Nagyon sok fiatal nő ma az elsők között említi meg a vizeletcsepegést, amikor intim testrészeikkel kapcsolatos félelmeikről kérdezik őket. Erről a félelemről nem állíthatjuk, hogy alaptalan lenne: a vonatkozó vizsgálatok szerint a nők minimum harmada találkozni fog élete során a problémával. És bár sokan a vizeletcsepegést a közép- vagy idősebb korhoz kötik, valójában az érintett nők körülbelül egyharmada huszon- vagy harmincéves. Mivel pedig a fő okok között ott találjuk mind a terhességet és a hüvelyi úton történő szülést, mind a túlsúlyt, a menopauzát , illetve bizonyos megerőltető sportokat, lényegében szinte lehetetlen, hogy valaki ne kerüljön bele élete valamely szakaszán a potenciális rizikócsoportba.
A vizeletcsepegés sok mindenbe belezavarhat
Sok nő, akit a vizeletcsepegés érint, eleinte, ameddig a tünetek enyhék és csak olykor-olykor jelentkeznek, hajlamos legyinteni a problémára - úgy gondolják, hogy ez természetes és elfogadandó része a testük öregedésének. Később azonban, amikor súlyosabbá és gyakoribbá válnak a tüntetek, már nem tehetnek így, mert a vizeletcsepegés alaposan beleszól a mindennapi életükbe - ami állandó stresszt jelent.
A nők ilyen esetekben több mindentől is félnek, például attól, hogy mi lesz, ha nem tudnak valahol azonnal vécére menni, vagy, ha megtörtént a baj, ruhát cserélni. Sokan abbahagyják az edzést, a sportot, mert úgy látják, hogy bizonyos mozdulatokat már "nem biztonságos" elvégezniük. Vannak, akiket lelkileg nagyon megvisel a helyzet, és negatívan kezdenek tekinteni a saját testükre. És persze sokan kerülni kezdik a szexet is, mert félnek a megalázó helyzetektől. A bizonytalansági faktor pedig csak elmélyíti ezeket a félelmeket: a vizeletcsepegést ugyanis nem lehet pontosan kiszámítani - könnyen megeshet, hogy egyszer csak egy korábban semmiféle problémát nem okozó tevékenység közben is jelentkezni fog.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Akár a stresszinkontinencia (amikor például nevetés, tüsszentés, köhögés, erőlködés okoz csepegést), akár a hiperaktív hólyag miatti hirtelen, sürgető vizelési inger vagy akár a leginkább az öregséggel járó funkcionális inkontinencia (amikor valaki valamilyen okból nem képes vagy nem akarja időben elérni a mellékhelyiséget, pedig érzi az ingert) érinti őket, a nők nagy többsége szégyelli a vizeletcsepegést, és betegségre, öregedésre, a fiatalság, a vitalitás végleges, szomorú elmúlására asszociál róla - mindezen okok miatt pedig nem szívesen beszél a problémáról még a barátaival sem.
Beszéljünk róla, és kérjünk segítséget!
Mivel a bevizeléssel kapcsolatos szégyenérzet a szobatisztává válásunk, azaz kisgyerekkorunk óta természetes mindnyájunk életében, a vizeletcsepegéssel összefüggő intenzív szorongás nem meglepő. Nem beszélni róla azonban nagy hiba. A problémáról kezelőorvosunknak, illetve ha lehet, akkor környezetünknek minél előbb be kell számolni, máskülönben csak halmozódik a stressz, ez pedig ronthatja az inkontinens állapotot. A szorongás miatt ugyanis öntudatlanul is megannyi izmot összeszorítunk, köztük a medencefenék izmait, így pedig megeshet, hogy teljesen hétköznapi mozdulatokat (ülésből felállás, kisebb rázkódással járó mozgások) sem tudunk már úgy elvégezni, hogy ne erőltessük túl az izmainkat, amelyek így nem képesek ellátni a vizelet visszatartását.
Ez is érdekelhet
A vizeletcsepegéstől való félelem egyik voltaképp logikus, de potenciálisan nagy károkat okozó következménye, hogy az érintett nők sokkal kevesebb vizet isznak meg egy napjuk során, mint korábban - így azonban megvonják szervezetüket az egyik legalapvetőbb szükségletétől, ami semmiképp sem ajánlott. Ehelyett érdemes inkább relaxációs módszereket kipróbálni - de leginkább az fogja csökkenteni a szorongást, ha szembenéznek a problémával, és felkeresnek egy szakorvost. Amíg pedig a szakértő segítségével meg nem találják a számukra optimális megoldást, érdemes speciálisan ilyen esetekre kifejlesztett betéteket vagy alsóneműt hordani, ami egyrészt kényelmesebbé teszi a mindennapi tevékenységeket, másfelől pedig megnyugtatóan eltakarja a problémát a külvilág elől, ezzel is enyhítve a szorongást.
