Faye a medicalnewstoday.com oldalán kendőzetlen őszinteséggel írt az esetről. Mint leszögezte, senki sem készülhet fel arra, milyen, ha a legrosszabb rémálma valósággá válik. Amikor először hallott olyanokról, akik elvesztették a kisbabájukat, elborzadva gondolt arra, mekkora fájdalom lehet átélni ezt. Szinte megfagyott a gondolatra, hogy valakinek világra kell hoznia egy élettelen magzatot. Úgy érezte, ha ez valaha is megtörténik vele, ő nem lesz képes túlélni a lelki kínokat. Végül mégis bekövetkezett a tragédia.
Jelek és döntések
Faye 17,5 hetes volt, amikor fizikailag elkezdte furcsán érezni magát, mintha hirtelen extra súly került volna a pocakjába. Mindenki nyugtatgatta azonban, hogy bár teljesen normális, hogy aggódik, valószínűleg rendben van a baba. A nő igyekezett tehát úgy élni az életét, ahogy eddig: dolgozott, boltba járt, intézte az ügyeit.
Egy különösen hideg, novemberi napon Faye egyedül volt otthon. Elment pisilni, a vécén ülve azonban vizelet helyett hatalmas mennyiségű víz távozott belőle. Azonnal hívta a közeli kórház sürgősségi osztályát, ahol azt a tanácsolták neki, hogy menjen be az intézménybe. Ekkor még egyébként nem esett pánikba, hiszen se fájdalmai nem voltak, se nem vérzett.
A kórházban először annak jártak utána, hogy a magzatvize folyt-e el. Miután megerősítést nyert, hogy igen, egy szülész megvizsgálta a babát. Kiderült, hogy a kicsinek nincs szívhangja. "Mintha egy részem meghalt volna" - emlékezett vissza a nő, mit érzett a hír hallatán. Az orvos ezután azt mondta neki, hogy legyen bátor, mert természetes úton kell világra hoznia a magzatot. Faye egy külön szobába került, ahol rajta kívül nem volt más. Hogy beinduljon a szülés, a hüvelyébe felhelyeztek egy tablettát; 3 óra múlva elkezdett vajúdni, és további 4 óra kellett ahhoz, hogy megszülje a kislányát. 2 órával később az orvosok a méhlepényt is eltávolították.
Miután mindennek vége lett, és Faye pihent egy kicsit, egy másik orvos lépett be a kórterembe, számtalan nyomtatvánnyal a kezében. A nőnek el kellett ugyanis döntenie, szeretné-e, hogy felboncolják a kislányát. "Ilyen törékeny állapotban ez egy szörnyen nehéz döntés. Egyszerre éreztem mindent és semmit, rengeteg kérdésem volt, ugyanakkor nem voltam képes egy szót sem kimondani. De volt egy kérdés, ami minden mást elhomályosított: miért? Tudni akartam, miért halt meg a kisbabám" - így Faye, aki végül beleegyezett a boncolásba. A vizsgálat során azonban csak annyit állapítottak meg, hogy - a nő szavaival élve - a pici "minden ízében tökéletes volt".
Diagnózisok
Faye nem adta fel, hogy kideríti, mi történt a kisbabájával. Egy évvel a történtek után, 2017-ben felkeresett egy új orvost, aki számtalan vizsgálatot végzett el rajta, ennek nyomán pedig több fontos dolog is kiderült Faye-ről. Az egyik, hogy rövid a méhnyaka, ami fokozza a vetélés veszélyét, és amit már a terhessége korai szakaszában, a legelső vizsgálatok során meg kellett volna állapítania az orvosainak. Ilyenkor megoldás lehet a progeszteronkezelés, a méhnyak összevarrása, illetve ágynyugalom, a 14. héttől kezdődően.
Antifoszfolipid szindrómával is diagnosztizálták, ami egy autoimmun betegség. Lényege, hogy az immunrendszer hibás működése a véralvadási rendszer foszfolipidjei (illetve foszfolipidekhez kapcsolt fehérjéi) ellen termel antitesteket: ezek az antifoszfolipid antitestek. Az antifoszfolipid antitestek a vér alvadási zavarához, vagyis fokozott véralvadáshoz vezetnek. Az antifoszfolipid szindróma a trombózishajlam egyik fontos oka, ugyanezek az antitestek pedig ismételt vetélést is okozhatnak.
Jövő és gyógyulás
Faye elmondta, nem könnyű olyan jövőt terveznie, amelynek a gyerekszülés is a része. Egyrészt a diagnózisok fényében komoly kockázata van a dolognak, másrészt az érzelmi teherrel sem könnyű megbirkóznia. Mindenesetre nem sietteti, nyomasztja magát. "Az a fontos, hogy amikor úgy érzed, készen állsz, tedd fel azokat a kérdéseket, amikre választ szeretnél kapni. Ne félj segítséget kérni, mert a történtek okozta fizikai és lelki trauma pusztító lehet. Légy gyengéd önmagaddal szemben! Mindig kaphatsz segítséget, és mindig van remény" - tanácsolja az érintetteknek a nő, aki tapasztalataival főleg azoknak szeretne segíteni, akik elszigeteltnek, magányosnak érzik magukat.
"Bár mindig lesz egy mély szomorúság a szívemben, sok gyönyörű dolgot is kaptam, amióta elvesztettem a kisbabámat. Rengeteg jó embert ismertem meg, új kapcsolatokat alakítottam ki, és most már úgy érzem, el tudom fogadni a helyzetet. Megmaradt bennem a lányom mozgásának, tiszta és tökéletes lelkének emléke, és egy új, nagyon erős ellenszenv a sárgarépával szemben - köszönhetően a terhességi hormonok örökké tartó hatásának" - zárta történetét Faye.