A Dr. Kresz Géza által 1887-ben megszervezett önkéntes magyarországi életmentés hagyományaira épül az országos és egységes mentőszolgálat. A mentők tavaly 1,1 millió esetben nyújtottak segítséget a rászorulóknak, a mentőegységek ezalatt közel 40 millió kilométert tettek meg Magyarország útjain, miközben a számos sürgősségi beavatkozás között mintegy 1500 esetben sikeres helyszíni újraélesztéssel mentettek életet. A szervezet legfőbb erőforrását és értékét a nehéz körülmények között áldozatos munkát végző mentősök jelentik, akik az ország 253 mentőállomásán 753 mentőegységet működtetve szolgálják a bajbajutottakat.
Messzire jutott a mentőszolgálat attól, amikor 1887. május 10-én Budapesten megjelent az első mentésre felszerelt lovaskocsi, amelynek személyzete a hajtó mellett egy ápoló és egy orvos, továbbá egy mentésre kiképzett medikus volt. A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME), az Országos Mentőszolgálat egyik elődje, amelynek alapítója és első igazgatója a korábbi budapest-belvárosi tisztiorvos, Dr. Kresz Géza volt. Az OMSZ másik szervezeti elődjének az 1926-ban megalakult Városok és Vármegyék Önkéntes Mentő Egyesülete (VVOME) tekinthető, amely a mentőellátást egységes szemlélet alapján, az egész ország területén ugyanazzal a kocsi típussal és felszereléssel szervezte újjá.
A megalapítása óta eltelt 68 év alatt az Országos Mentőszolgálatot módszereiben, szemléletében, és szervezetében is sokat fejlődött. Habár a hatalmas terhelésnek kitett járműparkot és a műszereket folyamatosan frissíteni kell, s a magasan képzett személyzetről való gondoskodás sem egyszerű, az OMSZ képes a kor követelményeinek megfelelő színvonalon ellátni a feladatát.
A mentősök ezzel a videóval köszönték meg az autósok figyelmességét, amellyel szolgálatukat segítették:
Ez részben a technológiai fejlődésnek köszönhető, hiszen egyre korszerűbb irányítás, digitális térképek, GPS, speciális rohamkocsik, korszerű mentőhelikopterek, sőt mentő-motorkerékpárok is szolgálatot teljesítenek. Ugyanakkor a mentőszolgálat elismertségéért a legtöbbet maguk a mentősök tesznek, akik olykor igen nehéz körülmények között is helytállnak. Nehezen érthető, de például évente 100-150 olyan esetet jegyeznek fel, amikor a közfeladatot ellátó mentősöket komoly agresszió, támadás éri. A személyi sérüléssel vagy anyagi kárral járó incidensekből viszonylag kevés van. De az olyan konfliktusok, amelyek során megjelenik a verbális agresszió, s szidalmazzák a mentősöket, kiabálnak velük, lökdösik vagy akár le is köpik őket, szinte mindennaposak. Ma már éppen ezért konfliktuskezelésre is oktatják a mentősöket.