Jelenleg a szorongásos problémákra gyógyszert szedők közel fele teljesen hiába szedi a gyógyszereit, az orvosok pedig egyelőre képtelenek előre megjósolni, hogy kiknek használ, és kiknek nem a szorongás elleni terápia - állítja egy tanulmány.
A Michigani Orvostudományi Egyetem kutatói ezért most azon dolgoznak, hogy kifejlesszenek egy olyan módszert, amely segítségével az összes szorongásos problémákkal küzdő beteg a számára legjobb kezelést kaphatja. A kutatók az agyi aktivitás, a genetikai faktorok és a gyógyszeres kezelés közötti összefüggéseket vizsgálják.
A kutatócsoport Dr. K. Luan Phan vezetésével nemrég a marihuána hatóanyagának szorongásra gyakorolt hatását vizsgálta alkalmankénti, nem függő marihuána-fogyasztókon. A delta-9-tetrahydrocannabinol (THC) beadása után a résztvevőknek különböző érzelmi reakciókat kifejező arcképeket mutattak, amellyel a szociális kommunikáció jelzéseit vizsgálták. Az adatok szerint a THC csökkenti a fenyegetettségre adott válaszreakciókat az agy amygdala régiójában, így a jövőben alkalmas lehet új szorongáscsökkentő gyógyszerek létrehozására.
Egy másik kutatás során Dr. Phan és kollegái a szertralin nevű, szerotonin-visszavétel-gátló gyógyszer hatékonyságát vizsgálták genetikai és agyi vizsgálatok segítségével. A kutatók feltételezése szerint bizonyos genetikai faktorok és agyi működések komolyan befolyásolják a gyógyszerek hatékonyságát a szorongásos zavarokkal küzdő betegeknél. Remélik, hogy később ezeknek az információknak a segítségével az ilyen betegek külön személyre szabott kezelésben részesülhetnek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
"A két kutatásnak ugyanaz volt a célja: hogy új és hatásosabb kezelési módszereket találjunk a szorongásos betegségben szenvedő betegek gyógyítására - nyilatkozta Dr. Phan - A kannabisz tanulmány során egy hatásosabb gyógyszer kifejlesztésének lehetőségét vizsgáltuk, míg a szertralin vizsgálata közben a genetikai faktorok és az agyi működés figyelembe vételével próbáltuk meg meghatározni, hogy a gyógyszeres kezelés egy adott páciensnél hatásos lesz e vagy nem. Reméljük a későbbiekben a mi eredményeink is hozzájárulnak majd az ilyen betegek gyógyításának sikeresebbé tételében."
