Mit jelent?
A Dél-Amerikában őshonos kokacserjét az ott élő indiánok ősidők óta élénkítő szerként használják. A főként kokain hatóanyagot tartalmazó növény szárított leveleit elégetve és a füstöt belélegezve ugyanis eufóriaszerű hatást lehet elérni. Ez annak köszönhető, hogy az égetés során a bódító hatóanyagok felszabadulnak, a füstbe kerülnek, majd belélegzés után az orrnyálkahártyáról felszívódnak.
Ennek a nem egészen terápiás célú alkalmazásnak a vizsgálata során a tudósok rájöttek arra, hogy sok anyag képes az orrnyálkahártyán keresztül felszívódni a vérkeringésbe. Később azt kezdték tanulmányozni, hogy mely hatóanyagokat lehetne így bejuttatni, és milyen terápiás előnyöket lehetne ezzel elérni. A kutatások az orrnyálkahártyán keresztüli, idegen szóval intranazális gyógyszerbevitel legnagyobb előnyét abban látták, hogy bizonyos esetekben képes lehet az injekcióval történő gyógyszerbeadást felváltani.
Miért jobb az injekciónál?
Az injekciók, infúziók alkalmazásának a kezelés szempontjából nagyon sok előnye van. Először is az, hogy a hatóanyag azonnal a véráramba kerül, így gyorsan kifejti a hatását. Ellentétben a tablettákkal, nem kell megvárni, míg azok feloldódnak a gyomorban és felszívódik belőlük a hatóanyag, amelynek egy része sok hatóanyag esetén azonnal el is bomolhat a májban. Ráadásul néhány hatóanyag csak injekcióban alkalmazható, nem lehet tablettában bevenni.
Azonban a terápiás előny mellett sok hátránnyal is rendelkeznek. A tűszúrás ritkán elfertőződhet, drága a steril oldatok előállítása, ezért a készítmények ára is magas, és a legfőbb negatívum, hogy fájdalmasak, nemcsak a kisgyermekek, de sokszor a felnőttek is tartanak az injekcióktól. Emiatt kutatások folytak olyan gyógyszerbeviteli módok után, amelyek nem fájdalmasak, de ugyancsak teljes mértékben és gyorsan bejuttatják a hatóanyagot a vérbe.
Ekkor figyeltek fel a szippantásos kábítószer-fogyasztásra , és később intenzív kutatásokat folytattak az orrnyálkahártya anatómiájának felderítésére, majd pedig olyan hatóanyagokat kerestek, amelyeket lehetne így alkalmazni elkerülendő az injekciózás hátrányait és veszélyeit.
Mik az intranazális terápia előnyei?
A kutatások kiderítették, hogy az orrnyálkahártya nagy felszívódási felülettel rendelkezik, és gyorsan bejutnak rajta keresztül a hatóanyagok, ezért gyors hatást lehet elérni vele. Viszonylag nagy molekulák is felszívódnak, így akár fehérjéket is be lehet adni. Ráadásul az orr különleges szerkezete miatt az intranazálisan alkalmazott hatóanyagok könnyebben bejuthatnak a központi idegrendszerbe, mint tabletta vagy injekció formájában. Nincs szükség tűszúrásokra, nem fájdalmas, a bejuttatott anyagnak nem kell sterilnek lennie, ez csökkenti az előállítás költségeit.
A beteg akár magának is beadhatja, vagyis nincs szükség szakképzett személyzetre. Az intranazális készítmények hányinger, hányás vagy nyelési nehézség esetén is alkalmazható. Az ilyen módon alkalmazott hatóanyagok kifejthetnek helyi vagy az egész testre kiterjedő hatást is. Nagy előnye az egyszerű alkalmazás és a gyors hatás, ami miatt biztosan közkedvelt lesz a betegek körében. Akut és hosszú távú kezeléseket is lehet vele végezni.
A sok előny mellett azonban ennek a gyógyszerbeviteli módnak is vannak hátrányai. Hosszú távú kezelés során az orrnyálkahártya érzékennyé válhat, a hatóanyag irritációt okozhat.
Miért nem alkalmazzák minden hatóanyag esetén?
Bizonyos hatóanyagok egyáltalán nem szívódnak fel az orrnyálkahártyáról. A nagyobb részük azonban bejut a vérkeringésbe, csak megfelelő formában kell azt alkalmazni, ezért a gyógyszer-technológusoknak hosszas kutatásra van szükség, hogy megtalálják legjobb módszert. Sok tényező befolyásolja ugyanis a hatóanyagok orrnyálkahártyáról való felszívódását, többek között az orr biológiai tulajdonságai, a gyógyszer formulálása és a bejuttató eszköz tulajdonságai.
Az orrnyálkahártya folyamatosan váladékot termel, melynek feladata a nyálkahártya védelme. Az intranazális felszívódás mértéke és sebessége attól is függ, hogy mennyi váladék termelődik, és az mennyire sűrű. Ha náthában vagy szénanáthában szenvedünk, az módosíthatja a hatóanyag bejutását.
Az orrnyálkahártya és az azt borító váladék enzimeket tartalmaz, amelyek feladata az idegen anyagok, főként fehérjék lebontása. Ezek a fehérje természetű hatóanyagok, például az inzulin esetén okozhatnak problémát. Ennek a kivédésére olyan hatóanyagokat lehet alkalmazni, amelyek éppen az enzim hatására válnak aktívvá.
Az orrnyálkahártya viszonylag nagy felületű, gazdag érhálózattal rendelkezik és sok idegvégződés található itt, ennek köszönhetően a hatóanyagok gyorsan fel tudnak szívódni erről a területről. A zsírban oldódó hatóanyagok könnyen felszívódnak, a bejuttatott mennyiségnek akár az 50-80 százaléka is felszívódik, ugyanis a sejteken keresztül jutnak át. A vízoldékony molekulák azonban csak az orrnyálkahártyát bélelő sejtek között tudnak átjutni, ahol a kisebb molekulák könnyebben, kb. 10%-ban, míg a nagyobb méretű fehérjék nehezebben, kb. 1%-os arányban jutnak át.
Az orrban lévő csillószőrök folyamatosan tisztítják a nyálkahártya felületét, vagyis csapkodó mozgásukkal a nyálkahártyára kerülő szennyeződéseket, és a gyógyszereket is a garat felé továbbítják. Sok minden megváltoztatja a csillószőrök mozgását, például a cigarettafüst lassítja működésüket, a hőmérséklet emelkedése pedig gyorsítja.
Gyógyszer-technológiai szempontból a hatóanyag felszívódását elő lehet segíteni a hatóanyag oldékonyságának növelésével, illetve alkalmazhatnak különböző segédanyagokat, amelyek például csökkentik a váladék sűrűségét, gátolják a nyálkahártya enzimjeinek működését, a sejtek közötti záró kapcsolatok gyengítését, fokozhatják az orrnyálkahártya vérellátását.