Minden anya pontosan el tudná mesélni, milyen is volt, amikor vér és könnyek közt világra hozta gyermekét. Hosszasan tudna mesélni arról a szívet melengető érzésről is, amikor felhangzik a baba sírása, egy új élet kezdetének első jele. De vajon hogyan éli át mindezt a gyermek?
A kicsik nagyon "diszkrét lények", semmiről sem beszélnek. A szakemberekre bízzák, hogy valljanak helyettük.
Körülnéz a világban
Talán nem is gondolnánk, hogy a magzat már születése előtt két héttel készülődik élete első fantasztikus utazására. Az anyaméhben fészkelődve megpróbál olyan pozícióba kerülni, amely megkönnyíti neki a "szabadba" jutást. Hiszen a távolság rövid, de az utazás hosszúnak ígérkezik. Hirtelen úgy érzi, hogy a kellemes magzatvízburok, a parányi játékok székhelye szűknek bizonyul a ficánkolásra. Tágasabb térre, több levegőre van szüksége. Itt az ideje, hogy körülnézzen kicsit a világban, és belevág élete első nagy kalandjába.
Megfigyeléseik alapján a szakemberek teljes bizonyossággal állítják: a magzat aktívan részt vesz a szülés folyamatában. Kiválaszt egy - eddig pontosan nem identifikált - hormonális eredetű anyagot, amely megadja a jelzést az indulásra. A jelzés után kezdődik el a méhizomzat összehúzódása, és ez a testére gyakorolt nyomás segít a babának, hogy lassan, fokozatosan kipréselődjön. A mamának komoly fájdalmat okoz a kontrakció (összehúzódás), ám a kicsi jól átvészeli.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nyugodtan alszik
Francia orvosok regisztrálták a babák szívritmusát és EEG görbéit (az agykéreg sejtjeinek elektromos potenciaváltozásait), amelyből egyértelműen megállapították, hogy a szülés idejének jórészét alvással töltik. Szendergéséből csak a kilökődéskor jelentkező heves összehúzódások rázzák fel a kicsit. Nyugodtan alhat már csak azért is, mert ő nem észlel semmilyen, békéjét megzavaró rendellenességet.
Az érintés az első érzés, amivel a magzat a terhesség alatt találkozik. Bőrfelületével érzékeli az anya mozgásából és a sajátjából eredő kellemes, simogató vibrációt. A szülés alatt ugyanezt éli át, csak ezúttal a bőrkontaktus némi ösztönző hatással párosul. A mamának szinte elviselhetetlen fájdalmakat (préselés, áthaladás a szülőcsatornán) a magzat élményként éli meg.
A magzat a méhösszehúzódással is - jóllehet csekélyebb mértékben - találkozott már a terhesség során. Az utolsó hónapokban ugyanis az anyaméh már több-kevesebb rendszerességgel összehúzódik, és a baba ilyenkor úgy érzi, hogy testét lágy hullámok simogatják. A szülés alatt a hullámzás intenzívebb és kevesebb, de egyáltalán nem kellemetlen. A magzatvízburok akár egy puha "matrac", enyhíti a nyomásérzetet. A magzatburok felszakadásakor egy csekély folyadékmennyiség még mindig marad, és ez elegendő a nyomásérzet elviseléséhez. A kivetődéskor jelentkező gyakori, intenzív kontrakciót már a magzat is érzékeli, és azonnal felébred.
Találkozás a külvilággal
Sok igazság van abban a megállapításban, hogy életünk első sokkhatása világrajövetelünk pillanatában ér minket. A szakemberek még ma is vitatkoznak, hogy a meglepetés, a fájdalom vagy a mély lélegzetvétel hatására szakad-e fel az első sírás a baba torkából.
Valószínűleg a szájon és orron át brutálisan behatoló, hirtelen belélegzett száraz és hideg levegő égeti a baba tüdejét. Mindenesetre az első sírás felhangzása bizonyítja: a normális lélegzés megindult.
A babának most már az új atmoszférához és hőmérsékleti viszonyokhoz is alkalmazkodnia kell. A párás, meleg (37C°), csaknem egyenlítői klímából hirtelen egy jóval hűvösebb és szárazabb közegbe kerül. Ezért jó, ha a szülőszobában az átlagosnál magasabb a hőmérséklet. A test belső melegét pedig az anya simogató tenyerében próbálja meglelni a kicsi.
Ez is érdekelhet
Zaj- és fényözön
Egy másik cikkből tudjuk, hogy a magzat hallja a külvilág hangjait. A magzatvíz (burok) azonban jótékonyan "megszűri" azokat. Az alig hallható zajok most a levegőben rezegve brutálisan ütköznek a dobhártya membránjába. Legalább ekkora sokk az újszülöttnek a hirtelen rátörő, erős fényhatás. Kis kuckójában fekete-fehér volt a világ, ám hirtelen a szemébe hasít a szülőszoba lámpájának fénye. Nem érti, mi történhetett vele, hiszen eddig csak jó dolgokban részesült. Hideg levegő, nagy fény, erős zajok, mind elviselhetőbbé válnak, ha belebújhat simogató tenyerünkbe, és kedves szavakkal becézgetjük. IV.évf./1.szám
