Minecraft vagy Fortnite - mit játszhat a gyerek, hogy ne legyen agresszív?

- Jelentősen eltérő munkája van egy gyerekpszichiáternek, mint egy felnőttekkel foglalkozó szakembernek?

- Igen, számottevően eltér a munkánk a felnőttekkel foglalkozó kollégákhoz képest. Egyébként létszám tekintetében is nagy a különbség, ami óriási gondot jelent. Csak hogy az arányokat is érzékeltessük némiképp: több mint 1200 felnőtt pszichiáter dolgozik Magyarországon, gyermekekre specializálódott szakember pedig kevesebb, mint 200. Persze egyik feladatkör sem lebecsülendő, vagy helyezhető a másik fölé. A felnőttekkel foglalkozó szakemberek munkájában nagy arányban megjelennek az időskori demenciához köthető zavarok, vagy a szerhasználat, a gyerekpszichiátriában is találkozunk súlyos élethelyzetekkel, de a felnőttek esetében ez hatványozottan igaz. Mi a munkánk során a legfiatalabbakat vizsgáljuk, akár 2-3 éves gyermekek is megfordulhatnak a rendelőben. Velük egészen máshogy kell kialakítani a kapcsolatot, egész más dolgok állhatnak a panaszaik hátterében.

- Jellemzően milyen panaszokkal szoktak egy 2-3 éves gyereket gyerekpszichiáterhez vinni? Laikusként azt gondolnánk, minden gyermeknek megvan a maga sajátos fejlődési üteme, a személyiségének felépítése során pedig gyakran csinálhat furcsa, a társaitól eltérő dolgokat. Mik azok a jelek, amelyek alapján mégis szakember bevonására lehet szükség?

- A kétéves korú gyermek azért viszonylag ritka a gyermekpszichiátriai rendelőkben, inkább az óvodáskor kezdetétől szokták hozzánk irányítani a kicsiket. A leggyakoribb ok talán a fejlődési folyamatokban való késedelem, például nem kezd el időben beszélni, hároméves korban már egy átlagos gyermek folyékonyan szokott beszélni, ha ez jelentősen megkésik, annak okai kivizsgálásra szorulhatnak. Előfordulhat, hogy a társas interakcióban valami eltérés, az óvodában például nem keresi a társas kapcsolatokat, máshogy kapcsolódik a többi gyerekhez, vagy mondjuk a beszédértésében vannak eltérések. Vagy a családon belül is felfigyelhetnek jelekre, nem alakul ki például a szobatisztaság, vagy kialakult, de megfigyelhető egy visszaesés a fejlődésében, ami miatt visszatérnek ezek a panaszok. Ezek a panaszok  azért nem jelentik azt, hogy feltétlenül gyermekpszichiáterre lenne szükség, az óvónők első körben a pedagógiai szakszolgálathoz irányítják a gyerekeket, és előfordulhat, hogy gyógypedagógus, logopédus, vagy más szakember bevonására lehet szükség. Hogyha a szülő azt érzi, a gyermeke nem fejlődik a megfelelő ütemben, mindenképpen javasolt felkeresni az egyik ilyen szakszolgálatot, és kikérni a tanácsukat. Főleg azon eltérő fejlődési sajátosságokkal járó állapotok esetében fontos a korai felismerés amelyek panaszok jelentkezése esetén zavarokká válthatnak (pl.: ADHD, autizmus spektrum zavar), ezáltal szükség esetén a fejlesztéseket is időben el lehet kezdeni, valamint az egyént körülvevő környezetet is az eltérő igényekhez megfelelően lehet módosítani.

A K&H jövő gyógyítói zsűridíját rezidens kategóriában elnyerő Dr. Bálint Benedek, a Vadaskert Kórház és Szakambulancia gyermek- és ifjúságpszichiáter-jelöltje már az egyetem kezdete óta a pszichiátriai iránt érdeklődött leginkább, mivel lenyűgözte őt az emberi sokszínűség, beleértve a megélt érzelmek széles skálája, és az ezekből kibontakozó sajátos gondolkodás és viselkedés. Célja, hogy segítsen a gyerekeknek, fiataloknak a lelki egészség terén abban, amiben az ő generációja egyáltalán nem, vagy csak kevés segítséget kapott. Meggyőződése, hogy a megelőzés, a viselkedési eltérések időben történő felismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gyermekek lelkileg is egészséges felnőttekké váljanak.

- Számos kutatás jutott világszerte arra az eredményre, hogy a gyermekek mentális egészsége rengeteget romlott az utóbbi évtizedekben. Megsokszorozódott például náluk a szorongással, depresszióval diagnosztizáltak száma. Ennek egyik oka lehet az is, hogy napjainkban sokkal pontosabban ismerhetik fel az efféle problémák, mint bármikor ezelőtt, önmagában viszont ez nem adhat magyarázatot arra, miért nőtt ilyen ugrásszerűen meg a mentális zavarok diagnózisa.

