Az injekciók jó oldala
A vénába adott injekciók legnagyobb előnye bármilyen más gyógyszerformával szemben, hogy a hatóanyag azonnal a véráramba kerül, és egy percen belül eljut a kívánt helyre. Az injekciók beadáshoz nincs szükség a páciens együttműködésére, ezért olyan betegeknél is alkalmazhatók, akik nem tudnak, vagy épp nem akarnak gyógyszert bevenni. Kiválóan alkalmas sürgősségi életmentésre, eszméletlenek vagy kisgyermekek kezelésére, ezenkívül hányással vagy hasmenéssel járó betegségben sem kell tartani a hatástalanságtól.
Sok esetben a hatóanyag kémiai tulajdonságai miatt van szükség injekcióban való adagolásra. Egyes anyagok ugyanis csak nagyon kis mértékben vagy egyáltalán nem szívódnak fel a tápcsatornából. Más hatóanyagok pedig elbomlanak a gyomor savas közege, vagy az emésztőenzimek hatására. Nagy előnye még, hogy helyi hatás is elérhető vele, gondoljunk csak a fogászatban használt helyi érzéstelenítő injekciókra.
Az árnyoldalak
Az injekciók alkalmazása viszonylag drága kezelésnek számít az előállítás körülményei, a felhasznált csomagolóanyagok és a sterilezés miatt. Ráadásul az injekciók alkalmazása nem csak kellemetlen és fájdalmas, hanem veszélyes is lehet. Gondoljunk csak arra, hogy amíg a tabletták esetén hánytatással vagy gyomormosással eltávolítható a bevett mennyiségnek legalább egy része, ez nem tehető meg injekciók esetén. Helytelen beadás esetén a szúrás környéke egy ideig érzékeny lesz, és további kellemetlenséget okozhat, ha nem megfelelő fertőtlenítés esetén begyullad, elfertőződik. Nem kell azonban ezektől az esetektől tartani, épp ezért kell szakképzett személyzet a beadáshoz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Gyártás
Az injekciók gyártásánál a legfontosabb követelmény, hogy steril körülmények között történjen, hiszen bármilyen kórokozónak a testbe injektálása nagyon súlyos következményekkel járhat. A gyártótér sterilitásának fenntartása érdekében csak szkafanderszerű ruhába öltözött emberek lehetnek a steril zárt térben az injekciós oldat előállításánál. Ők mérik be a hatóanyagot és a segédanyagokat, és oldják fel a desztillált vízben, mely a legtöbb injekció vivőanyaga. Segédanyagok használatára azért van szükség, hogy javítsák a hatóanyag oldékonyságát vízben, illetve hogy beállítsák velük az injekció kémhatását. Egyes gyógyszerek ugyanis nagyon savas vagy lúgos kémhatásúvá teszik az oldatot, melynek beadása hatalmas szövetkárosodást és fájdalmat okozna injektáláskor.
Az elkészült oldatot felül nyitott ampullákba töltik. A teli üvegcséket a gyártósor futószalagja tovább viszi a forrasztás helyére, ahol magas hőmérsékletű láng megolvasztja az ampulla felső részén az üveget. A forró üveg összeolvad, lezárva ezzel az ampullát, az üveg legfelső részét pedig egy kis gépkar lecsípi. A következő lépés a sterilezés, mely sokféle módon történhet, de leggyakrabban forró vízgőzzel végzik.
Az injekciók sokfélesége
A legismertebb a vénás injekció, mellyel rendkívül gyors hatást tudunk elérni. Főleg védőoltások beadásakor találkozunk az izomba adott injekcióval. Ennek nagy előnye, hogy nem szívódik fel azonnal az anyag, hanem az izomban egy tartalék keletkezik, melyből folyamatosan jut a vakcina vagy a gyógyszer a véráramba, egyenletes adagolást biztosítva. A bőr alá adott injekciók is a lassú hatóanyag-adagolást szolgálják. Az eddigieken kívül számos más helyre is adhatók injekciók, például az ízületi tokba gyulladás esetén, vagy a gerincfolyadékba érzéstelenítés céljából.
Az egyszerű vizes oldatos injekciókon kívül vannak még szuszpenziós rendszerűek is. Vízben nem oldódó gyógyszerek esetén alkalmazzák a szuszpenzió-készítést, mely azt jelenti, hogy a hatóanyagot megfelelő segédanyagok segítségével oszlatják el az oldószerben úgy, hogy az anyag ne váljon ki és az apró szemcsék ne csapódjanak össze. A szemcsék a tárolás során leülepednek az ampulla aljára, ezért felhasználás előtt mindig alaposan fel kell rázni. Ha rázás után is marad az ampulla alján szilárd anyag, vagy látható méretű részecskék úsznak a folyadékban, akkor nem szabad beadni. Szuszpenziós injekciót főleg az inzulinból, hormonokból és egyes antibiotikumokból készítenek rossz oldékonyságuk miatt.
Porampullákkal abban az esetben találkozhatunk, ha a hatóanyag nem stabil vizes közegben. Hogy ne csökkenjen a tárolás során a hatóanyag-tartalom, csak a felhasználás előtt oldják fel ezeket az anyagokat, amely egy gumidugóval lezárt üvegben van. Több szuszpenziós injekciót is csak a felhasználás előtt készítenek el, így nem kell a tárolás alatti kicsapódástól tartani.
Olajos injekciók esetén nem víz az oldószer, hanem például növényi olaj, és zsírban oldódó hatóanyagokat lehet ezzel a módszerrel adagolni, mint az A-vitamin. Ezeket az injekciókat viszont kizárólag izomba lehet adni.
Ma már nagyon sok injekciós terméket egyadagos előretöltött fecskendőkben forgalmaznak. Előnye, hogy nem kell külön felszívni, így sokkal egyszerűbb és higiénikusabb az alkalmazásuk. Az előretöltött termékeket otthon is alkalmazhatják azok, akiknek krónikusan injekciókkal kell kezelniük magukat, például a cukorbetegek.
Ez is érdekelhet
Bármilyen félelmetes is az injekció, nagyon hasznos találmány olyan hatóanyagok szervezetbe juttatására , melyek más módon nem, vagy csak körülményesen vihetők be.
