Érdemes először is tisztázni, hogy bár a hólyaghurutot általában felfázásként emlegetik az emberek, valójában a hidegnek csak közvetett szerepe lehet a jellegzetes tünetek, mint a gyakori és sürgető vizelési inger, valamint a nehézkes, akár fájdalmas vizeletürítés megjelenésében. Az igazság az, hogy a húgyhólyag gyulladását fertőzések, többnyire a bélben található E. coli baktériumok okozzák. A nők rövid húgycsöve, illetve a húgycsőnyílás végbélhez és hüvelyhez való közelsége jelentősen növeli a fertőzések kockázatát. Ezek a kórokozók általában a gát tájékán megtelepedve, majd a külső húgycsőnyíláson át jutnak a húgycsőbe, illetve onnan felszállva a húgyhólyagba, ahol elszaporodva gyulladásos folyamatot idéznek elő.
A hólyaghurut kialakulásának szükséges feltétele a kórokozók hólyagfalon való megtapadása és elszaporodása. Bár egyenletes hőmérsékletű, táplálékot jelentő keményítőben (glikogénben) gazdag, védett üregként ideális helyszín lehetne a baktériumok számára a hüvely, védekezőrendszere képes meggátolni a fertőzéseket. Ebben az egészséges hüvelyflóra döntő szerepet tölt be, ugyanis a Döderlein-féle tejsavbacilusok egyrészt felélik az ártó baktériumok és gombák elől a hüvelyhám glikogénjét, másrészt anyagcseréjük során tejsavat termelnek, ami kedvezőtlen környezetet teremt az ellenlábasok számára. Ha viszont valamilyen okból kifolyólag ez a harmonikus egyensúly felborul, akkor megnyitja az utat a káros mikroorganizmusok szaporodása és a fertőzések előtt. A nemkívánatos változást pedig számos tényező kiválthatja.
Hormonok hiányában
Az egyik ilyen tényező a hormonháztartásban keresendő. A tejsavtermelő bacilusok számára szükséges glikogén képződéséhez elengedhetetlen az ösztrogén nevű hormon. A női testben ez az első számú nemi hormon, amelynek szintje azonban bizonyos állapotokban - például változókorban - visszaeshet, ez pedig a jótékony baktériumokra, ezáltal a hüvely védekezőképességére is negatívan hat. Ösztrogén hiányában a húgyutak hámja is sorvadásnak indul, az elvékonyodó hám pedig jóval sebezhetőbb, és fogékonyabb a fertőzésekre.
Az ösztrogénhiány egyik legközismertebb oka tehát a menopauza, vagyis az a természetes folyamat, amely során a petefészkek működése fokozatosan leáll, ezzel együtt pedig ez a hormon is egyre csökkenő mértékben áll a női szervezet rendelkezésére. Normálisan a változások 45-50 éves kor körül indulnak be, ám egyeseknél jóval korábban, akár már 40 éves kor előtt is elkezdődhet a klimax. Az ilyenkor tapasztalt számos tünet mellett a hüvelyi fertőzések, valamint a hólyaghurut gyakoribb előfordulása is fokozhatja az amúgy sem felhőtlen életszakasz terheit.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
