A Brigham and Women's Hospital kutatóinak eredményei alapján a betegek körülbelül fele nagyobb eséllyel utasítja vissza egy generikus gyógyszer szedését, amennyiben az alternatív változat színe eltér a korábban alkalmazottól. Az Amerikai Egyesült Államokban kitöltött receptek hetven százaléka generikus készítményekre vonatkozik.
"A pirulák külsejének megváltoztatása összezavarhatja a célközönséget" - fogalmazott Dr. Aaron Kesselheim, a Harvard Egyetem gyógyszerész professzora. "A betegeimmel folytatott beszélgetések során sokszor felmerül ez a probléma. Egyszerűen nem értik, miért néz ki másképp a gyógyszerük.
A felírt készítmények szedésének visszautasítása a New England Egészségbiztosító Intézet adatai szerint 63,75 trillió forintnak megfelelő összegbe kerül évente az Egyesült Államokban, ami elsősorban a negatív egészségügyi következményeknek tudható be. Becslések alapján a sikertelen kezelések harmada-fele a betegek együttműködésének hiányára vezethető vissza, évi 183 millió ráadás orvoslátogatást eredményezve.
Jelen tanulmány elkészítéséhez egy biztosító országos mintáját vették alapul, s olyan betegekre fókuszáltak, akiket epilepsziával kezeltek. Azért esett a kutatók választása erre a csoportra, mert az izomrángásos rohamokkal járó kórképnél már egynapos gyógyszerkihagyásnak is súlyos következményei lehetnek. Összesen hétféle epilepszia elleni hatóanyagcsoportot különítettek el, amelyek 37 színváltozatban érhetőek el a piacon. 11 472 olyan beteg szerepelt a mintában, akik tíz napja nem váltották ki a receptjüket. Őket 50 050, generikus gyógyszerét rendesen szedő pácienssel hasonlították össze. Kiderült, hogy azon betegek, akik más színű készítményt kaptak, mint korábban, 27 százalékkal nagyobb eséllyel függesztik fel a kezelést. A diagnosztizált epilepsziások több mint fele nem íratta fel ismét az adott gyógyszert, ha annak színe eltért a megszokottól.
"A pirula színe olyan tényező, melyre figyelniük kellene a gyógyszeripar szereplőinek" - összegezte Kasselheim professzor.
Az című szakfolyóirat online kiadásában megjelent tanulmány korlátját képezi, hogy a vizsgálat nem terjedt ki a nem együttműködő betegek esetleges állapotváltozásának követésére.