A MÉRTÉK (a Magyar Egészségügyi Rendszer Teljesítményértékelése) című tanulmányból már többször is idéztünk korábban, most a betegközpontúságra vonatkozó megállapításokat ismertetjük. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ koordinálásával készült elemzés szerint a legtöbb egészségügyi ellátási formával kapcsolatban 2009 és 2014 között nőtt a lakosság elégedettsége, kivéve a fogorvosi és a kórházi ellátást. A betegelégedettség a háziorvosi ellátással a legnagyobb arányú és a kórházi ellátással a legalacsonyabb. Míg a betegeknek csak 43 százaléka elégedett vagy nagyon elégedett a kórházi ellátással, a háziorvosokkal 86 százalékuk vallja magát elégedettnek.
A betegek az ellátással kapcsolatos elégedettségüket panaszokon keresztül is megfogalmazhatják. A betegjogi képviselőkhöz 2015-ben érkező megkeresések 36 százaléka fogalmazott meg panaszt egészségügyi ellátási, szervezési hibát, etikai vagy szakmai hiányosságot feltételezve. A többség (54 százalék) információkat kért, a képviselők pedig a hozzájuk fordulókat a betegek jogairól, kötelezettségeiről, a betegjogok érvényesíthetőségéről, a szolgáltatókat a jogok érvényesüléséről vagy megsértéséről tájékoztatták.
Az elégedettség mértékét jelentősen befolyásolja, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat , az ellátás minden lényeges területét a betegek képesek-e akadálytalanul igénybe venni. A tanulmány szerint a kapacitások eloszlásában viszonylag nagy földrajzi aránytalanságok figyelhetők meg, különösen a szakellátási kapacitások esetében. Ezek az aránytalanságok ugyanakkor az igénybevételnél jóval kisebb mértékben jelennek meg, vagyis a betegutak működése nagyrészt kiegyenlíti a strukturális viszonyok adta aránytalanságokat. Néhány ponton - pl. emlőszűrések, várólisták, kielégítetlen ellátási szükséglet - ugyanakkor a hozzáférés súlyos földrajzi vagy társadalmi-gazdasági helyzet szerinti egyenlőtlenségei figyelhetőek meg.
A fizikai és a humánkapacitások eloszlása földrajzilag erősen koncentrált, különösen a szakellátásoknál. Az ellátók elérési idejét az egyes területeken jelentős, de nem kizárólagos mértékben meghatározzák a településszerkezeti adottságok. A háziorvosi ellátás kapacitásgondjai elsősorban a növekvő népességű Pest megyében érdemelnek figyelmet, ahol a körzetek kialakításának üteme nem tart lépést a lakosság gyarapodásával. Az aprófalvas, jellemzően inkább elöregedő területeken a körzeteknek a lakossághoz viszonyított száma magas, ugyanakkor problémát okozhatnak a betöltetlen körzetek . Ezeken a területeken található a legtöbb olyan település is, ahol egyáltalán nincs háziorvosi körzet, a legközelebbi rendelő elérése közúton autóval azonban nem okoz jelentős problémát. A betöltetlen védőnői állások száma pedig Észak-Magyarországon szembeötlő.
Az alapellátásban különösen, de az orvosok körében általánosan is jelentős problémát okoz az idősödés. Míg a 35 év alatti orvosok aránya növekvő, a középgenerációban komoly létszámhiány mutatkozik, ami az idősebb orvosok nyugdíjba vonulásával hozzáférési nehézségek kialakulásához is vezethet. Az orvosok összesített létszáma az EU-átlagnak megfelelő, de földrajzi koncentrációjuk igen erős, különösen az orvosegyetemi városok vonzáskörzetében.
