A sürgősségi betegellátó osztályok (SBO) működésével kapcsolatos problémákkal számos cikk foglalkozott már. Az oda érkező betegek egy része szinte azonnali ellátást kap, míg másoknak nem ritkák négy óránál is többet kell várniuk, míg panaszaikkal orvoshoz kerülnek. Ez a sorrend viszont nem a véletlen műve: a probléma súlyától függ, hogy ki mikor kerül sorra. Az Index ennek járt utána.
A betegek felének ott sem kellene lennie
Budapest legnagyobb sürgősségi osztályán, a Honvédkórházban egy nap akár 170 beteget is ellátnak. Egy sürgősségi ügyelet azonban nemcsak a kevés orvos és a sok beteg miatt túlterhelt, hanem rendszerszintű okai is vannak. Becslések szerint a sürgősségi ügyeleteken lévő betegek 40 (durvább becslések szerint 60-80) százalékát nem is ott kellene ellátni. Egy részük például csak hétvégén ér rá, amikor a háziorvos nem fogadja, sokan közülük hetek óta húzódó problémával keresik fel a sürgősségi ellátót.
Másokat a háziorvos küld, mert ő is kényszerhelyzetben van. Azt látja, hogy páciense csak hónapokkal későbbre kapna időpontot laborvizsgálatra vagy ultrahangra, egy SBO-n viszont "csak" 6-12 órát kell várni, amíg meglesz a diagnózis. A háziorvosok feladata közben épp az lenne, hogy helyben lássák el a betegeket, bizonyos körzetekben ugyanakkor nincs is elérhető közelségben orvos Tovább terheli a rendszert, hogy hétvégén vagy ünnepnapokon ide szállítanak minden alkohol- és drogproblémával küzdő beteget.
Komoly gondot jelent a lakosság tájékozatlansága az alapvető egészségügyi kérdéseket illetően. Sokan olyan problémával jelennek meg, amely akár otthon is kezelhető lenne, vagy bőven ráérne vele másnap elmenni egy szakrendelésre. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint a tanrendszerű egészségtan-oktatás bevezetése nagy segítség lenne, ez azonban a közeljövőben nem valószínű, hogy megvalósul.
Túlterheltséget okoz az is, hogy az egészségügyben is munkaerőhiány van, amit tetéz az elvándorlás . A sürgősségi szakorvos külföldön is nagyon keresett szakma, ami miatt sokan költöznek át egy másik országba a jobb lehetőségek reményében.
Így állítanak sorrendet a betegek között
Az ellátási sorrendet a betegosztályozás, azaz a triázs határozza meg. Az első osztályozást általában szakképzett triázsnővérek végzik. Ők a teljesen nyilvánvalóan súlyos eseteken kívül egy szigorú szakmai protokollt követve mérik fel a betegek állapotát: nézik a vérnyomást, a légzésszámot, a véroxigén-szintet, a tudatszintet, az életkort, a gyógyszerérzékenységet, rangsorolják a beteg fájdalomszintjét. Ez alapján sorolják be a betegeket sürgősség szerint 1-től 5-ig a nemzetközi standard szerint. Egyes számmal az azonnali ellátást igénylő eseteket jelölik, ötös megjelölést pedig azok kapnak, akiknél a vizsgálat elhalasztható, vagy a beteg másik ellátóhelyre irányítható.
Ugyan a létszámhiány és az alulfinanszírozottság kérdését nem lehet varázsütésre megoldani, néhány aprónak tűnő lépés is sokat segíthetne. Sok beteg nehezményezi például, hogy a várakozási idő alatt senki sem szól hozzá, és nem közlik vele, hogy várhatóan mikor kerül sorra. Szingapúr egyik sürgősségi ügyeletén ez utóbbi problémát például úgy oldották meg, hogy a triázs eredménye alapján piros, narancssárga, sárga, zöld és kék matricákat ragasztottak az érkezőkre. Így a többiek is tudták, miért megy be előttük a később érkezett beteg, de egy kijelzőn folyamatosan ki is írták nekik, hogy milyen várakozási időkre számíthatnak. Aki a "kevésé sürgős" zöld matricát viselte, akkor éppen 4,5 óra várakozásra készülhetett.
Angliában pedig működnek olyan call centerek, amelyek szerepet játszanak a betegek irányításában, akár eltanácsolásában is, és valamelyest korlátozzák a sürgősségi ügyeletek túlterheltségét. A beteg ugyanis telefonon számolhat be a panaszairól, és tanácsot kaphat, hogy mindezekkel érdemes-e orvoshoz fordulni. Szintén tehermentesíthetik az állami ellátást a privát egészségügyi intézmények. Budapesten két magánsürgősségi ügyelet is működik 8 és 20 óra között, ahol viszonylag gyorsan kaphat az ember szakszerű ellátást - persze térítés fejében.