„Az egyik lábujjkörmömön sötét folt jelent meg, a körömlemez is elkezdett leválni. Mivel gombás fertőzésre gyanakodtam, elmentem a patikába, és vettem olyan ecsetelőt, amely az ilyen problémák kezelésére való. Használtam pár hónapig, de változást nem láttam, így azt gondoltam, elmegyek a helyi szakrendelőbe, bőrgyógyászhoz. A váróban nem voltak sokan, de amikor a recepcióhoz léptem, azt mondták, időpontot csak 2 hónappal későbbre tudnak adni. Furcsálltam a dolgot, de visszamentem, addig pedig folytattam otthon a kezelést. Az előjegyzési időpontomban az orvos rápillantott a körmömre, kezembe nyomott egy cetlit, amin a sós-ecetes áztatóvíz receptje szerepelt, majd javasolt egy másik készítményt. A vizit nem tartott tovább pár percnél, igazából nem értettem, miért kellett rá ennyit várnom” – meséli Eszter.
Hasonló történetről számolt be nekünk Anna, aki frissen felfedezett családi érintettség miatt szeretett volna trombózishajlam-szűrést, de az állami rendszerben csak fél évvel későbbre kapott időpontot. Mint kiderült, ez a vizsgálat egyetlen vérvételt jelent, ami fél perces művelet, a várakozás viszont azért hosszú, mert a lelet kiértékeléséhez szakorvosra van szükség. Sokan fogorvosnál, szemésznél vagy nőgyógyásznál már meg sem próbálnak az állami rendszerben kilincselni, egyszerűbbnek látják, ha egyből magánorvoshoz mennek .
Kisebb bajnál egyértelmű
„Bár a magánellátóknál is lehetnek várólisták, kisebb, akut problémánál ilyen helyen gyorsabban ellátáshoz lehet jutni. Ilyen például egy szemölcs, egy kisebb törés, valamilyen látásprobléma. De önmagában a magánellátás Európában sehol nem nyújt megoldást az egészségi problémákra, mindenhol a közfinanszírozott ellátás az alap . Persze léteznek magánonkológusok is, de az ő feladatuk inkább az, hogy nyugodtabb körülmények között konzultáljanak a beteggel. De olyan eszközpark, illetve speciális, csoportos szakmai tudás, mint amire például az infarktus utáni ellátáshoz, szívsebészeti műtétekhez, súlyosabb sérülés esetén a traumatológiai beavatkozásokhoz szükség van, vagy pont az onkológiában szükséges, magánszolgáltatóktól nem várható el. Ezek annyira komplex területek, hogy csak közellátásban lehetnek igazán hatékonyak” – mondja dr. Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakközgazdász.
Amíg minden rendben van
A helyzetet az nehezíti, hogy a magánellátás mindig is szelektálni fog, és csak olyan ellátásokat fog nyújtani, amelyek nyereségesek. A traumatológia magánellátásban azért nem működőképes, mert nem tudják hozzá biztosítani a megfelelő hátteret. De a szülészet is érdekes határterület. „Amíg minden rendben van a babával és a mamával, addig szívesen látja őket a magánrendszer, és fizetteti ki azt a nagyjából egymillió forintot, amibe egy szülés kerülni szokott, de amint probléma lép fel, már csak a közfinanszírozott tud megfelelő ellátást nyújtani. Ilyenkor a magánellátók riasztják a mentőket – a magánklinikáknak a szerződés szerint rendelkezniük kell olyan szakmai háttérintézménnyel, amely ilyenkor vállalja az eseteket –, a kismamát pedig átszállítják egy állami kórházba” – mondja a szakközgazdász.
A magánellátásban vannak szinte megfizethetetlen szolgáltatások, amelyekhez kellenek a nagy szereplők, nagy pénzek. „Ilyen például egy intenzív osztály vagy egy olyan részleg, ahol el tudják látni a szövődményes eseteket, szeptikus betegeket. Ahol be tudnak vonni a munkába társszakmákat, például érsebészt, ha a műtőben bármilyen gond történik. Ezek a lehetőségek magánegészségügyben nem állnak rendelkezésre” – mondja sebész nyilatkozónk, aki állami rendszerben és magánellátóknál is dolgozik, van külföldi tapasztalata is.
Mit mennyiért?
A szakorvos úgy látja, hogy általában az orvosválasztás méregfogát nem húzza ki a magánegészségügy. „Azt kell átgondolni a magánban, hogy mit mennyiért kapunk meg. Az államiban például nagyobb hátteret adnak, a magánban csak célzott ellátást. Ha előre végiggondoljuk a továbbiakban esetleg felmerülő eszközök és kezelések igényét, a magán már igen drágává válhat. Tehát aki a privát ellátás mellett dönt, annak a folyamat egészét kell néznie” – emeli ki.
Magánegészségügy: mennyit kapnak az orvosok?
A nagy magánellátók árlistáját nézve sokak első gondolata, hogy az orvosok manapság a világ összes pénzét megkeresik, hiszen díjazásuk kiemelkedő. Ez általában így is van, de a vizitdíjnak meglepően kis százaléka landol a doktorok zsebében. Megnéztük, milyen arányban fedezi a számla végösszege a tényleges orvosi munkát.
Biztos, hogy szét kell választani az állami és a magánegészségügyet?
Magyarország évek óta törekszik arra, hogy szétválassza az állami és a magánegészségügyet. Az Európai Unió tagországaiban azonban változatos gyakorlatokat követnek a két szektor elkülönítése – vagy inkább összehangolása – terén. Igen eltérő szabályozások vannak érvényben például a szabad orvos- és intézményválasztást, illetve a magánorvosok jogosultságait illetően.
"Az emberek arra szavaztak, hogy az egészségügyben ne változzon semmi"
Lantos Gabriella szerint nem lesz érdemi változás az egészségügyben, mert az emberek a folyamatos leépülés ellenére a változatlanságra szavaztak. Ezért tovább fog erősödni a kétsebességes ellátás: a gazdag magyarok, akik amúgy egészségesebbek, magánklinikára mennek a kisebb betegségeikkel, míg a széles tömegek a leromlott állapotukkal, súlyos betegen az állami kórházba. Ugyanakkor jönni fog a kiegészítő biztosítás a magánegészségügyben. Interjú.
Példakánt hozza fel, hogy amit nála megkap egy beteg 30 ezer forintért, azt máshol nagyobb macerával kapja meg 60 ezerért. Mert elmegy egy első vizsgálatra, elküldik máshova röntgenre, aztán visszahívják egy második vizsgálatra. Mivel nála van röntgen, második vizitre nem feltétlen van szükség, a végösszeg így kevesebb lehet. Emiatt lehet jobb egy picit többet fizetni az alapvizsgálatért, tudva azt, hogy ha kell képalkotó diagnosztika, akkor az helyben van. Érdemes figyelni arra is, hogy a szakmai körökből kiinduló , organikusan növekedő szervezeteket elkülönítsük a nagy, gazdasági intézményektől.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Megkötött kezekkel
Fejben kell tartani azt is, hogy az orvosok a magánrendszerből saját állami intézményükbe nem küldhetik a betegeket, maximum javasolhatnak nekik más orvost. A bökkenő csak az, hogy nincs beutalási jogosultságuk, így az ajánlásnál többet nem tehetnek. Nem küldhetik a beteget laborba sem az állami rendszerbe, az ilyen vizsgálatért – ha azt ingyenesen szeretnénk – a háziorvosnál külön kell kilincselni. A legfőbb gond, hogy a rendszer szervezetlen, az ilyen esetekre jó lenne, ha lennének magánbiztosítások, vagy az állam szerződne magánszolgáltatókkal a több éves várólista ledolgozása érdekében. Ezzel mindenki jól járna, mert az állam tudja, hol kérhet jó minőségű szolgáltatást, és azt számon is tudja kérni az ellátóhelyeken. A minőségellenőrzés hiánya az egész rendszerre jellemző, a magánban sincs ez meg, horrortörténeteket onnan is lehet hallani.
Hiányzik a minőségbiztosítás
„Mivel Magyarországon nem létezik semminemű minőségügyi, szakmai kontroll, nyilvános minőségügyi indikátorokon alapuló teljesítménymutató, a magánegészségügyben is hasonlóképpen járhat a beteg, mint államiban. Lehet szerencséje, és juthat kiváló ellátáshoz, vagy lehet peches, és kezelhetik félre, vagy nemtörődően. Megeshet az is, hogy a profit érdekében feleslegesen sóznak rá kezeléseket, költségeket. Történhet olyan is, hogy eszköz hiányában nem kapja meg a megfelelő diagnosztikát vagy terápiát. De van példa ennek ellenkezőjére is: léteznek olyan magánellátók, ahol kiváló minőségű ellátást – például egy tökéletes csípőműtétet – lehet kapni, ha a család képes mélyen a zsebébe nyúlni – mondja dr. Rékassy Balázs. Hozzáteszi, emiatt lenne kulcskérdés, hogy az egészségügyben működjön megfelelő, átlátható és minden szereplőre vonatkozó, egységes minőségbiztosítási rendszer. Ennek eredményeképpen sokkal nagyobb biztonsággal fordulhatnánk orvoshoz, legyen az magánellátó, vagy állami finanszírozású.
