Karsai Dániel a napokban hunyt el, és jelenleg kérdéses, hogy miképp folytatódik a harc, azonban a küzdelem várhatóan nem marad nyom nélkül. Aki ült valaha csontvázzá soványodott, daganatos betegségben szenvedő, szeretett személy mellett az ágyban, vagy végignézte, hogyan lesz beszéd és mozgásképtelen egy rokona, az átérezheti, hogy a méltó halál kérdése milyen kiemelt súllyal bír.
A több országban bevezetett eutanázia, valamint az asszisztált öngyilkosság lehetőségei sok ember számára biztosítják a megnyugtató és békés távozás lehetőségét. Kevesen vannak, akik el tudják mondani mások – akár a nyilvánosság számára – milyen az, amikor „testbe zárva” léteznek, de megszűnik a kapcsolatuk a külvilággal. Hallanak, látnak, és nem tudnak reagálni. Egy egészséges ember számára nehéz elképzelni ezt az élethelyzetet.
Mit nevezünk eutanáziának?
A gyógyíthatatlan beteg halálának, a beteg kívánságára vagy beleegyezésével történő (aktív vagy passzív) meggyorsítása, illetve a páciens részéről szükségtelennek tartott orvosi beavatkozásról való tudatos lemondás. A legtöbb országban az eutanázia törvénybe ütközik, és börtönbüntetést is vonhat maga után. Az alábbi típusait ismerhetjük:
Önkéntes: Ha az eutanáziát beleegyezéssel hajtják végre. Az önkéntes eutanázia jelenleg legális Ausztráliában, Belgiumban, Kanadában, Kolumbiában, Luxemburgban, Hollandiában, Spanyolországban, Svájcban és Új-Zélandon, valamint az Egyesült Államok néhány államában.
Nem önkéntes: Ha az eutanáziát olyan személyen hajtják végre, aki jelenlegi egészségi állapota miatt nem tudja beleegyezését adni. Ebben a helyzetben a döntést egy másik megfelelő személy hozza meg az egyén nevében.
Döntésén kívül: Amikor eutanáziát hajtanak végre olyan személyen, aki ugyan képes lenne beleegyezését adni, de nem teszi meg, mert valójában nem akar meghalni, vagy azért, mert nem is kérdezték meg a szándékáról. Ezt gyilkosságnak hívják, mivel gyakran az ember akarata ellenére történik.
<span>Passzív és aktív eutanázia </span>
Az eutanáziának két eljárási besorolása van:
A passzív eutanázia az, amikor az életfenntartó kezeléseket visszatartják. Ha az orvos növekvő dózisú erős fájdalomcsillapító gyógyszereket, például ópiátokat ír fel, az végül halálos lehet a betegre nézve.
Aktív eutanáziáról akkor beszélünk, amikor egy személy közvetlen beavatkozással (saját kezűleg) meggyorsítja vagy előidézi egy másik személy halálának bekövetkeztét, annak vagy gondviselőjének tényleges esetleg feltételezett kívánságára.
Mindemellett létezik az asszisztált öngyilkosság fogalma is, amely teljesen mást takar.
Asszisztált öngyilkosságnak azt nevezik, amely során egy személy mások segítségével gyógyszeres segítséget kap, hogy véget vessen saját életének. Ilyenkor általában az orvos által segített öngyilkosságról van szó. Ez egy nagy fájdalmakkal járó, halálos betegségben szenvedő személy, élete végére vonatkozó cselekedet. Az orvos segítsége általában a halálos gyógyszeradag receptjének felírására korlátozódik.
Az asszisztált öngyilkosság bizonyos országokban legális, természetesen szabályozott körülmények között. Többek között Kuba, Kolumbia, Ausztria , Belgium , Kanada , Németország , Luxemburg , Hollandia , Új-Zéland, Portugália, Spanyolország, Svájc, az Egyesült Államok egyes részein, és Ausztrália mind a hat államában.
Mindkét fogalom (az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság) a halálhoz való jog fogalma alá tartozik. A halálhoz való jog az a meggyőződés, hogy az embereknek joguk van meghalni, akár az öngyilkosság, akár az eutanázia különböző formái, akár az életmentő orvosi kezelés elutasítása miatt.
„Nem adok halálos szert senkinek, aki kérte”
Az emberiség történelme során teljesen bevett gyakorlat volt a „jó halál”. Az orvos számára ez azt jelentette, hogy együttérzően gondoskodik a betegről, enyhíti a fájdalmat és a szenvedést. Az ókor orvosai azonban akár a beteg halálát is okozhatták. Hippokratész esküje (Kr. e. 500) volt az első próbálkozás az érintett orvosok egy csoportjától, hogy meghatározza az orvosi gyakorlatot irányító etikai elveket. Ebben az orvost gyógyítóként határozta meg, elutasítva a halál kiváltójának szerepét. Ugyan a hippokratészi esküt ma is elmondják a frissen végzett orvosok, ám ennek szövegét már a mai kor szerint alakították át.
Az eredeti eskü szövege, többek között a következő mondatot is tartalmazta:
„Nem adok halálos szert senkinek, aki kérte, és nem teszek erre vonatkozó javaslatot.”
Jelen pillanatban Pakisztán az egyetlen ország, ahol még változatlan formában mondják el az orvosok a hippokratészi szöveget.
A halálhoz való jog mozgalma a múlt század második felében virágzott Európában. Egyértelműen Hollandia rendelkezik a legszélesebb körű tapasztalattal, az eutanáziával és az asszisztált öngyilkossággal kapcsolatban. Hollandiában az önkéntes eutanázia és az orvosok által segített öngyilkosság 2002 óta törvényes, de a bíróságok már 1984 óta engedélyezik.
A modern, nyugati kultúrában a fájdalmat és a szenvedést gyalázatosnak és méltatlannak tekintik, és ragaszkodnak ahhoz, hogy a fájdalmat és a szenvedést bármilyen eszközzel meg kell állítani. Noha az indíttatás, hogy méltón távozhasson az életből és ne kínok között, akár a családja számára hosszú évtizedek gondoskodását kívánó tehetetlen állapotban, mindenképpen helyes gondolat, mégis számos ellenérvet hoznak fel ellene. Legtöbbször vallási érvekkel, az élet szentségére vonatkozó gondolatokkal állítják szembe az eutanáziáért küzdőket.
Érvek
A választás szabadsága: A jogvédők azzal érvelnek, hogy egy személynek képesnek kell lennie arra, hogy saját maga dönthessen.
Méltóság: Mindenki számára biztosítani kell a méltó halálhoz való jogot.
Közvetlen érintettek: Sokan, akik szemtanúi mások lassú halálának, úgy gondolják, hogy meg kell engedni az asszisztált halál lehetőségét.
Életminőség: Csak a beteg tudja igazán, hogyan érzi magát, és hogy a betegséggel valamint az elhúzódó halállal kapcsolatos fizikai és érzelmi fájdalmak milyen hatással vannak életminőségére.
Ellenérvek
Az orvos szerepe: Előfordulhat, hogy az orvosok nem hajlandók kompromisszumot kötni szakmai szerepükben, különösen a Hippokratészi eskü fényében.
Erkölcsi és vallási érvek: Számos vallás az eutanáziát a gyilkosság egy formájának tekinti, és erkölcsileg elfogadhatatlan.
A beteg kompetenciája: Az eutanázia csak akkor önkéntes, ha a beteg mentálisan ép, tisztán érti a rendelkezésre álló lehetőségeket és következményeket, és képes kifejezni ezt a megértését és a saját életének befejezésére irányuló szándékát.
Lehetséges felépülés: Nagyon alkalmanként a beteg minden észérv ellenére felépülhet.
Palliatív (életvégi) ellátás: A megfelelő ellátás szükségtelenné teheti az eutanáziát. A palliatív ellátás során az a cél, hogy a beteg szenvedést okozó tüneteit minél inkább csökkentsék, és a lehető legjobb életminőséget érjék el.
Hogan zajlik valójában az eutanázia?
Azokban az országokban, ahol engedélyezett az eutanázia, vagy az asszisztált öngyilkosság bármely formája, jól körülhatárolt feltételrendszer alapján születik meg a döntés a beteg halálával kapcsolatban.
Aktív eutanázia esetén, az orvos szándékosan cselekszik, ami a beteg halálát okozza. Ez általában gyógyszeres kezelést takar. Egy átmeneti, elbódítást, altatást követően adják be a halált okozó szert.
A passzív eutanázia akkor következik be, amikor a beteg meghal, mert az orvosok vagy nem tesznek meg valamit, ami a beteg életben tartásához szükséges, vagy ha abbahagyják a beteg életben tartásához szükséges tevékenységeket. Vagyis:
- kikapcsolják az életfenntartó gépeket;
- nem végzik el az élethosszabbító műtétet;
- nem adják tovább az élethosszabbításhoz szükséges gyógyszereket.
A mai napig sok vita van nem csak a politika, társadalom, de az orvosok között is. Miközben gyógyítás közben számtalan esetben látnak szenvedést, fájdalmat és gyógyíthatatlan betegségek miatt kilátástalan helyzetű betegeket, a betegre úgy tekintenek, mintha saját maguk, vagy hozzátartozójuk feküdne az ágyon.
Sokan kiemelt érvként tekintenek a palliatív ellátás rendszerére. Ott ugyanis a betegre nem úgy tekintenek, mintha közeledne a halála, hanem a jelen pillanatban szeretnék a szenvedését a lehető leghatékonyabban csökkenteni. Ha ez az ellátási forma kiszélesedhetne, nagyobb egészségpolitikai és társadalmi megbecsülést kapna, számtalan esetben nyújthatna segítséget a családok és betegek számára.
Hazánkban Karsai Dániel küzdelmének fényében több közvélemény-kutatást is tartottak a kérdésről.
A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet által 2023 novemberében elvégzett mérés szerint, a magyar lakosság kétharmada támogatja az eutanáziát, ezen belül 47% az aktív eutanáziát. Az eutanázia kérdésével kapcsolatban a nők, a 30 év felettiek, az iskolázottabbak, a nagyobb településen élők az elfogadóbbak.
Ez is érdekelheti
Várhatóan Magyarországon még számos vitasorozat zajlik még a kérdéskörben, és már nem csak a civil kezdeményezésekre történő reakcióként, hanem a szélesebb társadalmi körök által gyakorolt nyomás miatt is.
Legjobban: