A pánikbetegség során hirtelen, látszólag mindenféle külső ok nélkül tör a betegre rosszulléttel járó szorongás. A rohamok intenzitása és gyakorisága betegenként más és más, ahogyan a kiváltó okok is sokrétűek lehetnek. Általánosan elfogadott okot egyenlőre nem sikerült azonosítani, bizonyos genetikai, hormonális és pszichés okokra is visszavezették kialakulását.
Előfordulását tekintve is viszonylag kevés szabályszerűség figyelhető meg a betegség kapcsán. A fejlett országokban évről-évre nő a pánikbetegek száma, egy adott évben a lakosság 2,5 százaléka szenved tőle. A legtöbb betegséggel ellentétben nem nő a korral az előfordulása, elsősorban a fiatal felnőtteknél alakulhat ki. Körülbelül minden második pánikbetegnél 24 éves kora előtt jelentkeznek a betegség első tünetei, de kellő fizikai érettség esetén előfordul a serdülőkor előtt is. Családi halmozódás is megfigyelhető, ami a betegség genetikai hátterét sejteti, egyértelmű bizonyítékot azonban erre még nem találtak.
A statisztikák szerint a nők körében kétszer akkora a pánikbetegség előfordulási aránya, ez azonban nem feltétlenül fedi a valóságot. A férfiak ugyanis kimutathatóan kisebb arányban fordulnak orvoshoz, a gyógyszeres kezelés helyett pedig sokuk inkább valamilyen káros szenvedéllyel enyhítik a panaszokat.
Ez is érdekelhet
Pánikbetegség gyanúja esetén a helyes diagnózis felállításához szükséges kizárni a tünetek esetleges szervi eredetét. A szív-érrendszeri, gyomor-bélrendszeri illetve neurológiai tüneteket mutató betegek jelentős hányada pánikbeteg. Ez azonban fordítva is igaz, fennáll a veszélye ugyanis, hogy valamilyen szervi eredetű megbetegedés tüneteit egyszerű pánikrohamként értelmezi a szakorvos, így a beteget is félrekezelhetik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
