Életünk során a csonttömegünk jelentősen változik: míg serdülőkorban a csontképző folyamatok vannak túlsúlyban, nagyjából 30 éves kor felett már a csontbontás indul be. Az élettanilag normális csontvesztés nagyjából évi 3-5 százalék, hogyha azonban a csontvesztés ennél nagyobb mértékű lesz, az előbb-utóbb csontritkuláshoz vezet.
Miért alakul ki a csontritkulás?
A csontritkulás, vagy más névvel oszteoporózis során a csontok tömege és mésztartalma olyan mértékben lecsökken, ami már a spontán törések veszélyét is megnöveli. A születéskor várható élettartam növekedése és a társadalom elöregedése miatt a probléma egyre több embert érint, becslések szerint Magyarországon a lakosság 7-10 százaléka szenved tőle.
Tízből nyolc csontritkulásos esetért az úgynevezett elsődleges oszteoporózis a felelős. Ez a legtöbbször hormonális okokra vezethető vissza, nőknél az ösztrogén , férfiaknál pedig az androgén szintjének csökkenése gyorsítja fel a csontvesztést. Szintén elősegítheti a csontvesztést az elégtelen mértékű kalcium- és D-vitamin-bevitel, a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, bizonyos környezeti hatások és a dohányzás is. A veszélyes csonttörések elkerülhetőek, ha még időben felismerjük a tüneteket. Az alább felsoroltakra mindenképpen érdemes odafigyelni!
A csontvesztés a kor előrehaladtával egyre nagyobb veszélyt jelent. Időseknél a súlyos csontritkulás okozta csonttörések szinte mindig életveszélyesek - a combnyaktörések halálozási aránya meghaladja az 50 százalékot, amit közvetlenül a hosszas ágyhoz kötöttség miatti felfekvések vagy embóliák váltanak ki. A betegséget csontsűrűségméréssel diagnosztizálják, amit sok más vizsgálat (röntgen, laborvizsgálat) is kiegészíthet.