Az elérhető statisztikák egyértelműen mutatják, hogy az elmúlt időszakban évről évre ütemesen nőtt azoknak a száma, akik Magyarországon magánegészségügyi ellátást vesznek igénybe - a tendencia pedig minden bizonnyal még jó ideig folytatódni fog. A 12 magyar magánegészségügyi szolgáltató által idén megalapított Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesülete adatai szerint (amelyek a Szinapszis Piackutató mérésein alapulnak) például 10 százalékkal nőtt az elmúlt két évben a magánorvosokat választó betegek száma: míg 2014-ben a betegek 49, addig tavaly már 60 százaléka tett így (a számok elsősorban a budapesti viszonyokat tükrözik, de a tendenciák a fővároson kívül is hasonlóak). Az egyesület a hazai magánegészségügyi szektor méretét immár 300 milliárd forintra becsüli.
A betegek persze nem egyenlő arányban oszlanak el a szektor megannyi különböző területe között. Noha több olyan terület is van, amely iránt dinamikusan nő a kereslet (ezek közé tartoznak például olyan egynapos műtétek , mint például a visszér-, az aranyér- vagy az orrpolip-eltávolítás, amelyeknél elsősorban a fertőzések és egyéb szövődmények megbízható elhárítása szól a magánszolgáltatók mellett), vagyis a magyar emberek választási preferenciái jelenleg igen erős változáson mennek keresztül, ma is könnyen meg lehet jelölni, hogy jellemzően milyen szolgáltatásokért fordulunk magánegészségügyi intézményekhez, és milyen esetekben nem teszünk így. Utóbbiak, vagyis olyan helyzetek közé, amikor szinte mindenki kizárólag állami ellátást vesz igénybe, egyebek mellett a közvetlen életveszéllyel járó esetek, a kötelező védőoltások, illetve a kimagaslóan drágának számító kezelések tartoznak, amelyekre a kemoterápia a legismertebb példa.
Ami pedig a magánegészségügy legnépszerűbb tartományait illeti, gyakoriság és a kezelésekre, illetve diagnosztikára elköltött összegek tekintetében is két terület vezet stabilan: a fogászat és a nőgyógyászat. Előbbit átlagosan 5,1, utóbbit 3,4 alkalommal keressük fel egy évben, ilyenkor pedig átlagosan 17 ezer (fogászat), illetve 11 ezer (nőgyógyászat) forintot költünk el ott. Mindkét terület népszerűsége érthető: magánfogászatokon a felhasznált anyagok és eszközök magas minősége mellett általában garanciát is kapunk az elvégzett beavatkozásokra (ami fontos, hiszen például egy korona vagy egy tömés a legjobban elvégzett munka után is igazításra szorulhat később), a nőgyógyászati vizsgálat pedig egyfelől életbevágó jelentőségű (hazánk sajnos még mindig nagyon rossz statisztikákat mutathat fel például a méhnyakrákos megbetegedésekben), másrészt pedig olyannyira bizalmi jellegű, hogy a magánszolgáltatók kínálta hosszabb vizsgálati idő, türelem és empatikusabb kommunikáció a szokásosnál is nagyobb súllyal esik latba. Utóbbi érvek magyarázzák egyúttal, hogy pszichiátriai betegségek esetében is miért vagyunk hajlamosabbak a magánszektorhoz fordulni.
A fentebb említett két, nagyon népszerű területet is érinthetik, de nem csak ezekre korlátozódnak a leggyakrabban kért vizsgálatok: az ultrahang, a labor és a röntgen. A kiadásokat figyelembe véve arányaiban a legtöbbet MR- és CT-vizsgálatra költünk, ami szintén nem okozhat meglepetést, hiszen ezek esetében hazánkban igen nagy lehet a várakozási idő (MR-nél például átlagosan 6 hónap), ami bizonyos esetekben, például daganatos betegségeknél komolyan ronthatja a gyógyulási esélyeket.
Mitől függ a minőség az egészségügyben?
Vásárláskor kétségkívül a legfontosabb szempont, hogy pénzünkért olyan terméket vagy szolgáltatást kapjunk, amely megfelel az elvárásainknak. Nincs ez másként akkor sem, ha magánorvosi ellátást veszünk igénybe, ugyanakkor az egészségügyben a minőség értelmezése már jóval összetettebb feladat, mint például egy új cipő vagy egy hajvágás kapcsán.
Tízből nyolc betegségért az életmódunk a felelős
Egy átlagos magyar ember harmadannyit sem mozog, mint amennyit az Egészségügyi Világszervezet javasol, a sófogyasztásunk viszont háromszorosa az ajánlottnak. Az életmóddal kapcsolatos betegségek kezelése közel ezermilliárd forintba kerülnek a magyar gazdaságnak, így a hatékony életmód orvoslás nem csak népegészségügyi, de gazdasági érdek is.
Léteznek továbbá vizsgálatok, amelyeket a betegeket legkevésbé megterhelő módon Magyarországon ma kizárólag a magánszektorban lehet elvégeztetni. Ilyen mindenekelőtt az altatásban végzett béltükrözés , amely kiküszöböli a szűréssel potenciálisan együtt járó fájdalmat. Béltükrözésre ráadásul szintén nagyon sokat (több hónapot) kell várni az állami egészségügyben, pedig bizonyos rizikófaktorok megléte esetén már 40 felett, 50 éves kor után pedig mindenki számára fontos volna, hogy időben részt vegyen ilyen vizsgálaton.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Magyarországon jelenleg leginkább a 35 év alattiak vesznek igénybe magánegészségügyi szolgáltatást, ami jól jelzi, hogy a fiatalabb generációk egyre egészségtudatosabbá válnak, és felismerik az időben, vagyis nem a megbetegedés észlelését követően, hanem jóval korábban, akár tünetek nélkül is elvégzett vizsgálatok fontosságát. Különösen nagy motivációt jelent továbbá, ha valakinek gyermekei vannak: a szülőknek ugyanis 72 százaléka hajlamos privát orvosi szolgáltatást igénybe venni, míg ugyanez az arány a gyermektelenek körében csupán 50 százalék.