- Ez egy érdekes kérdés, és nehéz is általános választ adni rá, mert bizonyos zavarok, betegségcsoportok esetén eltérő magyarázatai lehetnek. Tény, hogy az efféle zavarok felismerésében óriási előrelépés történt az elmúlt 20 évben, de a kezelésben, felfogásban is komoly szemléletváltás történt. Azokra az enyhébb eltérésekre, amelyeket ma felismernek, 10-20 éve még azt mondták volna, hogy nincs baj, ő egy sajátos működésű gyerek, és ennyi. Ő pedig így diagnózis nélkül, meg nem értettségben éli le az életét, és könnyen lehet, hogy másodlagos panaszok alakultak ki nála emiatt. Vannak viszont olyan negatív tendenciák is, amelyeket nem csak magyar viszonylatban, de világszinten megfigyeltek. Korábbi dokumentumokat vizsgálva láthatjuk, hogy a 80-as évek Amerikájában a pszichiátriák serdülő osztályain főként a balhés, szerhasználó fiú páciensek voltak túlsúlyban. Az utóbbi időkben viszont világszerte, így nálunk is az akut osztályokon jelentősen megnőtt az önsértő fiatalok száma, akik különféle érzelemszabályozási nehézségekkel küzdenek. A szorongás, depresszió is nagyobb arányban okoz számukra gondot a mindennapokban.

- A gyerekek fejlődésének témakörében az egyik leggyakrabban előkerülő téma a „kütyühasználat”, illetve a képernyőidő szabályozásának kérdése. Egyesek szerint rendkívüli károkat okoz a legújabb generáció életében az, hogy szinte születésüktől kezdve a képernyő elé kerülnek, míg mások szerint az applikációk segítségével fontos dolgokat tanulhatnak. Te mennyire vagy kütyüpárti vagy éppen kütyüellenes, vagy hogy látod ezt a témát szakmai szemmel?

- Már többször vitatkoztam e téma kapcsán a rezidens társaimmal, mert egyébként gamer vagyok, így van némi elfogultságom ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor azért igyekeztem utána olvasni, és tanulmányok eredményeit is figyelembe venni az álláspontom kialakításához. És alapvetően tényleg problémás tud lenni a kütyühasználat, főleg a korai életszakaszban. Az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság például kétéves kor alatt csak szülő jelentétében javasolja a gyermek érintkezését az okostelefonokkal vagy tabletekkel, akkor is elsősorban oktatási/ismeretterjesztési célú tartalmak fogyasztására. 2-5 éves kor között a nem-oktatási célú tartalmakra hétköznaponként napi 1 órát, hétvégi napokon maximum 3 órát javasolnak. Ennek érthető okai vannak, hiszen ez az a korai életszakasz, melynek során a gyermek érdeklődését a környezetével való ismerkedés, a felfedezés kell, hogy kitöltse: mindent meg kell, hogy tapogasson, a saját bőrén kell, hogy érezzen. Viszont ezek az okoseszközök, és az azon lévő applikációk elképesztően addiktívak, és egy kész élményt adnak a gyereknek, míg egy mese meghallgatása során azt a fantáziájával kellene kiegészítenie, ami a fejlődése fontos részét képezi. Kisiskolás korban is fontos, hogy a szülők hogyan állnak hozzá, és egyfajta jutalmazásként, megadott időintervallumokban engedik játszani a gyerekeket ezekkel a játékokkal, vagy korlátok nélkül használhatják azt – mert így „legalább nyugton vannak”. Egyáltalán nem vagyok kütyüellenes, viszont tény, hogy pozitív és negatív hatással egyaránt lehetnek a gyerekre ezek az eszközök és a rajtuk futó applikációk.

- Mik lehetnek ezek a pozitív hatások?

- Fontos tudni, hogy a gyermekek szociális életét is jelentősen visszavetheti, ha teljesen megfosztjuk őket ezektől a játékoktól. Hogyha egy osztályközösségben például mindenki játszik egy online videojátékkal, ők otthonról, a virtuális térben is kapcsolódhatnak egymáshoz, beszélgethetnek ott, vagy másnap, az iskolában személyesen is a játékos élményekről. Ha viszont egy gyerek teljesen kimarad ebből, ő nehezebben találhatja meg a közös témákat a társaival, elszigetelődik tőlük, nehezebb lesz kapcsolatot kiépíteni a társaival. Másrészről pedig a nyelvtanulásban is óriási segítség tud lenni, ha a gyerek egy idegen nyelvű játékot használ, amiben rákényszerül, hogy angol nyelven ismerje ki magát. Az iskolai nyelvtanulást is nagyon hatékonyan kiegészítheti a játék során észrevétlenül magukba szívott tudáshalmaz.

