A tengeri hagymától a szárított hódheréig
Az évezredek során sokféle módszerrel, eszközzel kísérleteztek a nem kívánt terhesség megelőzésére, de a fogamzásgátlás minden más módjánál népszerűbbnek - kényelmesebbnek - bizonyult a gyógyszerek, gyógyszerkeverékek használata. Az első szájon át szedhető fogamzásgátló készítmények különböző növényi vagy állati eredetű anyagokból készült főzetek voltak. Az idősebb Plinius az ie. I. században a tengeri hagymától a vadpáfrányig és fenyőfélékig egy sor fogamzásgátló hatású növényt sorolt föl, Dioszkuridész pedig több mint huszonötfajta fogamzásgátló növényt ismert. Az ókori orvosok azonban ezeket maguk sem érezhették túlságosan megbízhatónak, hiszen egyszerre több fogamzásgátló módszer, a pesszáriumok, hüvelyi öblítők, forró fürdők, olajos beöntések, a számolás, a gyógynövények, a megfelelő táplálkozás, sőt a gyakori érvágás együttes alkalmazását javasolták.
A sok kellemetlen, gusztustalan, kínos fogamzásgátlási módszer aligha járulhatott hozzá a nemi vágy fokozásához. Még az 1800-as években is előfordult például Kanadában, hogy a nők szárított hódhere alkoholos főzetét fogyasztották fogamzásgátlás céljából. Az ellenőrizetlen hatású anyagokból készült különböző főzetek azonban sokszor okoztak végzetes kimenetelű mérgezést is. A középkorban sok nő halt bele ólom-, arzén-, higany- vagy sztrichninmérgezésbe, miután ezeket az anyagokat fogamzásgátlási vagy magzatelhajtási céllal megitta.
Kutyaharapást szőrével - a hormonális fogamzásgátlás
A hormonális fogamzásgátlás alapötletéül az a XIX. századi megfigyelés szolgált, hogy a terhesség alatt a peteérés szünetel. Ludwig Haberlandt, az Innsburcki Egyetem professzora az 1920-as évek elején petefészek-kivonatok adását javasolta fogamzásgátlás céljából. Ötletére a tudományos közvélemény közel húsz évig nem reagált. Időközben viszont felfedezték az ösztrogéneket (1929), majd a sárgatest hormont, a progeszteront (1932).
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A hormonális fogamzásgátlót Pincus állította elő és tesztelte először. A félszintetikus sárgatesthormon-származékok alapanyagául kezdetben a mexikói édesgyökérből kivont kozgenin szolgált. Carl Djerassi ebből állította elő a noretiszteront, az első szintetikus progesztogént, mely az első fogamzásgátló tabletták legfontosabb összetevője volt (1950). Nem sokkal később megszületett a noretinodrel is (Frank B. Colton). A kezdeti biztató állatkísérleteket követően a progesztinek fogamzásgátló hatásának első klinikai kipróbálására Puerto Ricóban került sor, 1956-ban. Ennek nyomán, 1960-ban került az amerikai gyógyszertárakba az első kombinált fogamzásgátló tabletta, az Enovid. Az amerikai nők felfedezhették a teherbeesés félelme nélküli szexualitás élményét. 1961-ben a Schering Ausztriában és Németországban is bevezette az első fogamzásgátló tablettát, az Anovlart.
Európában azonban még a hatvanas évek végén is vitákat váltott ki a fogamzásgátló tabletta. Az orvosok csak férjes asszonyoknak írták fel "menstruációs problémák" kezelésére. Amikor 1968 júliusában a Konkret magazin közölte azoknak az orvosoknak a listáját, akik egyedülálló hölgyeknek is felírnak fogamzásgátlót, a rendelőket megostromolták a páciensek.
A fogamzásgátló tabletta a női szabadság jelképévé vált, a nők szavazati jogának elfogadása után a második legfontosabb eseménynek tekintik a női emancipáció folyamatában. Lehetővé tette, hogy a nők ne adják fel szakmai karrierjüket. Befolyással volt a születésszámra is. Segítségével a családok előre megtervezhették, mikor és hány gyermeket vállalnak majd, hányat képesek felnevelni, taníttatni. A fogamzásgátló tabletta csökkentette a terhesség-megszakítások számát. A nők a nem kívánt terhesség félelmétől megszabadulva teljesebben élhették át a szexualitást, mint örömforrást is. Van azonban olyan vélemény is, amely szerint épp ez a biztonságérzet járult hozzá a szexuális szabadosság terjedéséhez is.
