A változás kora (perimenopauza, klimaktérium) a nők életében akár 5-15 évig is eltartó időszak.
Általában a negyvenes életévekben kezdődik, és a legtöbb esetben nem jár súlyos panaszokkal, néha azonban jelentős zavart okozó testi és pszichés tünetek is kísérik. A petefészek műtéti eltávolítását követően is a klimaktériumhoz hasonló folyamatok zajlanak le.
A változókor a menopauzát (utolsó normális vérzés) megelőzően 1-5 évvel kezdődhet, és az azt követő akár 5-10 évet is magába foglalja. A menopauzát közvetlenül megelőző és követő 1 éves időszak a perimenopauza.
A változókorban a nők gyakran nőiességük, szexuális vonzerejük és energiájuk elvesztéseként élik át a természetes változást. A viszonylag gyakran fellépő testi tünetek (pl. fejfájás, verejtékezés, hőhullámok, hüvelyszárazság) mellett nem ritkán a hangulati élet és a viselkedés megváltozása is (levertség, tartósan rossz vagy ingadozó kedv, gyakori sírás, ingerlékenység, feszültségérzés, alvászavar, koncentrálási nehézség, levertség) észlelhető. Ezek a tünetek önmagukban még nem feltétlenül jelentenek betegséget, de mindenképpen felvetik a depresszió lehetőségét. A testi tünetek hátterében a petefészek hormonok csökkent mennyisége mellett az idegrendszeri változások is szerepet játszanak.
A nők a változókori panaszokkal leggyakrabban nőgyógyászukat vagy családorvosukat keresik fel, sokkal ritkábban fordulnak pszichiáterhez. A nőgyógyászati rendeléseken igen gyakran észlelhetők depressziós panaszok, akár a betegek felénél megjelenhetnek. A depresszió nagyon gyakori azoknál, akik a perimenopauzális tünetek miatt orvoshoz fordulnak. A műtéti beavatkozások következtében kialakult menopauza esetén pedig még gyakrabban fordul elő depresszió.
Egyértelműen igazolt, hogy a nők hormonális változással járó életszakaszaiban sokkal nagyobb a depresszió kialakulásának rizikója. Akiknél már az életük során előfordult depresszió, azoknál nagyobb valószínűséggel térhet vissza a betegség a sérülékenyebb életszakaszokban, így a perimenopauza időszakában is. Ugyanakkor az sem ritka, hogy a depresszió csak ebben az életkorban jelentkezik először.
Tapasztalati tény, hogy az elhúzódó perimenopauzális időszak is növeli a depresszió kockázatát. Az okok elemzése során azt is felvetették, hogy a gyakori testi tünetek (pl. hőhullámok, éjszakai izzadás) miatt kialakuló alvászavar vezethet a depresszió kialakulásához, de sokkal valószínűbb, hogy az alvászavar is a depresszió következménye (és nem oka).
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kezeletlen perimenopauzális depresszió a más életszakaszban fellépő betegséghez hasonlóan tartós munkaképtelenséghez, gyógyszer vagy alkoholfüggőséghez, és akár öngyilkossághoz is vezethet.
A változókori depresszió kezelésének lényege a korszerű, hatékony gyógyszeres terápia. A hormonpótlás elsősorban a testi tünetek (hőhullámok, izzadás, fejfájás, hüvelyszárazság, csontritkulás) ellen lehet hatékony. A gyógyszeres antidepresszív kezelés mellett a beteg pszichoterápiás vezetése, az életmódra vonatkozó tanácsadás (mozgás, diéta, tartalmas szabadidő, a stressz csökkentése, relaxációs gyakorlatok, kapcsolati problémák megbeszélése) is a kezelés részét képezi. A depresszió részjelenségeként is gyakori szorongásos panaszok tüneti enyhítésére modern szorongásoldók átmeneti adása javasolt, amelyek a jól beállított antidepresszív kezelés mellett általában különösebb nehézség nélkül elhagyhatók.
A depresszió kialakulásában gyakran nem-egészségügyi problémák is szerepelnek, amelyeket az orvos általában nem tud befolyásolni, a kezelést viszont jelentősen megnehezíthetik. Ilyenek pl. a rossz anyagi helyzet, családi vagy munkahelyi konfliktusok, a túlfeszített munkavégzés vagy éppen a munkanélküliség. A sikeres terápia ugyanakkor lehetőséget ad a beteg számára, hogy az addig kilátástalannak tűnő nehézségekkel is megküzdjön.
Ez is érdekelhet
A sikeres kezelés érdekében a családorvosnak, a nőgyógyásznak és a pszichiáternek együtt kell működnie, általában úgy, hogy a tartós kezelést a családorvos végzi, aki a nőgyógyásztól és a pszichiátertől is szakvéleményt kér. Sokat segít, ha a beteg és családja megfelelő információval rendelkezik a betegségről, mert így a kezeléssel való együttműködés is javul. A családtagok segítsége is jelentősen javítja a kezelés sikerét.
Legjobban: