„Én azt szoktam mondani, hogy az autóparkot kell nézni, az mindent elárul. Mert aki a saját szakmájában nagy név, az 15-20 milliós autóval, szép terepjáróval szokott járni. De mivel közlekednek a mögöttünk álló gazdasági szereplők? Nekik van jachtjuk, balatoni luxusnyaralójuk. Szóval igaz, hogy az orvosok jól keresnek, de nem érkeznek sportautóval, az igazán nagy pénzt a mögöttes szereplők veszik ki a magánegészségügyből” – mondja endokrinológus megszólalónk, aki fiatal orvosként az állami rendszerben és több magánszolgáltatónál is dolgozik. A szakorvos nem szeretett volna névvel szerepelni cikkünkben, de külön kiemelte a szakdolgozók helyzetét is: őket a magánellátók sokkal jobban megfizetik, de túlzásokba ők sem esnek. Például az az ápoló, aki ilyen helyen dolgozik, megengedheti magának, hogy a gyerekét különórára járassa, míg az állami rendszerben ez nehezen elképzelhető. Arra is esélye nyílik, hogy ne egy panellakásból menjen nyugdíjba. De a szakdolgozók bére még a magánellátóknál sem mérhető az orvosokéhoz, akiknek a bevétele szintén eltörpül az egészségügyi központoké mellett.
A név kötelez?
Mint azt dr. Rékassy Balázs orvostól, egészségügyi szakközgazdásztól megtudjuk, bár a neves orvosok nagy átlagban akár a vizitdíj 50 százalékát is megkaphatják, de a nagy klinikák üzemeltetési költségének még az ő bérük is csak egy kisebb hányadát teszi ki. Mert a klinika bérel egy hatalmas területet például egy plázában, gépeket, műszereket, berendezéseket vásárol, nővéreket és call centeres kollégákat alkalmaz, fenntart egy teljes háttéroperációt, komoly beruházást eszközölt, hirdeti magát. Másrészt a magánkórházak nagy része még a befektetési fázisban van, egyelőre kevesen tudnak jövedelmezően működni.
„Most inkább csak a piacszerzés folyik, amelynek során az elmúlt évtizedekben meggazdagodott vállalkozók – ráébredve arra, hogy az egészségügy hatalmas biznisz – milliárdos tőkét fektetnek a magánegészségügybe , és kezdik kiszorítani a korábbi orvostulajdonosokat. A magánegészségügy ilyen jellegű, szelektív erősödése nem érdeke a betegeknek és a társadalomnak, hiszen szűkös erőforrásokat – tudást, szakértelmet – von el az állami ellátástól, és nem feltétlenül teszi jobbá az egészségügyi ellátórendszer makroszintű hatékonyságát” – mondja a szakközgazdász. Hozzáteszi, hogy a magánklinikák nemzetközi szinten is tapasztalható tipikus dilemmája a minőség, szakmai színvonal versus a tulajdonosi profitelvárások teljesítése.
Röpködnek a százalékok
Hasonló tapasztalatai vannak sebész megszólalónknak, aki endokrinológus nyilatkozónkhoz hasonlóan nem szeretett volna névvel szerepelni cikkünkben. Az ő szakmájában a vizitdíj 30-60 százaléka jut el az orvoshoz, a műtétnél pedig 10-30 százalékos ugyanez az arány. Ő ezt azért fájlalja, mert az orvosoké, illetve az ellátásban résztvevő szakdolgozóké a munka és a felelősség, mégis ők kapják a kisebb hányadot. Látja azt is, hogy mindemellett a logisztikát, valamint az eszközök birtoklását időnként irreálisan magas áron, illetve látványosan túlárazottan adják a szolgáltatók. Volt például olyan magánhely, ahol egy 10 perces, 15 ezer forint anyagköltségű műtétnél az intézményi rezsiköltséget a műtétre 60 ezer forintban állapították meg. Márpedig az orvosnak sem mindegy, hogy az ő műtétjére mekkora profitot számolnak. A sebész azt is érzékeli, hogy amikor egy magánintézményt a szakma bevonása nélkül üzemeltetnek gazdasági szakemberek, akkor a betegek gyakran távoznak azzal az élménnyel, hogy valami „tucat termékkel” őket „levágták”. Pláne ha az ellátóhely mindeközben a hotelszolgáltatásokra koncentrál és a látszatra ad, kevésbé a felszereltségre és szakmai tudásra. Ezzel szemben jó példát jelenthetnek a szakmai kooperációk mögé tett, tőkén alapuló magánellátóhelyek, hiszen ebben az esetben az orvosok, szakdolgozók jobban tisztában vannak a páciensek szükségleteivel és igényeivel.
Kata helyett kft.
A vizitekből, műtétekből az orvosokhoz eljutó összegre az adózás mikéntje is hatással van. Tavalyig például sok orvos katásan adózott, így évi 12 millió forintig számlázhatott úgy, hogy azon ne legyen túl nagy adóteher. A kisadózóknál megszokott havi 50 ezer forintnál többet csak akkor kellett fizetnie, ha ezt a határt átlépte. Tavaly viszont szigorították a katára vonatkozó szabályokat, azóta a kifizetőt 40 százalékos adó terheli olyan esetekben, ha egy orvos (vagy bárki más, aki katásan adózik) évi 3 millió forintnál többet számláz nekik. Ezt csak a 3 millió fölötti részre kell kifizetni, de a szolgáltatók jellemzően így sem engedik, hogy az orvosok ennél az összegnél többet keressenek náluk. Vannak olyan helyek is, ahol a 3 milliós határ átlépése után 30 százalékkal csökkentik a doktorok honoráriumát. Ezt sok orvos nem fogadja el, és inkább céget alapít, viszont annak működtetése sok energiát elvesz tőle. Noha ez a kisebbség, de a magánellátóknál olyan konstrukciók is vannak, ahol az orvost alkalmazottként foglalkoztatja a szolgáltató.
Pénz vagy szabadság
A magánellátásban a szabadság kérdése is nehéz, ha ugyanis az orvos nem dolgozik, akkor nem is keres. „Én az első magánhelyemről azért jöttem el, mert vállalkozóként voltam ott, de elvárták, hogy alkalmazottként viselkedjek. Nem mehettem szabadságra, alá kellett írnom, hogy egy évben bizonyos számú rendelésnél több nem maradhat ki. De ez így nem megy, nekünk kongresszusra kell mennünk, továbbképzésekre kell járnunk, van magánéletünk is” – mondja sebész nyilatkozónk. Hozzáteszi, hogy normális esetben ez a dolog úgy zajlik, ahogyan az állami kórházakban: április-május környékén megkérdezik az orvosokat, hogy mikor vennének ki szabadságot, és melyik rendelésünk maradna ki. A nyaralás körüli dilemmát fokozza, hogy a magánellátásban nyáron még jobban lehet keresni. Ilyenkor ugyanis kevés az orvos, így a kisebb pacientúrával rendelkező doktorok rendelései is jobban megtelnek. Ugyanez a helyzet karácsonykor vagy hétvégén, amikor bevett gyakorlat magasabb áron kínálni a magánellátást. Az orvosoknak ilyenkor is dönteniük kell arról, hogy a több pénzt tartják fontosabbnak, vagy a szabadidőt.
Biztos, hogy szét kell választani az állami és a magánegészségügyet?
Magyarország évek óta törekszik arra, hogy szétválassza az állami és a magánegészségügyet. Az Európai Unió tagországaiban azonban változatos gyakorlatokat követnek a két szektor elkülönítése – vagy inkább összehangolása – terén. Igen eltérő szabályozások vannak érvényben például a szabad orvos- és intézményválasztást, illetve a magánorvosok jogosultságait illetően.
"Az emberek arra szavaztak, hogy az egészségügyben ne változzon semmi"
Lantos Gabriella szerint nem lesz érdemi változás az egészségügyben, mert az emberek a folyamatos leépülés ellenére a változatlanságra szavaztak. Ezért tovább fog erősödni a kétsebességes ellátás: a gazdag magyarok, akik amúgy egészségesebbek, magánklinikára mennek a kisebb betegségeikkel, míg a széles tömegek a leromlott állapotukkal, súlyos betegen az állami kórházba. Ugyanakkor jönni fog a kiegészítő biztosítás a magánegészségügyben. Interjú.
“Az első szülésnek úgy futottam neki, hogy a kórházban töltött 2-3 nap túlélhető”
Egyre többen döntenek úgy, hogy a szolgáltatások borsos ára ellenére magánkórházban szülnek. Sokan viszont elégedettek az állami ellátással, és második vagy harmadik gyermeküket is állami intézményben tervezik világra hozni. Mindkét lehetőség járhat csalódással és örömteli meglepetéssel. Többgyermekes édesanyák mesélik el tapasztalataikat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
