokozókká válhatnak. Az egyik leggyakoribb és legismertebb ilyen baktérium az Escherichia coli (E. coli). A baktériumfertőzés következtében alakulnak ki az alábbi jellegzetes és kínzó tünetek:
- gyakori, esetleg állandó vizelési inger
- hólyagtáji és húgycsőfájdalom
- csípő, fájdalmas vizelés
- hirtelen jelentkező, sürgető vizelési inger
- keresztcsontnál jelentkező fájdalom
- zavaros, esetleg bűzös, ritkán véres vizelet
Azoknál, akik először tapasztalják meg a tüneteket, hasznos eszköz lehet a gyógyszertákban kapható többféle teszt. Ezek általában úgy működnek, hogy egy tesztcsíkot a vizeletbe mártva azonosíthatókká válnak a fertőzésre utaló jelek: fehérvérsejtek (leukociták) vagy nitrit (számos baktérium, amely egészséges állapotban nincs jelen a húgyutakban, a nitrátot nitritté alakítja). A teszt végrehajtásához a reggeli első vizeletet ajánlott használni, mivel ez a leginkább koncentrált. A teszthez használt vizelet nem érintkezhet a WC vizével vagy bármilyen tisztító- vagy fertőtlenítőszerrel, a tesztet nem szabad a menstruáció alatt vagy az után három nappal alkalmazni, és nem keveredhet a hüvelyváladékkal sem, mivel az megtévesztő eredményhez vezethet. Ugyanakkor maguk a gyártók is arra figyelmeztetnek, hogy ha a teszt pozitív lesz, a vizelet és a beteg további vizsgálata szükséges.
"Különösen akkor fontos az orvosi kivizsgálás, ha kiújuló panaszokról van szó. A visszatérő alsó húgyúti panaszok kivizsgálásakor - női betegeknél - feltétlenül tisztázni kell a nemi szervek állapotát, ugyanis a kórkép kialakulásában nagyon sok esetben a tünetmentes bakteriális vaginózis játszik oki szerepet. Tehát érintse a fertőzés a vizeletkiválasztó rendszer bármely szakaszát, ez mindenképpen annak a jele, hogy valami nem működik megfelelő módon, és a kiújulásnak valamiféle anatómiai vagy funkcionális anomália lehet a hátterében. Ha ezt sikerül beazonosítani, elkerülhetjük a felesleges antibiotikumos kezelést, amely veszélyes lehet a konkrét páciensre és a populációra nézve is az antibiotikumrezisztencia terjedése miatt" – hangsúlyozza dr. Bajor Gábor.
A vizeletelemzés a diagnosztizálás alapja
A szakember hangsúlyozza, hogy bár a húgyúti fertőzés a tünetei alapján sokszor már egyértelműen diagnosztizálható, de az is igaz, hogy a ránézésre tiszta, nem zavaros vizelet is származhat hólyaghurutos betegtől. Ilyenkor a vizelethez használt tesztcsík, szükség esetén a vizeletüledék-vizsgálat mutathatja ki a betegség jelenlétét. A laboratóriumi vizeletelemzés tehát mindenképpen alapja a diagnosztizálásnak, de ha már visszatérő, krónikus húgyúti fertőzésről van szó, további vizsgálatokra is szükség lehet. Szóba jöhet a többi között a vizelettenyésztés, a katéteres vizeletvizsgálat, a hasi ultrahang, a hólyagtükrözés vagy cisztoszkópia, a natív vagy kontrasztos röntgenvizsgálatok. Egyes esetekben alaposabb kivizsgálásra van szükség, tekintetbe véve a páciens kórtörténetét, tüneteit, alapbetegségeit stb. Ez természetesen időt és kitartást is igényel, de a páciens részletes beszámolója többletinformációt adhat a diagnosztikus vizsgálatokhoz képest. Mindezek után akár az is kiderülhet, hogy mégsem a kiújuló húgyúti fertőzés, hanem például úgynevezett hiperaktív hólyag vagy hólyagfájdalom szindróma okozza a kínzó tüneteket.
Legjobban: