Az 1970-es évek közepén a felnőttek mintegy négy százaléka volt elhízott , de 2016-ra ez az arány 13 százalékra emelkedett - derül ki az Egészségügyi Világszervezet adataiból. 3 évvel ezelőtt a férfiak 11 százaléka és a nők 15 százaléka számított elhízottnak.
Ki számít elhízottnak?
Elhízásról akkor beszélünk, ha a testtömegindex (BMI) 30 feletti. Az elhízottak körében nagy a szívroham, a stroke, a cukorbetegség és egyes daganatos betegségek kockázata. A 25-30 közötti BMI túlsúlynak számít. Jelenleg mintegy kétmilliárd 18 év fölötti embernek, az összes felnőtt 39 százalékának van 25-ös vagy annál magasabb testtömegindexe, közülük 700 millióan klinikailag elhízottak. Az elhízottak aránya a gyermekek esetében még jobban nőtt 1975 és 2016 között, négy százalékról 18 százalékra.
A norvég kutatók arra keresték a választ, hogy a környezet és a gének miként hatnak az elhízásra . Kutatásuk során mintegy 120 ezer embert mértek rendszeresen 1963 és 2008 között. Az adatokat elemezve kimutatták, hogy a felnőttek elhízása az 1980-90-es években kezdődött. Az 1970 után születetteknél jóval valószínűbb volt a magasabb testtömegindex fiatal felnőttként, mint a korábbi nemzedékeknél.
A megfigyeltek felét öt csoportra osztották attól függően, hogy mennyire lehetnek genetikailag hízásra hajlamosak. Azt találták, hogy a genetikailag hízásra hajlamos 35 éves férfiak már az 1960-as években nagyobb súllyal bírtak, mint azok a hasonló korú társaik, akiket génjei nem hajlamosítottak elhízásra. Négy évtizeddel később megkétszereződött a két csoport közötti testtömegindex-különbség. A kutatók hasonló trendet mutattak ki a nők esetében is.
Az 1960-as években a genetikai hajlam miatt egy átlagos magasságú 35 éves férfi 3,9 kilogrammal súlyosabb volt a génjei által "védett" férfiaknál. Ma Norvégiában a genetikai hízásra hajlamosak 6,8 kilogrammal lennének súlyosabbak. Azonban testsúlyuk 7,1 kilogrammal még ennél is több, mivel elhízásra hajlamosító környezetben élnek. Esetükben ezt a 13,9 kilogrammos túlsúlyt a mai egészségtelen életmód okozza, és az, hogy génjeik kölcsönhatásban állnak a környezettel - magyarázta Maria Brandkivst, a tanulmány egyik szerzője. A genetikailag hízásra hajlamosak esetében tehát az egészségtelen életmódbeli változások súlyosbítják a problémát és még nagyobb mértékű súlygyarapodáshoz vezetnek.