Vizelet
A vizelet vizsgálatára általában egy rutin vérvizsgálat kíséretében is sor kerül, azonban különös jelentősége van heveny és idült húgyúti fertőzések, a vesék illetve a húgyutak megbetegedésének gyanúja, hasi fájdalom, nagyfokú sápadtság esetén, a szem körül megjelenő vizenyő, csecsemőkori elhúzódó sárgaság esetén és immunhiányos kórképeknél, de a felsorolás gyakorlatilag soha nem lehet teljes. Az egészséges vizelet steril - tehát nem tartalmaz kórokozót -, ezért igen fontos a vizeletminta gyűjtésének módja. A kórokozó ugyanis a húgycsőnyílás környékéről is bemosódhat a vizeletbe, amelynek ezek után hamis pozitív eredménye lesz.
A spontán ürített minta vételére legalkalmasabb a reggeli első, középsugaras vizelet. A "középsugaras" azt jelenti, hogy a vizelet első részét ki kell üríteni, majd - anélkül, hogy a vizelet folyása abbamaradna -, egy középső adagot kell felfogni belőle. Ezzel minimálisra lehet csökkenteni az esélyt, hogy a mintába a környező régióból kórokozó kerüljön, és el lehet kerülni, hogy a húgyhólyagban maradó - gyakran pangó - vizeletet vizsgálják. A mintát célszerű bakteriológiai vizsgálatra használt steril csőbe vagy edénybe felfogni.
A vizeletminta levétele előtt nők esetében fontos a szeméremtájék többszöri, a húgycsőnyílás környéke felől a hüvelybemenet felé történő lemosása. Férfiaknál szintén szükséges a húgycsőnyílás környékének megtisztítása a fityma hátrahúzása után. Az előkészületet követően az edénybe körülbelül 4-5 ml-nyi vizeletet kell felfogni úgy, hogy az edény szája közben semmihez ne érjen hozzá.
A vizeletminta levétele persze nem mindig ilyen "egyszerű". Csecsemők esetében például steril vizeletgyűjtő tasakot lehet alkalmazni, de aki próbálta már a zsákot lánycsecsemőre - vagy különösen virgonc kisfiúra - felragasztani, az tudja, hogy ez nemcsak türelmet, de kézügyességet is igényel. Ennek tükrében nem meglepő, hogy kisgyermekek esetében a vizeletvétel gyakran a hólyag pungálásával történik. A hólyagpunkció során a hólyag tartalmát egy bőrön keresztül bevezetett tűn át bocsátják le. Amennyiben a mintavétel otthon történik, akkor is gondoskodni kell arról, hogy az anyag 2 órán belül a laboratóriumba kerüljön.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Előfordul, hogy a diagnosztikus vizsgálathoz a vizelet gyűjtése szükséges. A gyűjtés a vizsgálat céljától függetlenül különböző időtartamú - 6, 12 vagy 24 órás - lehet, és történhet egy részletben vagy két - nappali és éjszakai - frakcióban. Fontos, hogy a mintavétel időtartamát pontosan kell betartani, és az adott időszakban ürített vizeletet maradéktalanul össze kell gyűjteni. Miután a vizelet összegyűlt, a teljes mennyiséget nagyon alaposan össze kell keverni, majd az összekevert vizeletből kell levenni a kívánt mennyiségű mintát. Ez az eljárás sem tűnik bonyolultnak, mégis érdemes megjegyezni, hogy az előírások be nem tartása okozza a laboratóriumi vizsgálatok sikertelenségének jelentős részét.
Széklet
A széklet vizsgálatára is számtalan ok miatt kerülhet sor. Tünetmentesség esetén a székletszűrő vizsgálat az esetleges fertőzés terjedését hivatott kiküszöbölni. Fontos mind a foglalkozási - közösségekben, közétkeztetésen dolgozók esetében -, mind a célzott vizsgálatok elvégzése. Székletvizsgálat történik a gyomor-bélrendszer fertőzésének gyanúja esetén, illetve a Salmonella baktériumhordozók időszakos ellenőrzése miatt. A bél normál flórája összetételének illetve eltérésének vizsgálata során is fontos a széklet vizsgálata. Egyes anyagcserevizsgálatokhoz - emésztettség, enzimek aktivitásának mérése - illetve a gyomor-bélrendszeri vérzések kimutatásához is nélkülözhetetlen.
A minta levételére és tárolására speciális tartály áll rendelkezésre. A tartálynak szorosan záródó, felpattintható fedele van, amely kis kanalat tartalmaz, ez megkönnyíti a mogyorónyi minta összegyűjtését. Csecsemők esetében a pelenkába ürített székletet vastagon vattatamponra kell felvinn - ezt egészségügyi intézményekben végzik -, és a minta így jut a laboratóriumba. Egy másik lehetséges eljárás a végbélből történő vattatamponos vagy pálcás mintavétel, melynek hátránya, hogy segítségével csak kis mennyiségű széklet nyerhető.
Amennyiben a gyomor-bélrendszer fertőző megbetegedésének gyanúja áll fenn, a székletminta levételekor ügyelni kell arra, hogy a - kereskedelmi forgalomban is kapható - tartályt legalább kétharmadáig kell megtölteni a széklet nyákos, gennyes, véres részeiből, illetve ha a széklet külsőleg nem mutat elváltozást, akkor a különböző részeiből származó mintákkal. Fontos továbbá, hogy a levett széklet vizelettel és fertőtlenítőszerrel ne érintkezzen. Ha a fertőzésre alapos klinikai gyanú van, de az első vizsgálat eredménye negatív, a mintavételt három különböző napon kell megismételni.
Ez is érdekelhet