Színes pirulák
A fogamzásgátló tabletta kétféle hormonális hatóanyagot tartalmazhat: mesterségesen előállított ösztrogént (tüszőhormon-komponens) és progeszteront (sárgatesthormon-komponens), amely a tüszőrepedés (ovuláció) gátlásával fejti ki hatását a női szervezetben. Az egyes hormonkomponensek megléte vagy aránya az egyes tablettafajtáknál más és más. Az ösztrogén-hatás lényege, hogy az agyalapi mirigy FSH (tüszőserkentő hormon) és LH (sárgatestserkentő hormon) termelését gátolva megakadályozza a petesejtet tartalmazó tüsző érését és az ovulációt, gátolja a petesejt méhnyálkahártyába való beágyazódását és a korai terhesség megtartásához elengedhetetlen sárgatest működését. A progesztagén-hatás miatt a méhnyak nyákja sűrűvé, átjárhatatlanná válik a spermiumok számára, csökken a hímivarsejtek megtermékenyítő képessége, a pete nem tud beágyazódni, az ovuláció is gátolt.
A kétféle komponenst tartalmazó tabletták között megkülönböztetünk egy- és háromfázisú tablettákat. Az egyfázisúnál minden egyes tabletta ugyanolyan hormonösszetételű. A háromfázisúak pedig háromféle kombinációban tartalmazzák a tüsző- és a sárgatesthormont, így "utánozva" a normális női ciklus során bekövetkező változásokat. A normál dózisú tabletták 50, a kis dózisúak 20-35 mikrogramm szintetikus ösztrogént és progeszteront tartalmaznak.
A csak progeszteron hatású készítményt tartalmazó tablettákat szokták "minipilleknek" is nevezni, amely nem a méretükre, hanem az összetételükre utal, mivel nincs tüszőhormon hatású komponensük. Ezek csak kevés szintetikus progeszteront tartalmaznak, így nyilván csak ennek a hatásával is bírnak: egyrészt elvékonyítják a méh nyálkahártyáját, másrészt sűrűbbé teszik a méhnyaknyákot. Előnyük, hogy olyan esetekben is adhatók, amikor a kombinált tabletták használata különböző okok miatt nem javasolt: például a szoptatás idején történő; 35 évnél idősebb dohányzó nők, illetve általában az ösztrogének adásának ellenjavallata esetében. Hátrányuk viszont a kombinált tablettákhoz viszonyított kisebb biztonság, amelyet az egy komponens és az alacsonyabb hormontartalom magyaráz.
A különböző fogamzásgátló tabletták hatásfoka csaknem 100%-os. A tablettaszedés alatti vagy közvetlenül a szedés befejezése után bekövetkező fogamzás a születendő babára nézve nem jelent genetikai kockázatot.
Vészhelyzetben
Ma Magyarországon több úgynevezett esemény utáni tabletta is használatos. Ezek jóval nagyobb dózisban tartalmazzák a kétféle nemi hormont, mint a tartósan szedhető fogamzásgátlók, ezért szedésükre nem lehet "berendezkedni". Csak egy-egy kivételes esetben, valóban sürgősségi fogamzásgátlásra valók, ha az együttlét során felmerült a nem kívánt teherbeesés veszélye (például váratlan szexuális kapcsolat, kondom sérülése, nemi erőszak stb. esetén). E módszerek hatásfoka 95 százalék lehet, ha betartják az alkalmazási előírásokat, s ha valóban csak egyetlen aktusra került sor. A hormonok megakadályozzák a pete beágyazódását a méh nyálkahártyájába.
Változatos hormonhordozók
A hormonális fogamzásgátlóknak létezik nem tablettás változata is. Az egyik ilyen készítményt 12 hetente injekcióval juttatják a női szervezetbe. Szülés után ajánlott azoknak, akiknek a spirál felhelyezésére várniuk kell. Alkalmazzák továbbá endometriózis betegségben, miómák vagy más méhbántalmak esetében is. Segítségével hónapokra megoldható a nem kívánt terhesség elleni védelem. Hátránya a tablettás módszerhez képest, hogy gyakrabban okoz vérzészavart, és a már beadott készítmény hatása nem függeszthető fel, ha közben a fogamzásgátlást valamilyen okból mégis abba kellene hagyni.
Ez is érdekelhet
Az implantátumok még hosszabb távra, évekre biztosítják a kívánt hatást. A kisméretű kapszulát általában a bőr alá ültetik be. A hormontöltet lassan és egyenletesen szabadul és szívódik fel, ezzel biztosítva a tartós védelmet a nem kívánt terhesség ellen. Használata során viszonylag gyakran fordul elő vérzészavar, de az injekciótól eltérően az implantátum bármikor eltávolítható. Viszonylag új módszer a méhen belüli hormonhordozó eszközök használata. A méhnyak csatornájának nyákmennyisége csökken, viszkozitása nő, így az ondósejtek és a kórokozók nem tudnak feljutni a méhbe. Amennyiben a petesejt mégis megtermékenyülne, az eszköz a petesejt méhnyálkahártyába való beágyazódását akadályozza meg. Aktív hatóanyaga öt éven át biztosítja a fogamzásgátló hatást. Jól ötvözi a hagyományos spirál és a hormonális fogamzásgátlás egyéb módszereinek kedvező hatásait, véd a kismedencei gyulladásoktól. Eltávolítása után a fogamzóképesség azonnal helyreáll.
