Ki gondolta volna, hogy injekcióval nemcsak helyi érzéstelenítés, hanem egy úgynevezett idegrendszer-áthangoló hatás is elérhető? Pedig ennek a hatásnak van gerincvelői, illetve magasabb szintű, központi idegrendszeri része is. Sőt, a neurálterápiának az úgynevezett extracelluláris mátrix-információ átadásban is jelentős szerepe van, ezért az eljárás jól kombinálható más kezelésekkel is - ismerteti a különleges eljárás lényegét Dr. Arnold Dénes Arnold, a FájdalomKözpont sebésze , a neurálterápia szakorvosa.
A Ferdinand Huneke nevéhez fűződő eljárás ötvözi az idegrendszeri ismereteket, a gyógyszertant és a hagyományos kínai orvoslás tudásanyagát. Huneke saját páciensein alkalmazta először ezt a módszert, amelynek célja elsősorban a gyulladást okozó gócok kiiktatása volt. De idővel felismerte az úgynevezett szisztémás alkalmazás lehetőségét is, vagyis azt, hogy olyan "rendszerbetegségeken" is segíteni tud a módszerrel, mint a krónikus fejfájás, a nőgyógyászati panaszok vagy az ízületi fájdalmak. Ugyanakkor megfigyelte a "másodlagos jelenséget" is, vagyis azt, hogy a panaszok egy távoli góc kezelésével azonnal megszüntethetők, gyakorlatilag a kezelés pillanatában. Ez egy véletlen során derült ki.
Egy asszony fájdalmas, jobb oldali vállízületi gyulladással fordult Hunekéhez. Az orvos feltételezte, hogy egy gennyes góc a hibás, ezért eltávolították a páciens gyanús fogait és a manduláját. A beteg azonban nem gyógyult meg. A nő hetekkel később újra felkereste az orvost, ezúttal azért, mert az alsó combján begyulladt egy régi heg. Amikor az orvos beinjekciózta ezt a heget, jelentkezett a másodlagos jelenség, amelyet azóta Huneke-jelenségnek hívnak: hirtelen megszűnt a jobb vállízület fájdalma, és a páciens újra akadálytalanul tudta mozgatni a karját. A heg volt tehát az a zavaró mező, amely egy távolabbi testrészen kiváltotta a panaszt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Bizonyítékok a hatékonyságról
Mára számos tudományos vizsgálat igazolja a neurálterápia eredményességét, főként a krónikus betegek gyógyításában. H. Becke például 1990-ben 140 migrénes és 65 keresztcsonti fájdalomban szenvedő betegnél alkalmazta sikeresen a neurálterápiát. A vizsgálat eredményei szerint a páciensek 64 százaléka teljesen panaszmentessé vált, 17 százalékuk javulást tapasztalt, és mindössze 19 százalékuk számolt be kisebb javulásról vagy panaszaik változatlanságáról.
Hasonló gyógyulási és javulási arányt tapasztaltak 1978 és 1987 között a ludwigsfedlei kórházban, 140 hátfájós betegnél. 1991-ben orvosi disszertációjában S. Pohle a neurálterápia hatékonyságát vizsgálta a jénai egyetemen, a fogak, mint zavaró mezők által kiváltott betegségeknél. A zavarómező-diagnosztika a 234 páciensnél 77,2 százalékos eredményt hozott. A gyógyulási arány 81 százalékot ért el, ugyanakkor a betegek 62,5 százalékánál kiegészítő fogászati zavarómező-kezelésre is szükség volt.
Ez is érdekelhet
A neurálterápia komplex panaszok eseten jól kombinálható egyéb orvosi kezelésekkel, például az orvosi kollagén-injekciókúrával, a lágylézer terápiával, a szegmentális akupunktúrával, az ízületi hyaluronsav injekciókkal és a funkcionális gyógytornával - véli a szakember. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a neurálterápia sem csodaszer, de értő kezekben és nagyfokú körültekintéssel igen hatékony lehet olyan fájdalmak és betegségek kezelésében is, amelynek megszűnésében már nem is reményednek a páciensek.
