„A menstruáció első napján mindig nagyon fájt a hasam, és e mellé egy komoly hasmenés is párosult, amelyet erős bélfájdalom kísért. Úgy éreztem, mintha tőrrel szurkáltak volna odalent. Ennek ellenére sokáig nem foglalkoztam azzal, van-e valami a háttérben, mert abban a hitben voltam, hogy a fájdalmas menstruáció teljesen normális. Akkor döntöttem el, hogy a végére kell járnom a dolognak, amikor már konkrétan halálfélelmem volt: előfordult ugyanis, hogy bevettem egy marék fájdalomcsillapítót, de még így is olyan fájdalmat éreztem, hogy nem mertem elaludni, mert féltem, nem ébredek fel többé” – mesélte Stranszky Anna a HáziPatika.com-nak.
„Szedjen fogamzásgátlót, és magától felszívódik”
Annánál a tünetek először érettségi után, 2013-ban jelentkeztek, de csak 2017-ben ment orvoshoz. Mivel mindig 28 napra jött meg a menstruációja, a legtöbb nőgyógyász nem vizsgálta meg alaposabban: azzal nyugtatták, hogy nincsen semmi probléma, egyszerűen csak fájdalmas a menstruációja. Végül az egyik állami kórház nőgyógyásza vetette fel, hogy esetleg endometriózisa lehet. A szakember ugyanakkor elismerte, hogy egyrészt nem állnak rendelkezésére olyan érzékeny ultrahangeszközök, amelyek szükségesek lennének a vizsgálathoz, másrészt, mivel nem endometriózisspecialista, valószínűleg akkor sem tudná megfelelően megvizsgálni, ha lennének eszközei.
Interjúalanyunk ezután elment egy ultrahang-specialistához, aki arra jutott, hogy van ugyan egy kis endometriózis a méhszája körül, de nem kell foglalkozni vele: szedjen fogamzásgátlót, és magától felszívódik. Anna el is kezdte szedni a gyógyszert, ám a mellékhatások miatt olyan rossz állapotba került, hogy fél év után úgy döntött, inkább leáll vele. Ezt követően, 2019 áprilisában talált rá arra az endometriózisspecialistára, aki véget vetett a bizonytalanságnak. „Vizsgálat közben az ultrahang fejével finoman megbökte azt a területet, ahol az előző szakember állítólag látta az endometriózist, majd megkérdezte, érzek-e valamit. Azt válaszoltam, hogy semmit. Ezután hozzáért ahhoz a területhez, ahol ő sejtette az endometriózist, és megkérdezte, hogy ezt érzem-e. Mondtam, hogy határozottan. Így derült ki, hogy bélendometriózisom van” – mesélte Anna.
A műtét - és ami utána jött
Az orvos azt mondta, nincs más opció, csak a műtét. Bár az operáció gondolata rendkívül ijesztő volt, Anna egy percig sem hezitált. Tisztában volt vele: ha most meghátrál, akkor csak még hosszabbra nyúlik a kálváriája. A beavatkozás, amelyre végül fél évvel később került sor, három és fél órán keresztül tartott. Azon a területen, ahol korábban diagnosztizálták, valóban ott volt az endometriózis, de mivel kifejezetten nagy méretű volt, el kellett távolítani vele együtt egy 7 cm-es végbélszakaszt is. Annát laparoszkópos eljárással műtötték – ez azt jelenti, hogy három apró nyíláson át jutottak be a hasüregbe. Mivel azonban az említett bélszakaszt nem tudták egy lyukon keresztül kivenni, ejtettek egy kis metszést az alhasi résznél, így meg lehetett oldani a problémát.
A beavatkozás után erős fájdalmai voltak. Még az is nehezére esett, hogy felkeljen az ágyból, járni pedig jó ideig csak segítséggel tudott. Mindemellett fogyott is, ami nagyon legyengítette. „Szerdán feküdtem be, és aznap már nem ehettem a béltisztítás miatt: ezt bélérintettségű endometriózis esetén műtét előtt mindig megcsinálják. Csütörtökön operáltak, szilárd ételt legközelebb a következő héten, kedden kaptam. Addig csak infúzió és néhány korty víz jutott. Mivel összevarrták a belemet, várni kellett az evéssel, hogy elkerüljük a varratelégtelenséget, vagyis, hogy a varratokon keresztül kifolyjon a béltartalom.”
Anna a műtét után egy héttel mehetett haza, de a felépülés továbbra sem volt zökkenőmentes. Állandó hasmenés gyötörte, szó szerint ötpercenként járt a vécére. Kezdetben azt hitte, ez annak a következménye, hogy a gyógyszerek és a műtét előtti béltisztítás miatt felborult a bélflórája. Egy idő után azonban felhívta a nőgyógyászát, és tanácsot kért tőle. A szakember székletleoltást javasolt, mert úgy sejtette, valamilyen fertőzés állhat a háttérben. A vizsgálat végül igazolta a gyanút: elkapott egy komoly bélfertőzést, amelyet a Clostridium difficile nevű baktérium okoz. Szerencsére elég volt egy pár napos antibiotikum-kúra, és Anna – legalábbis e tekintetben – rendbe jött.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nem a bélfertőzés volt ugyanis az egyetlen probléma, amivel szembe kellett néznie. „Próbáltam sokat inni a folyamatos hasmenés miatt, de egy idő után azt vettem észre, hogy hiába iszok, nem tudok pisilni. Mint később kiderült, a műtét közben megsérült a húgyhólyagom egyik főidege, ez gyakori velejárója az ilyen típusú operációknak. Két főideg van egyébként, és ha ezek közül valamelyik megsérül, akkor vizeletvesztés vagy vizeletrekedés következik be - nálam utóbbi állt fent. Ilyenkor a vese ugyan kiválasztja a vizeletet, ami bekerül a húgyhólyagba, de nem jut el az agyba a jel, hogy pisilni kell, és ezért a vizelet nem képes magától kiürülni” – magyarázta Anna, akinek emiatt meg kellett tanulnia az önkatéterezést. Mint mondta, ez ijesztően hangzik, de ha elsajátítjuk a megfelelő technikát és beszerezzük a megfelelő eszközöket – fontos például, hogy olyan katétercsövet válasszunk, amelyet hidrofil réteg borít, és ezáltal könnyebben felhelyezhető –, akkor olyan egyszerű, rutinszerű dologgá válhat, mint az, hogy elmegyünk pisilni.
Bár a sérült főideget már nem lehet meggyógyítani, rengeteg olyan ideg van a húgyhólyagban, amit meg lehet tanítani arra, hogy átvegye a főideg szerepét – ebben segíthet az elektrostimulációs kezelés, amelyre ő is járt. Hat hónap után már képes volt magától is pisilni, és ma már csak időnként van szüksége önkatéterezésre.
„Mindig van megoldás”
Anna jelenleg félévente jár nőgyógyászati kontrollra, és jól érzi magát. A műtét után megszűntek a menstruációkor jelentkező tünetei, nem fáj a hasa, nincs hasmenése. Az endometriózis miatt korábban a szexet sem élvezte: nem értette, miért szeretnek az emberek összebújni, amikor - legalábbis szerinte - fájdalommal jár. Csak az operációt követően tapasztalta meg, hogy valóban örömteli és kellemes tevékenységről van szó.
Miután fény derült az endometriózisra, beiktatott néhány életmódbeli változtatást, amiket azóta is tart. Ez már csak azért is lényeges számára, mert pajzsmirigy-alulműködéssel és inzulinrezisztenciával is küzd. Nagyon odafigyel például arra, hogy mit eszik. Nem fogyaszt egyebek mellett állati eredetű tejtermékeket, glutént, cukrot, édesítőszert, szóját, koffeint, ellenben sok nyers leveles zöldséget, bogyós gyümölcsöt eszik, és máj, tengeri herkentyűk, édesburgonya, gesztenye, cékla, zellergumó is gyakran kerül a tányérjára. Rendszeresen sportol, de ügyel arra, hogy ne merítse ki magát. Régebben sokat futott, biciklizett, de ma már inkább súlyzós edzést végez, mert azt tapasztalta, hogy ettől a típusú mozgásformától sokkal jobb a közérzete. Szintén fontos számára az alvás, és a jó minőségű táplálékkiegészítők szedése.
Mivel az ismerősi körében nagyon sokan érdeklődtek az endometriózissal vagy a műtéttel kapcsolatos tapasztalatairól, Anna 2021 márciusában elindította YouTube-csatornáját. Videóiban kendőzetlen őszinteséggel vall mindarról, amit átélt, emellett hasznos tippeket, tanácsokat is ad azoknak, akik hozzá hasonló helyzetben vannak. Bár állítása szerint vannak, akiknek nem tetszik, hogy ilyen szókimondó a stílusa, úgy gondolja, nem azzal segít másoknak, ha az igazságot szép köntösbe öltözteti, hanem azzal, ha még a kellemetlen dolgokat sem takargatja. Jelenleg közel 200 feliratkozója van, ráadásul többekkel napi szinten is beszél. Azt mondja, ha ez így marad, és csak pár száz emberhez szól hónapról hónapra, őt már az is nagyon boldoggá teszi.
Ez is érdekelhet
Az érintetteknek azt tanácsolja: a legfontosabb, hogy soha ne keseredjenek el, mert mindig van megoldás. Még akkor is, ha az operáció után szövődmények merülnek fel. „Egy komolyabb endometriózisműtét esetén mindig fel kell valamit áldozni azért, hogy utána jobb legyen. Én 7 centiméternyi belet, egy jó emésztést és egy jól működő húgyhólyagot áldoztam fel, viszont megszűntek a hormonális problémáim, és nincsenek fájdalmaim. Szerencsésnek tartom magam, hogy nincs szükségem sztómazsákra, állandó katéterre, és hogy nem kellett újra műteni. Ha kívánhatok valamit, akkor azt kívánom, hogy mindenki legyen olyan szerencsés, mint amilyen én.”
