Fájdalom nélkül, éberen
A helyi érzéstelenítés mechanizmusa során, a gyógyszerek az adott területet ellátó idegrostok ingerületvezetését blokkolják. A hatásuk visszafordítható - tehát csak egy ideig állnak fenn -, másrészt a fájdalomérzés a tudat kikapcsolása nélkül gátolódik. Legnagyobb előnyük, hogy miután a bejuttatott gyógyszer hatása az érintett területre korlátozódik, a beavatkozást követő mellékhatások is ritkábbak.
A helyi fájdalomcsillapítók gyakorlatilag az összes ideget képesek blokkolni a gerincvelői kötegektől a perifériás idegekig. Az érzéstelenítő az adott területet ellátó idegrostokhoz diffundál, és megváltoztatja bizonyos élettani tulajdonságaikat, ennek következtében - a beadott gyógyszer mennyiségétől függően - megszűnik a fájdalom és a hőmérséklet érzékelése, majd a tapintás- és a nyomásérzés, végül a testrészt mozgató idegrostok is blokád alá kerülnek. Az érzéstelenítés ideje addig tart, amíg elegendő mennyiségű érzéstelenítő van az érintett idegrost körül. A hatás megszűnése mindig fordított sorrendben történik, a fájdalomérzés tér vissza utoljára.
A fájdalmas beavatkozás előtt regionális érzéstelenítést alkalmaznak minden esetben, amikor az általános érzéstelenítés túl veszélyes lenne, illetve nem kivitelezhető a betegnél, amikor a páciens ezt az érzéstelenítési módot kéri, és a műtét utáni fájdalomcsillapításnál. Vannak azonban esetek, amelyekben lehetőség szerint nem alkalmazzák ezt a technikát: gyermekek esetében, nyugtalan, illetve súlyos pszichiátriai betegségben szenvedő betegnél, illetve olyan hosszú operációknál, amelyeket a páciens nehezen tűr.
Kifinomult technikák
A helyi érzéstelenítés a szó szoros értemében olyan fájdalomgátlást jelent, amelyet a test egy kis részén végeznek el. Ám a regionális érzéstelenítés - mely során egy nagyobb testrész fájdalmát iktatják ki - szintén ide tartozik. A vezetéses érzéstelenítés pedig egy olyan technikát jelöl, amelynek segítségével mind helyi, mind regionális érzéstelenítés végezhető.
A felszíni érzéstelenítés során a bőrre, illetve a nyálkahártyára juttatják az érzéstelenítőt, krém, oldat vagy spray formájában. A hatás általában rövid, és kizárólag azt a területet érinti, ahova az érzéstelenítőt felvitték. Az infiltrációs érzéstelenítés segítségével az érző idegvégződéseket lehet blokkolni. Kivitelezésekor a bőr alá vagy vénába fecskendezik az érzéstelenítő oldatot. A perifériás idegblokád során az idegi ingervezetést függesztik fel a perifériás idegrendszer különböző részein. Ha csak egy idegen alkalmazzák, akkor minor blokádról, ha több idegen egyidejűleg, akkor major blokádról van szó.
Két további, viszonylag ismert technika a központi idegrendszert célozza meg, ezeket összefoglaló néven centrális idegblokádnak hívják. Az epidurális érzéstelenítés során a gyógyszer a gerincvelői idegeket körülvevő térbe kerül, és az idegek kilépését, a gyököket célozza meg. Ahhoz, hogy el tudjuk képzelni az epidurális teret, tudni kell, hogy a gerincvelőt az agyvelő kemény burka, a dura mater burkolja be, amely zsákszerűen terjed az agyvelő felől, annak folytatásaként. Az epidurális tér a kemény agyhártyát körülvevő keskeny tér. A spinális érzéstelenítés során az érzéstelenítő az agyat és a gerincvelőt körülvevő folyadéktérbe, a subarachnoidealis térbe kerül: ez a lágy agyhártyán, az arachnoideán belül elhelyezkedő terület. Az érzéstelenítő folyadék, utóbbi esetben közvetlenül függeszti fel az idegi vezetést, míg az epidurális érzéstelenítés esetében a gerincvelői gyököknél fejti ki hatását.
Noha a "hátba szúrt tű" gondolata elborzasztóan hat a legtöbb emberre, a helyes kivitelezés korántsem jár jelentős fájdalommal. Az aneszteziológus a pontos hely megkeresése után lokális érzéstelenítést alkalmaz lidokain oldattal lokális érzéstelenítést, ezért az azt követő szúrás gyakorlatilag fájdalmatlan. A megfelelő testhelyzet felvétele után - ez lehet ülő vagy oldalt fekvő helyzet - történik meg a tű beszúrása. Tartós epidurális érzéstelenítés során az orvos egy vékony kanült vezet be a tű segítségével, amelyen át akár napokig adagolhatja a fájdalomcsillapítót a nélkül, hogy még egyszer meg kelljen szúrnia a beteget. A kanül rögzítése után egy ún. tesztdózissal győződik meg arról, hogy a kanül a gerinc közeli térbe jutott. A kanül rögzítése után a páciens szabadon mozoghat. A spinális érzéstelenítés hasonló módon történik azzal a különbséggel, hogy a szúrás után az orvos nem alkalmaz kanült, hanem az érzéstelenítő befecskendezése után eltávolítja a tűt.
"Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet"
A helyi érzéstelenítésről mindenkinek a tű jut az eszébe, ami nem túl hálás téma - gondolom a cikk írása közben, aztán rövid idő elteltével észbe kapok: épp egy érzéstelenítő hatású fájdalomcsillapító cukorkát szopogatok. A helyi érzéstelenítőkkel tehát gyakrabban találkozunk, mint gondolnánk, de kétségtelen, legtöbbször a tű végén találjuk a kérdéses szert. A fogászati rendelőkben általában a felszíni és az infiltrációs érzéstelenítést, illetve az idegblokádot használják leggyakrabban. A kar és a váll műtéteinél mind az idegblokádok, mind a vénás infiltrációs érzéstelenítések jól alkalmazhatók.
A gerincközeli érzéstelenítést kiterjedten használják a legtöbb sebészeti jellegű beavatkozásnál, amelynél a műtét az alsó végtagokat, a csípőtájat és a hasi részt érinti.
A hasi sebészek, a nőgyógyászok, az urológusok és a baleseti, illetve az ortopéd sebészek mind élnek a helyi érzéstelenítés adta lehetőségekkel; utóbbiak az alsó végtagot, a csípőt és a medencét érintő beavatkozásoknál. És meglepőnek tűnhet, de a szív és a tüdő operációinál is alkalmazzák a gerinc közeli érzéstelenítést, igaz, ott általános érzéstelenítéssel kombinálva.
Különösen gyakori azonban a szülészeteken történő alkalmazása , ahol a természetes úton történő szülés esetében is hatékonyan csillapítja a fájdalmakat anélkül, hogy kiiktatná az érzést: a szülő nő érzi a tolást és a nyomást, azonban az éles fájdalmak kiiktathatók.
Forrás: Aneszteziológia és intenzív terápia (szerk: Pénzes István)