Egyre növekvő mértékben terhelik lelki-pszichikai zavarok az osztrák gyerekeket. Egyötödük olyan súlyos és állandósult problémákkal küszködik, hogy pszichoterápiára lenne szüksége, de az ellátási hálózat szűkössége és a finanszírozás elégtelensége miatt csupán 0,4 százalékuk részesül kezelésben.
Az Osztrák Pszichoterápiai Szövetség (ÖBVP) által most közzétett tanulmány szerint az ausztriai gyerekek és fiatalkorúak hozzávetőleg kétharmada szüntelen nyomásnak és stressznek van kitéve, ráadásul a többségük úgy látja, hogy a rájuk nehezedő gondok csak súlyosbodni fognak az idő múlásával.
Az iskolások húsz százalékánál figyeltek meg olyan viselkedési problémákat - például feltűnési vágyat - és egyéb pszichés zavarokat, amelyek tanácsadást igényelnének.
A 6 és 14 év közötti gyerekek 35 százaléka "bevallotta", hogy depresszióban szenved, és 8 százalékuk az öngyilkosság gondolatához is eljutott már. (Szakértők szerint az utóbbit azért kell komolyan venni, mert az ausztriai fiatalok körében a balesetek után az öngyilkosság a második számú halálok.)
Változatos okok
Az ÖBVP tanulmánya több okot is feltárt a jelenség magyarázataként. A gyerekek számára a legnagyobb lelki igénybevételt az iskola jelenti, egyrészt a fokozódó teljesítmény- és versenykényszer, másrészt az erőszak és a félelem légkörének terjedése miatt.
Ráadásul kiveszőfélben van a társadalomból a szolidaritásérzet, helyét mindinkább az egyénre szabott küzdőtér, a magányos harcos eszménye veszi át; a szülők "továbbadják" gyerekeiknek azokat a terheket, amelyek minduntalan nyomást gyakorolnak rájuk, és saját élettapasztalatuk alapján igyekeznek felkészíteni őket arra, hogyan állják meg helyüket a globalizált kapitalizmusban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ok lehet az is, hogy a társadalmi alapértékek helyébe szétszóródó "kisideológiák" lépnek, ami irányvesztést és értékzavart vált ki a gyerekből, annál is inkább, mert azt látják, hogy a szülők is keresik a kapcsolódási pontokat a világhoz.
Ez is érdekelhet
Emellett a hagyományos családmodell felbomlott, de még nem sikerült egy új, elfogadható struktúrát találni, amely helyettesíthetné; az ÖBVP tanulmánya idézte az UNICEF felmérését, amely szerint az iparosodott országok között Ausztriában fordítják a családtagok a legkevesebb időt a beszélgetésre.