- Befolyásolhatja a gyerek indulatkezelését, stresszszintjét egy-egy ilyen játék?

- Testhezálló a kérdés, ugyanis részben erről a témáról készítettem a szakdolgozatomat. Kettő, a magyar gyerekek körében is nagyon népszerű játékot hasonlítottam benne össze, ez a League of Legends, illetve a Fortnite. Azt vizsgáltam meg, hogy a játékosoknál milyen módon jelennek meg a különböző dühkezelési stratégiák, ehhez az úgynevezett Spielberger-féle skálát használtam, ami a düh mértékét és irányát (azaz hogy befelé, vagy a külvilág irányába projektálja az érintett a haragját) is követi. Az eredmények azt mutatták, hogy a két játékot választókra eltérő dühkezelések voltak jellemzőek. A League of Legendsben például nagyon hamar verbális konfliktusba keverednek a játékosok egymással, szidták a másikat, káromkodtak, a Fortnite játéka közben viszont ez jóval kevésbé volt jellemző. Magamon is észrevettem egyébként, hogy egészen eltérő volt a feszültségszintem, amikor a két játékkal játszottam. Nem is a vereség, sokkal inkább a chatablakban zajló szidalmazások húzhatják fel az embert nagyon.

Viszont a Spielberger-skála szerint éppen hogy a „békésebbnek” tűnő Fortnite-nál volt jellemző a befelé irányuló agresszió, a League of Legends esetében pedig a kifelé. Ez azért is fontos, mert a befelé fordított dühkezelés a depresszió kialakulásához is hozzájárulhat. Persze nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a játék alakítja ezt a dühkezelési stratégiát ki, vagy eleve olyanok ülnek le Fortnite-ozni, akiknek eleve ilyen a személyisége és dühkezelési stratégiája. Sok nemzetközi tanulmány született már a témában, és az a szomorú hír, hogy az agresszív, lövöldözős játékok valóban növelik a gyerekek agresszivitását – legalábbis rövid távon.

- Van olyan játék, amit szakmai szemmel kimondottan tiltanál, és olyan, aminek a használatát még támogatod is?

- Minden játékon kötelező feltűntetni egy korhatári besorolást, nem véletlenül. Talán utópisztikus gondolat lenne, hogy mindenki csak a saját korának megfelelő besorolású játékkal játsszon, de az jó lenne, ha legalább egy korcsoportnál többel nem lépnének felfelé a gyerekek. Valószínűleg semmi baja nem lesz egy 10 éves gyereknek abból, ha egy 12+-os besorolású játékkal játszik, viszont egy 18+-os játék már semmiképpen nem javasolt neki. A szülőknek is fontos lenne figyelni arra, hogy ezek a programok ne legyenek hozzáférhetőek a túl fiatal gyerekek számára. Összességében azt mondom, ha már játszik a gyerek, olyannal játsszon, ami idegen nyelvű, így a nyelvtudása sokat fejlődhet. Illetve érdemes olyan multiplayer, társasági játékokat választani nekik, amelyekben közösen a barátaikkal versenghetnek, ezáltal a játék során is szocializálódnak, megtanulnak együtt dolgozni másokkal, és az érzelemszabályozási készségeik is elmélyülhetnek. A Minecraft nagyon jó például, mert egy viszonylag békés, építgetésen alapuló játék, de a korábban nagyon népszerű World of Warcraft is egy olyan online kaland, amit közösen élhetnek át a gyerekek. A Fortnite sem feltétlenül rossz, habár abból jóval kevesebbet tanulhat az ember, és a pörgőssége miatt a játékosok közötti interakciók sem olyan élénkek.

- Mi a helyzet a virtuális valóságon alapuló játékokkal? Viszonylag rövid ideje kezdtek terjedni ezek az eszközök, tudunk már valamit arról, hogy hatnak ezek a szemüvegek a gyerekekre?

Ez is érdekelhet

Depresszió

A szorongás tipikus testi tünetei a vállfájdalomtól az állandó fáradtságig

stressz

Jelek, hogy a stressz felborította a hormonális egyensúlyunkat

stressz hatásai

„Azt hittük, stroke, de pszichiátriai történet lett belőle”

szorongás

Mentális problémáknak ágyazhat meg az anyagi szorongás

- Ezeknél az eszközöknél valóban komolyan kell venni az ajánlásokat, hiszen a használatuk a gyerekeknél befolyásolhatja látás fejlődését. A belépési küszöb itt későbbi, mint az általános képernyőhasználaté, általánosan 10-13 éves korig rendszerint nem javasolják, hogy rendszeresen használjanak ilyen VR-eszközöket.