Ez utóbbi szorosan összefügg a szakellátás kapacitásának - mindenekelőtt a járóbeteg-szakellátás óraszámainak - jelentős összpontosulásával ugyanezeken a területeken. A járóbeteg-szakellátásnál különös figyelmet érdemel a magánfinanszírozású ellátás is, amelynek területi eloszlása még erőteljesebben a Közép-Magyarország régióra és a Dunántúl nyugati felére koncentrálódik. Sajnos a magánfinanszírozott ellátásoknál csak az engedélyezett, és nem a ténylegesen működő kapacitásokról állnak rendelkezésre adatok.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A nagyértékű CT- és MRI-diagnosztika nagyobb részben közfinanszírozott formában, viszonylag kisszámú intézményben központosítva működik, a visegrádi országokkal összehasonlítva igen alacsony gépszám mellett. Az alacsony gépszámot azonban jelentős mértékben kompenzálja a magas kihasználtság. A magánfinanszírozású diagnosztikai kapacitások az összes szakmát tekintve a teljes óraszám nagyjából egyharmadát teszik ki, és erőteljesen az ultrahang-diagnosztikára összpontosítanak.
A fekvőbeteg-szakellátás ágyszámaiban szintén érvényesül azoknak a megyéknek a túlsúlya, ahol orvosegyetem működik, ami azonban a specializált ellátások szükséges összpontosítása miatt nagyrészt természetes. A magánfinanszírozású ellátásban jelenleg csupán az ágyszám marginális része található. A nem aktív ellátást nyújtó ágyak nemzetközi összevetésben magas - a teljes kapacitás mintegy harmadát kitevő - aránya és erőteljes összpontosulásuk figyelhető meg az aktív ágyakban egyébként viszonylag szegény nyugati országrészben.
A sürgősségi fekvőbeteg-ellátás időben elérésére a településszerkezet és a közlekedései viszonyok jelentős hatással vannak. Ugyanakkor mind a sürgősségi betegellátó osztályoktól számított elvi elérési időben, mind a mentők 15 percen belüli kiérkezésében megfigyelhető az eltérő földrajzi jellemzőjű Dél-Dunántúl, Észak-Alföld és Észak-Magyarország gyenge teljesítménye, ami ellátásszervezési problémákra utalhat.
A tényleges ellátási volumenek képe a kapacitásokéhoz képest kiegyenlítettebb. Ám megfigyelhető az alapellátásban a nők tizenöt éves kortól kezdődő, folyamatosan fennálló esetszám-többlete . A hátrányos helyzetű településeken élők átlagos esetszáma alacsonyabb az országos átlagnál, de nem sokkal alacsonyabb a községekben élők átlagánál. A nők átlagos esetszáma jelentősen meghaladja a férfiakét.
A fekvőbeteg-szakellátás igénybevételekor jelentős mértékben érvényesülnek a 2012-ben az optimális közúti elérési idők figyelembevételével kialakított - területi ellátási kötelezettségnek megfelelő - betegutak, ami alól lényegében csak Közép-Magyarország a kivétel. Összességében a nők átlagos esetszáma itt is magasabb a férfiakénál, de itt már 55 éves korban megfordul a két nem aránya.
Az ellátások igénybevételének viszonylag kiegyenlített földrajzi jellemzői ellenére néhány egyenlőtlenség megmutatkozik, ami igazságossági problémákat is felvethet. Miközben a megelőzésben a gyermekek átoltottsága országosan egyenletes és világszinten is kiemelkedően magas, az emlőszűrésekben látható alacsony értékek jelentős területi különbségeket mutatnak. A kötelezően vezetett várólistákról ellátott betegek tényleges, retrospektív várakozási ideje az érintett beavatkozások számának növekedése ellenére 2014 és 2015 között nem lett rövidebb, és a várólisták átlagos hosszában igen jelentős földrajzi különbségek figyelhetőek meg (a közép-magyarországi és a dél-dunántúli régió között több mint háromszoros az eltérés).
A kielégítetlen ellátási szükséglet problémája a lakosság viszonylag kis részét érinti, ugyanakkor igen jelentős társadalmi-gazdasági helyzet szerinti különbségeket mutat. A munkanélküliek, az alacsony iskolázottságúak, az alsó jövedelmi ötödbe tartozók és a romák a társadalom többi részéhez viszonyítva sokkal nagyobb arányban vannak kitéve a szükséges ellátások elmaradása miatti veszélyeknek.
Forrás: MÉRTÉK
Ez is érdekelhet
