A nyirokcsomó-duzzanatok elsősorban fertőzésre, a szervezet gyulladására utalnak, de daganatos elváltozás, limfóma is okozhatja ezeket. Hazánkban évente 1500 új limfómás megbetegedést fedeznek fel. Az időben diagnosztizált kór a modern eljárásoknak köszönhetően jól gyógyítható.
Az ötödik-hatodik leggyakoribb daganatos betegségről az emberek rendkívül keveset tudnak, pedig a limfómák - a nyirokrendszer sejtjeiből kiinduló daganatos megbetegedés - előfordulási gyakorisága világviszonylatban és hazánkban is folyamatosan emelkedik. A nyiroksejtek, más néven limfociták rosszindulatú átalakulása a nyirokcsomók, a lép, illetve más szervek megnagyobbodásához, megbetegedéséhez vezet. A kóros sejtek nyirokereken, illetve a véráramon keresztül az egész szervezetben szétszóródnak.
A betegség alapvetően két csoportra osztható: a Hodgkin, illetve a non-Hodgkin limfómákra. A Hodgkin-kór igen ritka betegség: minden életkorban előfordulhat, de fiatal felnőtteknél a leggyakoribb. (Nálunk évente háromszáz eset kerül felismerésre.) A non-Hodgkin limfómának - évente 1200 új betegnél diagnosztizálják ezt a kórt - számos típusát ismerjük. Bármely életkorban előfordulhat, de idős emberek körében általában gyakoribb. A betegek közt több a férfi, mint a nő.
A non-Hodgkin-limfómák esetében megkülönböztetünk lassú lefolyású (indolens), illetve agresszív típusokat. Utóbbiak kezelés nélkül egy-két éven belül a beteg halálát okozzák. A mérsékelten fejlődő daganatok évekig, évtizedekig változatlanok maradhatnak - az átlagos túlélési idő 5-15 év -, kezdetben spontán javulások is előfordulhatnak. Furcsa paradoxon, hogy a felismert agresszív non-Hodgkin-limfómák hatvan százalékában végleges gyógyulás érhető el, míg az indolensek között ritkán érhető el végleges gyógyulás.
A betegség kiváltó oka a legtöbb esetben nem ismert. Vannak ugyan kockázati tényezők, így bizonyos vírusfertőzések (elsősorban a HIV), de a limfómák szervátültetés után és bizonyos gyógyszerek alkalmazását követően is gyakoribbak, ám ezek csak az esetek töredékében felelősek a betegség létrejöttéért. Fontos, hogy nem örökletes betegségről van szó, az érintettek hozzátartozói sincsenek nagyobb limfóma-veszélynek kitéve, mint bármely más ember.
Ha valaki nagyobb, legalább egycentis csomót észlel a szervezetében, nem kell mindjárt limfómára gondolni, hiszen általában különféle fertőzések következtében duzzadnak meg a nyirokcsomók. Ugyanakkor, ha a duzzanat nagyobb, és kettő-négy hét után is makacsul tartja magát, akkor is, ha nem fáj, feltétlenül orvoshoz kell fordulni! A betegség felfedezése sok esetben a véletlenen múlik, például vérvizsgálat vagy mellkasi röntgen mutat valami kórosat, amit tovább vizsgálva derül ki, hogy a betegnek limfómája van.
Schneider Tamás, az Országos Onkológiai Intézet főorvosa szerint a kezelés megkezdésében sokszor hetek is sokat számítanak. A gyógyulási arány a Hodgkin-kórban a korai stádiumban felfedezett betegek esetében 90 százalék feletti, míg előrehaladottabb állapotban 50-60 százalékra tehető. A non-Hodgkin limfóma altípusai annyira eltérőek, hogy esetükben nem lehet összesített adatot mondani a gyógyulási arányokról.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Agresszív limfómáknál az összes daganatos sejt elpusztítására törekszenek, alapvetően kemoterápiával élnek, de bizonyos esetekben az előbb említett mellett immun-, illetve sugárterápia együttes alkalmazására is szükség lehet.
Az elmúlt időszak egyik legfontosabb új eljárása az immunterápia. Ennek során olyan kész antitestet juttatnak a szervezetbe, amely alkalmas a daganat elpusztítására. A betegség különböző típusaiban már többféle ilyen jellegű szer áll rendelkezésre, de tudni kell, hogy önmagában az antitestekkel teljes gyógyulás jelenleg még nem érhető el. Hazánkban 2002-től alkalmazzák ezt az eljárást.
Létezik már aktív immunterápia is, amelynek lényege, hogy a daganatból kivett sejtekből vakcinát készítenek, ami a sejtek antigén tulajdonságait felerősíti, így azt a beteg szervezetébe visszajuttatva a saját immunrendszer képes a daganatos sejtek elpusztítására. Ezen a téren biztatóak az állatkísérletek, illetve a humánklinikai tesztelések is elindultak.
A hazai betegeket hematológiai centrumokban kezelik, ahol a legkorszerűbb kezelések is elérhetők. Az OEP a legdrágább immunterápiás kezeléseket is finanszírozza. Schneider Tamás főorvos szerint az ellátórendszer jól működik, de csak akkor, ha a helyesen diagnosztizált beteg eljutott a megfelelő centrumba. A nehézséget mindig a diagnózis, a betegség felismerése jelenti.
Sziasztok!
Non-Hodkin limfómám volt. Remélem, volt. A gerincemben és a hasi szervekben jött ki. Kemoterápia (CHOP) közben kaptam antitesteket is (MAB-THERA). Átmeneti javulás, majd kiújulás. Ezután sugárkezelés és felkészítés az őssejtbeültetésre (transzplantációra). Ez őssejtgyűjtésből állt, persze közben kemoterápia. Majd megtörtént a transzplantáció. (Pécsett)
A lényeg: 2 éve jól vagyok, dolgozom, persze ellenőrzésekre járok félévente.
Hogy miért írom le ezt?
Azért, hogy másoknak erőt adjak, hiszen a legnehezebb dolgokból is ki lehet és ki kell jönni. ( www.hazipatika.com fórum oldala)
Ez is érdekelhet
Nem voltam még huszonöt éves, amikor kiderült a betegség. Egy biciklitúrán vettem részt, és ott erősödtek fel azok a tünetek, amelyek később egy gyors lefolyású, nagyon rövid idő alatt kialakuló Non-Hodgkins limfómát igazoltak. Állandó fáradtságérzés, ekcémaszerű bőrelváltozások, éjszakai izzadás, és ami a legfontosabb, hogy már hónapok óta enyhe köhécselés gyötört. El is mentem orvoshoz, de azt gondolták, hogy esetleg asztmám lehet. Mert nálam a betegség nem látható, nem tapintható helyen alakult ki, a mellkasban, úgyhogy ezért kerültem már nagyon-nagyon későn orvoshoz. Elmentem egy rutin tüdőröntgenre, és ott a helyi kórházban derült ki... Pestre kerültem, az Onkológiai Intézetbe. Itt egy nagyon erős, hagyományos kemoterápiás kezelést kezdtek meg, de nagyon súlyos szövődmények léptek fel, és az intenzív osztályra kerültem. Ezután kezdték el alkalmazni az immunterápiát, egy enyhe kemoterápiával kiegészítve. Nagyon jól reagáltam rá. Azután a sugárterápia következett, és a kezelések legvégén egy csontvelő-transzplantációt hajtottak végre. Most már harmadik éve tünetmentes vagyok. (www.radio.hu)
