A várandósság egyik legjellemzőbb tünete a hányinger, illetve a hányás. A kismamák nagy része sajnos megtapasztalja ezt a kellemetlenséget az első három hónapban, és bár többen azt állítják, egyszerűen át kell ezen esni, néhány trükkel enyhíthetőek a tünetek: javasolják például a gyömbért, a kekszet, a borsmentateát, sőt páran az egy-két korty gyomorkeserűt is.
A várandósok 1-2 százalékánál azonban nem segít semmilyen tüneti kezelés, náluk a hányinger és a hányás nem múlik, jóval súlyosabb, mint az átlagos kismamáknál, időnként pedig az anya és a magzat egészségét egyaránt veszélyeztetheti a betegség. A hyperemesis gravidarum évente több százezer hölgyet érinthet világszerte, és bár születtek kutatási eredmények, melyek a betegség genetikai hátterére mutattak rá, szinte minden kismama veszélyeztetett. Nagyobb valószínűséggel alakul ki a betegség ikerterhességeknél, és kutatások bizonyították, hogy a vészes terhességi hányásban szenvedők nagyobb eséllyel adnak életet kislánynak.
A terhességi vészes hányás kiváltó oka sajnos rejtély. Régebben azt gondolták, hogy a betegség a megváltozott pszichés állapot miatt alakul ki, a tudatalatti elutasítás áll a háttérben (miszerint a nő nem fogadja el a terhességét vagy éppen az apa személyét). A lehetséges kiváltó okok között tartják számon bizonyos terhességi hormonok túl magas szintjét, a vitaminhiányt, a pajzsmirigyproblémákat, a refluxbetegséget, sőt bakteriális fertőzéseket is.
A terhességi vészes hányás általában a terhesség 8. hetében kezdődik, és a 20. hetében múlik el, ám vannak olyanok, akiknél egészen az utolsó napokig elhúzódik. A legjellemzőbb tünetek a hirtelen fogyás, az állandó fémes íz a szájban, a szaglás megváltozása vagy érzékenyebbé válása, a látászavarok, fejfájás, szédülés - és persze az állandó hányinger és a gyakori hányás (naponta akár 30 alkalommal is), amit nem enyhítenek az egyszerű háziszerek. A kismama időnként enni sem bír, ilyenkor komoly tápanyaghiány is kialakulhat.
A tünetek bizonyos esetekben olyan súlyosak lehetnek, hogy a kismama kórházi kezelésre és infúzióra szorul - ezt történt Katalin hercegnő első terhességénél is, akinél az állandó hányás és rosszullét kiszáradást okozott. Ha nem kezelik megfelelően, a betegség nemcsak az anya mindennapjait teheti tönkre, de a kiszáradás, tápanyaghiány és a hirtelen fogyás az életet is veszélyeztetheti. Szövődmény lehet a gyomorfekély, a májkárosodás, a nyelőcső betegségei, felmaródása is.
A kórházi kezelés (vagyis a megfelelő folyadékpótlás, az elektrolit-egyensúly helyreállítása) után gyógyszerekkel általában karban tartható a betegség, és a szülés után el is múlik, ám a beszámolók szerint azoknál a kismamáknál, akiknél már egyszer előfordult a vészes terhességi hányás, a további várandósságokat is megkeserítheti a betegség.