Napról napra egyre több hibája derül ki a beutalási rendnek. Most például az, hogy miközben a fővárosi Szent János Kórházban minden rendelkezésre áll az agyvérzéses betegek ellátására, ehhez nem kaptak ellátási területet. Ugyanezzel a betegséggel viszont a Semmelweis Egyetemhez 1,8 millió embert soroltak. De azért a Jánosnak nincs oka panaszra. Nagyjából ezer százalékos ágykihasználást érhet el például a szülészet-nőgyógyászaton, ahol 55 férőhelyre - s ez már az emelt ágyszám! - mindösszesen 451.000 nő jutna. De nem jobb a sebészet helyzete sem, ahová viszont 386.000 embert soroltak.
Igaz viszont, hogy az Észak-Budát s a környező településeket - köztük az immár városi rangra emelt Pilisvörösvárt - "vonzáskörzetében" tudó óbudai Szent Margit Kórházban megszűnne a szülészet-nőgyógyászat illetve a sebészet. Azt csak az informális egyeztetéseken részt vevő fővárosi kórházvezetők tudják, vajon miként - s főként milyen érvekkel - sikerült elvonni az intézménytől azokat az ágyakat, amelyek a miniszteri javaslatban még szerepeltek.
Az óbudai kórházzal kapcsolatban a Magyar Hírlap hétfői - március 19 - számában a Közép-magyarországi Regionális Egészségügyi Tanács (RET) elnöke, Havas Szófia szóvá tette: az óbudaiak "... hosszú évek óta más kórházakba járnak a többi között gégészeti, szemészeti vagy gyermekgyógyászati kezelésekre...". Így igaz, mondta lapunknak a Szent Margit Kórház főigazgatója. Az említett osztályokkal ugyanis az intézmény fennállásának egy évszázada alatt sohasem rendelkezett. Gusztonyi Ágnes arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenleg érvényben lévő miniszteri rendelet szerint sebészet nélkül nem működhet kórház. Már pedig a sebészeten kívül további négy aktív szakmában betegeket fogadó Margitban ez a helyzet állna elő, amennyiben végrehajtják a szakma, s a lakosság körében is erős felháborodást kiváltott osztálybezárást.
A fővárost érintő miniszteri javaslat átalakulása egyébként meglehetősen érdekes módon történt, hiszen a regionális tanács - kiosztott anyag híján - elnapolni volt kénytelen ülését, a néhány nap múlva megtartott második összejövetel pedig szintén botrányba fulladt. Érdemi tárgyalás egyáltalán nemvolt, illetve erre informális összejövetelen kerítettek sort. Erre viszont elfelejtették meginvitálni azoknak a kórházaknak a vezetőit, amelyek ágyait aztán szorgosan elosztották egymás között a résztvevő intézményvezetők.
Legjobban: