50 éves jubileum
1956-ban 17 európai szájjal és lábbal festő művész találkozott, hogy közös ötletüket a gyakorlatban is megvalósítsák: egy olyan szervezetről álmodoztak, amely a mozgássérült művészek mellé áll, feléjük irányítja a társadalom figyelmét, valamint biztosítja számukra az anyagi függetlenséget.
Ők, tizenheten alapították meg a szájjal és lábbal festők nemzetközi egyesületét (VDMFK).
50 év alatt az egyesület nemzetközileg elismert "segélyszolgálat" lett, amely világszerte 650 szájjal és lábbal festő művészt tömörít magába.
Az egyesület fél évszázados történelmét egy sor kiállítás, kitüntetés és nyilvános megtiszteltetés fémjelzi, világraszóló elismeréssel kísérve. Az értékes kiállításokat majd minden országban magas rangú állami tisztviselők, egyházi méltóságok, országelnökök vették pártfogásuk alá.
Kiállítások voltak többek között az ENSZ székhelyén, Genfben, az Európa Tanácsban, Strasbourgban, és a világ különböző szegleteiben Japántól az Egyesült Államokon át Ausztráliáig minden földrészen. A kéz nélküli művészek csodálói az egész világon és minden társadalomban megtalálhatóak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A. E. Stegmann, az ötletadó és alapító
A szájjal és lábbal festő művészek egyesületének alapítója és első elnöke Arnulf Erich Stegmann volt. 1912. március 4-én született Darmstadtban és 1984. szeptember 5.-én hunyt el a München melletti Deisenhofenben.
Arnulf Erich Stegmann számára a kétéves korában beállt bénulás következtében karjainak és kezeinek használata lehetetlenné vált. Hála tanárainak, hamar felfedezték művészi képességeit, és minden eszközzel segítették kibontakoztatni azokat. Nemcsak festett, hanem linóleum és fa metszeteket is készített szerszámmal a szájában.
Betegsége ellenére aktív személyiség lett. Számos tanulmányutat tett, tagja volt több képzőművészeti egyesületnek is.
A művész 1932-től képeslapjait és grafikáit saját kiadójában forgalmazta, úgy ahogyan egykor Albrecht Dürer is tette, amikor saját fametszeteit árulta.
Stegmann kapcsolatba lépett más szájjal és lábbal festő művészekkel, és 1953-54-ben megszervezte a "Lodge of Mouth and Foot Painting Artists"-ot, mint ezen művészek érdekvédelmi egyesületét. 1956-ban ebből alakult ki a nemzetközi szájjal és lábbal festő művészek egyesülete.
Liechtensteini értékek, nem csak liechtensteinieknek
Az 1956-ban Liechtenstein Hercegségben létrejött művészeti világszervezetnek ma már 650 szájjal vagy lábbal festő művész tagja van.
Az egyesület elősegíti a mozgássérült művészek szabad kibontakozását, kiállításokat szervez, a művek értékesítésével, valamint az ezekből készült képeslapok, naptárak terjesztésével és forgalmazásával foglalkozik. Ezeknek a művészeknek ugyanis mozgássérültségükből kifolyólag, nehezebb értékesíteniük munkáikat, mint egészséges társaiknak.
Azon művészek számára, akik betegség, baleset vagy született rendellenesség miatt képtelenek alkotásaikat a nyilvánosság előtt bemutatni, az egyesület egy nagy nemzetközi családdá vált, amely művészeti kibontakozás területén anyagi függetlenséget biztosít.
Napjainkra az egyesület világszerte ismertté vált. Az egyesület célja, hogy lehetőség szerint minden szájjal és lábbal festő művészt felfedezzen, bővítse a tagságot, a rokkant művészek érdekeit szemmel tartsa, munkáikat értékesítse, és ösztöndíjat nyújtson a tehetséges művészeknek.
Az egyesület tagja lehet a világon bármelyik művész, aki szájjal vagy lábbal fest.
Magas művészeti követelmény
A művészi tevékenységet folytató mozgássérültek számára az egyesület nem oszt alamizsnát. Az egyesület minden egyes tagját komoly művészi megmérettetésnek vetik alá.
Az egyesület megszerzi az alkotások reprodukciójának szerzői jogát és terjeszti azokat világszerte, műnyomatok, művészeti képeslapok és naptárak formájában. A műalkotások eredetijeinek eladására kiállításokat szerveznek.
Művészi teljesítményükért sokan ösztöndíjban részesülnek. Mind emellett fiatal tehetségeket is felkarol az egyesület.
Ki kaphat ösztöndíjat?
Az egyesület elnöksége minden évben kijelöli azon művészeket, akiket ösztöndíjban részesít. Ösztöndíjat bárki, bárhol a világon kaphat, de csak azok jogosultak rá, akik mozgássérültségükből vagy betegségükből kifolyólag nem kézzel, hanem szájjal vagy lábbal tudnak festeni.
Az ösztöndíjat az elnökség három évre adja, amelynek következtében az ösztöndíjas havi támogatást kap az egyesülettől. Az ösztöndíj odaítélésében a művészi tevékenység minőségét tartják leginkább szem előtt. Az ösztöndíj kizárólag csak a művészi képzésre, művészeti iskolák látogatására használható fel, illetve magánórákra elismert művészekkel, valamint festőeszközök és szakirodalom vásárlására. Jelenleg Magyarországon 12 tehetséges művész részesül nemzetközi ösztöndíjban.
Hogyan festenek?
Festés közben nagyon fontos a távolság betartása, hogy a motívumokat a lapon, a fán, illetve a lenvásznon pontosan el tudják helyezni.
Azok az emberek, akik szájjal festenek és normál hosszúságú ecsetet vagy ceruzát használnak, nem láthatják teljességében a festőfelületet. Ehhez nyújt segítséget az ecset vagy a ceruza meghosszabbítása egy fapálcával, hiszen a távolság nagyon fontos a rajzolásnál vagy a festésnél. Megfelelő távolságból a motívumok jobban szemügyre vehetők.
A "szájjal/lábbal festve" jellel ellátott kártya-sorozatok és naptárak sikere szerencsére egyre nagyobb hazánkban is. Egyre többen vásárolnak ilyen művészek által készített alkotásokat.
Gyúrcsó Lajos, aki szájjal fest, elmondása szerint hetente két alkalommal 2-4 órát dolgozik. Javarészt fára, és évente 5-6 képet ad le a kiadóba. A téma általában a meghitt ünnepek varázsa, bibliai elemek vagy a természet csodái. A képek elkészítésénél óriási segítséget jelent számára Runyai Mária, a szájjal és lábbal festő művészek hazai alapítványának vezetője, aki hetente többször is meglátogatja a Mozgássérültek Állami Intézetében élő művészeket.
Szerencsére ma már egyre többen vásárolják hazánkban a szájjal és lábbal festő emberek által készített képeslapokat, naptárakat.
Megszívlelendő
A sérült festőművészek lételeme az aktív alkotó munka, az egymás közelsége, a társas együttlét, ugyanakkor a megfelelő függetlenség is.
Fontos az állandó ápolói, gondozói jelenlét és fokozott figyelmet kíván a környezet kialakítása, a sérültek mozgatása, a szállítás feltételeinek biztosítása.
Jelenleg a gondozás nem mindenhol biztosítható az elvárásoknak megfelelő módon.
Nincsenek meg nagyon sok esetben a mozgáshoz szükséges tárgyi feltételek és nagyon nyomasztó a gondozás személyi feltételeinek kiszámíthatatlansága is.
Ez is érdekelhet
